Miért mondják az anyukák hogy "nincs tejem"? Sebes mellbimbó miatt feladják. Az meg a rossz szopási vagy szoptatási technika miatt van nem?

Igen, az "ismim" kifejezés használata már sokat elárul a kérdezőről :).

Meg eleve az is, ahogy fel van téve a kérdés.

Komolyan mondom, én már akkor is sokkot kapnék ettől a témától, ha történetesen sikeres szoptató anyuka lehettem volna. Normális barátaim körében, az sem feszegeti ezt a kérdést, akinek semmi gondja, baja nem volt, és ment rendesen a maga útján.

Tényleg, nagyon kényelmes éjnek évadján vizet melegíteni, port adagolni, és ha nem sikerül félálomban jól odacsavarni a cumit, és a gyerek nyakába borul, akkor még a kicsit át is öltöztetni. Jó ez mondjuk előfordulhat úgy is, ha lebukja magát...

Nekem az egyetlen kényelmesség a tápszerben, hogy azt eszek / iszok, ami jól esik. De semmi mást nem tudok felhozni, ami a kényelem mellett szólna.

Viszont borzasztóan aljas és rosszindulatú dolog ezzel szekálni azokat az anyukákat, akik tényleg szerették volna, és próbálkoztak akár az elmebaj határáig is.

Ha szemtől szemben betalálnál ezzel engem, valószínűleg két mondattal tennélek úgy helyre (mert mindenkinek van sebezhető pontja), hogy sírva fakadsz :).

Örülj annak, hogy neked volt tejed. Könnyű annak okosnak lenni, aki tudja szoptatni a babáját. Én sem tudtam, hiába ittam szoptatós teát, fejtem fél órákat, hogy azt a 20 ml-t oda tudjam adni a kislányomnak. Amúgy is rosszul esik ez annak, aki nem tud szoptatni, de akkor még jönnek az olyan emberek, mint te, akinek semmi köze ahhoz, hogy ki tud szoptatni, és ki ad a babájának tápszert.

Ez egy tök felesleges kérdés volt, arra volt csak jó, hogy vita legyen belőle.

Jogos a kérdés, és lehet, sőt szakmailag kellhet is róla beszélni, de amint látod, sokakat érzékenyen érint a téma. A stílusod pedig tényleg félreérthető, mintha ki akarnád oktatni a nálad esetleg tapasztaltabb vagy többet kínlódó anyukákat. Egyikünk sem szereti, ha a motivációját, akaraterejét és kitartását kérdőjelezik meg, mert azt az célzást lehet hozzágondolni, hogy aki nem megy el a végsőkig, vagy még azon is túl, az nem gondoskodik megfelelően a babájáról. Márpedig egy anya anya-ságát soha nem ajánlott megtámadni. ;)

De hogy én is válaszoljak neked:

1) Nem mindig vannak meg a szükséges információk - és/vagy egyszerűen nem nézünk utánuk.

Én anno totál felkészületlenül értem oda a szoptatáshoz, eszembe se jutott, hogy ezt is tanulni kellhet. Akkoriban még azt se tudtam, hogy létezik olyan, hogy szoptatási tanácsadás... A mai eszemmel nagyon gügye voltam, mert hiába volt a kezem alatt a net, a számtalan újság meg könyv, egész egyszerűen nem néztem alaposabban utána, mi hogyan működik. Azt hittem, menni fog minden magától, de nem így lett. Igen, tájékozatlan és lüke voltam, hogy nem használtam ki rögtön a kínálkozó lehetőségeket. De aztán mégis találtam olyanokat, akik jó tippeket adtak és még időben eljutottam így a Ligához, akiknek a saját sikeremet is köszönhetem. De azt hiszem, szerencsém is volt mindezzel.

2) Hiába vannak meg az információk, ha az anyuka folyamatosan azt hallja maga körül, hogy nem így kell szoptatni, mert baj lesz belőle... Ha nincs meg a megfelelő(!) támogatás, könnyebb feladni, mert nehezebb egyedül küzdeni.

Nagyon sok szopis városi legenda és tévhit él a mai napig, amiket sajnos a jót-akaró, de hozzá nem értő tanácsolók maguk is életben tartanak. Én is hónapokat "rontottam el" azzal, hogy inkább anyukámra meg a védőnőmre hallgattam, ahelyett, hogy akár a férjem ösztönös megérzéseit hallgattam volna meg (mert sok mindenben okosabb volt, mint én!), vagy szopiban is tapasztalt anyukáktól kérdeznék. Hiába a jószándék, ha az, amit az embernek tanácsolnak, nem támogatja a szoptatást. És valószínűleg mindannyiunk körül van 1-2 ilyen "befolyásoló" személy, akinek hajlunk adni a véleményére. Inkább, mint könyv szerint gondozni a babánkat.

3) Sok szoptatási javaslat olyan tippeket ad, amikkel az anyukák első nekifutásra nem értenek egyet, ezért szkeptikusan fogadják őket, nem merik vagy akarják kipróbálni.

A "leghelyesebb" szoptatási gyakorlat az igény szerinti és kizárólagos szoptatás - és nem azért, mert xy ezt mondja, hanem azért, mert a baba természetes igényei és a szoptatás sajátosságai is mind efelé mutatnak. Ez a gyakorlat viszont sok szempontból szemben áll a mai életmódunkkal: gyakori szoptatás, minden igény kielégítése szopival, ne adjunk más a cicin kívül, éjjel-nappal szoptassunk, aludjunk a baba közelében stb. Sok anyuka fenntartásokkal fogadja ezeket, mert úgy hiszi, sérül a saját privát szférája ill. elkényezteti, önállótlanná teszi a babáját, ha kipróbálja ezeket a tippeket.

