Miért mondják az anyukák hogy "nincs tejem"? Sebes mellbimbó miatt feladják. Az meg a rossz szopási vagy szoptatási technika miatt van nem?

Tökéletesen egyetértek az utolsó válaszolóval. Valahogy mindig az az érzésem, hogy akinek szerencséje van, és alapból elég tej termelődik a szervezetében, az egyszerűen nem fogja fel, hogy nem csak a tudatlanság és bénázás állhat amögött, hogy a babának kell pótlás.

Egyébként pedig az én kisfiamnak sem vágták fel a nyelvét, mert én vettem észre otthon, több nap elteltével. Ő szopizni is tudott rendesen, csak a beszédfejlődés miatt kell megcsináltatni. Nálunk is az volt a helyzet, hogy ha a fejem tetejére álltam, akkor is kellett kipótolni a tejet tápszerrel. Ugyanúgy, csak akkor termelődött egy evésre elegendő, ha éjszaka aludtunk végig, vagy egy étkezést kiváltottunk.

30-as válaszoló vagyok.

Azért azt hozzátenném,hogy a kórházból napi 130 ml-rel jöttünk haza 5 nap után, és azt tornáztam fel 500ml-re.

Nem sok, de mégis ANYATEJ!!!!!

Értelek. És igen, az anyatej minden cseppje kincset ér!

Én sem azért kérdeztem rá, mert bántani akartalak, sőt, csak gyakran olyan nyilvánvaló dolgokat sem vesznek észre a kórházban... Nem is kell messzire mennem: a nagyobbik gyerekem középsúlyos hipoton volt, rákapni se tudott a mellemre újszülöttként - de mi szerepelt a kh-i zárón? Az, hogy jó a szopási technikája. No comment.

Szóval, kedves 30-as, büszke lehetsz magadra, mert már ez is hatalmas siker volt, igen! A lényeg, hogy amit tudsz, maximálisan megteszel - ennél többet nem is várhatunk el magunktól anyaként sem. :)

(Bár engem mondjuk szakmailag is érdekelne, hogy mi lehetett a valódi probléma.)

Köszönöm az elismerést.De nekem ez természetes, hogy mindent megteszek,hogy gyermekem a lehető legjobbat megkapja.

Egyébként a kórházban reggel 6-tól 9-ig próbáltuk a már 3 napos babámat cicire rakni. Azért 3 óra kemény próbálkozás jelenthet valamit. Végül csecsemős nővérrel sikerült, de vele is küszködtünk. Emiatt is váltottunk a cumisüvegre.Sajnos itthon nincs ennyi idő "csak próbálkozni" utána meg megvárni,míg jóllakik./arra szegénykém várhatott volna, mert kevés a tejcsi neki:( /

32,34 válaszoló vagyok:

A valódi probléma a cicimmel van,szerintem.Mert alkalmatlan a szoptatásra. A bimbóvédővel is próbálkoztunk 2 fajtával is, azzal sem ment a szopizás. Ödémás,és befelé forduló a bimbó.Nemtudom ezzel mit lehet tenni.

Még annyi,hogy a kórházból véres bimbóval jöttem haza.Azt hittem megőrülök, annyira fájt,mert 4 napon keresztül csak az egyik bimbóm lógott a szájába, és a sok próbálkozás miatt, teljesen véres,varas volt. Így meg nem látja az anyuka, hogy tejet, vagy vért eszik a ygerkőc. Ez pluszba hozzásegített ahhoz a döntéshez,hogy lefejjem a tejet. A másik cicimet meg alapból fejni kellett,mert az még rosszabb. Nem volt egyszerű.Idegeskedtem sajnos eleget az elején,mert azt hittem,hogy a családi vonalat én is örököltem.(Nagymamám tejadó volt, anyukám meg rendesen tudott szoptatni engem,meg tesómat is)De úgy látszik,ez nem örökletes.Gondolom az elején a stressz is közrejátszhatott,hogy nem lett elég tejem!

A mellbimbó-gondokra léteznek különböző mellrehelyezési, fogási technikák. Ilyen esetre hirtelen nem tudom, mi a tuti tipp, de a szaktanácsadók jó eséllyel adnak használható ötleteket.

Hát igen, ha a start nem egészen úgy alakul, ahogy szeretnénk, utána már nehezebb visszaállni. Főleg, hogy sokszor pont ezekben az első, igen "labilis" hetekben vagyunk magunkra hagyva a gondjainkkal. :(