4) És végül, nem mindenkinek létkérdés (ennyire) a szoptatás.

Sokan mindent megtesznek, hogy megoldják a gondokat, mások gyorsabban és könnyebben feladják, mert nem látják értelmét az egésznek. Egyik sem rosszabb vagy jobb a másiknál, egyszerűen azért, mert mások vagyunk, más értékrenddel és célokkal. Ezen is lehet persze változtatni, de van, akinél nem történik meg a "pálfordulás", nem jut olyan élményhez menet közben, ami teljesen más irányba indítaná el. (Nekem volt ilyen élményem, úgyhogy átéltem ezt a 180 fokos fordulatot.)

Én minél többet foglalkozom ezzel a témakörrel, annál inkább azt látom, hogy elsősorban szemléletmód kérdése, hogy végül sikerül-e az anyukának szoptatni vagy sem. Ha valakinek fix elképzelései vannak a szoptatásról és az egész gyereknevelésről, ÉS ezeken valamiért nem akar módosítani, akkor nem nagyon lehet mit mondani, tenni. Ilyenkor kicsi az esély, hogy az anyuka ki fogja próbálni a javasolt tanácsokat, hiszen teljesen máshogy áll a témához. (És ez sem baj, legfeljebb kisebb a valószínűsége, hogy teljesen megoldódik a szopis gond.)

Kèrdező! Neked szìvta valaha a csupa seb mellbimbòdat egy farkas éhes kisbaba? Ha nem, akkor inkàbb a helyedben mèlyen hallgatnèk. Ha meg esetleg mègis, akkor nem kell magadat fènyezi, hogy igen èn mèg tudtam csinàlni, màst mèg mièrt nem tudja.

Nem vagyunk egyformàk!

Nekem ugyan 11 hònapig szopizott a fiam, de voltak nehèzsègek, többek között sebes bimbò is, nem rossz mellrehelyezès miatt, ès bizony majdnem èn is feladtam, ès egyàltalàn ne vetem meg azt aki emiatt ìgy tett/tesz, mert pokoli fàjdalom ès nem egyformàn tűrjük a fàjdalmat.

Nekem sincs elég tejem, sajnos. Napi fél liternél egyszerűen nem termelődik több. Sajnos én a kezdetektől nem tudtam szoptatni...és nem azért,mert nem akartam. A kisfiam nem tudott. A mellbimbóim befelé fordulóak és az egyik ráadásul ödémás is,emellett a gyermekem nyelv féke rövid, így nem is tudott nagyon rákapni. Volt, hogy 3 órán keresztül próbálkoztunk gyakorlott csecsemős ápolók segítségével, és volt,hogy úgy sem ment. Ráadásul ha sikerült is a szájába adni az egyik bimbóm, akkor is bealudt rajta, illetve csak cumizott.Próbáltuk bimbóvédővel is, azzal sem ment. Így amellett döntöttem,hogy lefejem neki a tejet, és cumisüvegből adom neki. Úgy sikerül. Viszont a tej mennyiségen nem tudtam növelni, bármit is tettem. Lakto herb tea, homeós bogyó, rostos levek, köménymagos rántott leves, alkoholmentes sör, 1,5-2 óránkénti fejés(teljesen kiürítem)...és ez az eredménye. 480-530 ml maximum! Most 2 hónapos a kisfiam, még mindig fejem neki, remélem még nagyon sokáig fogom.Kezdetektől tápszert kap(a kórházban már azt adtak neki) pótlásként. Naponta 840 ml-t eszik már:)Én tápszer ellenes vagyok, de nem tudtam mit tenni. Nem egy ilyen kismamát ismerek, aki hasonlóan cselekedik mint én,mert nem tud mást tenni. Aki mindent megpróbál és mégsem jön a várt hatás, annak mást módot kell alkalmazni.

Gondoltam megosztom az én esetemet.

De miért nem vágták fel a nyelvét? Ezt már a születés után megteszik, ha nyilvánvalóan kell.

A többi gondodra ez ugyan nem megoldás, de lehet, hogy ez is sokat segített volna.

Nem értem...

A gyerekorvos említette a legelső alkalommal, mert nehéz lesz majd beszélni megtanulnia, meg hangokat képeznie később.Nem annyira vészes, de elég ahhoz, hogy ne tudjon a cicimre rendesen rákapni. De mondom az egyik cicim teljesen alkalmatlan a szopiztatásra.

De ez a topic nem igazán erről szól. Hanem a tejcsiről.Én csak a saját történetemet írtam le, hogy így is lehet anyatejjel etetni a gyerkőcöt, annak ellenére, hogy nem elég neki az enyém...és hiába tettem meg mindent, a tej nem termelődött. Vagyis időközben rájöttem arra, hogy elég lenne neki, ha 8 óránként enne.Mert éjszaka, ha sikerül végigaludnom az éjszakát, mert a gyerkőc is ennyit alszik:) akkor termelődik annyi, ami elég 1 alkalomra. Vagyis lassan termelődik...és nem akarom azt hallani, mert keveset fejem. 1,5 hónapos koráig 2-3 óránként fejtem éjszaka is.Mostmár csak nappal 3 óránként, de ennél több semmi módszerrel nem lesz.Ebbe bele kell nyugodni. Viszont tényleg nem szabad az elején feladni!Én nem tettem és örülök, hogy ennyi tejcsim is van:)és remélem még jó sokáig megmarad!!!