Szoptatni milyen érzés?

Őszintén???

Eleinte nehéz,fájdalmas volt...a pici nem tudta bekapni a bimbóm, védőt kellett használjak, de még így is sírtam az első hetekben mikor jött a szoptatás,mert még védővel is vérzett a mellem.

E mellett sokszor becsomósodott, masszíroztam,fejtem, pedig leginkább igény szerint szoptattam.

Aztán azért ez az időszak elmúlt persze:)Utána jó volt nagyon:))

17 hónapig szoptattam, remélem most a következő fiamat is sokáig tudom majd mindenféle kezdeti nehézség ellenére.

Nem mondják hogy nehéz is lehet a szoptatás(persze nem mindenkinek az),de megéri érte küzdeni, főleg a piciért.

Első gyereket nem tudtam.A második 3 hónap után kapott rá,addig csak lefejt anyatejet kapott. Nagyon jó érzés :)

A kórházban úgyis segítenek mindenben,megmutatják hogyan kell.Kívánom hogy Te is örömed leld benne :)

Egy ismerősöm mesélte, h amikor ő volt várandós nno a nődoki mondta neki, úgy 36 hetes terhesen, h anyuka, esténként fogja a cict és erőteljesen csipkedje a bimbót, hadd edződjön.

Írtó vicces tanác, na persze.

De a gyakorlat azt mutatja, ha nődoki nem mondott butaságot, mert első babánál (de gyakran a többediknél is) kivérzik, kisebesedik a bimbó (Hát eddig ilyen jellegű "használat" nem érte), ha fáj, anyu szorítja a fogát össze, de kínkeservesen szoptat, akkor még jobban fáj....Ugyanis ha jól szív a baba, eszméletlen nagy vákummal szív, volt h le se bírtam róla szedni, még a "kisujjas" technikával sem. (kisujjat a szája meg a mellbimbó közé kell illeszteni, h megszűnjön a vákuum.)

Aztán a JÓ technikát elsajátítani: kinek ülve jó, kinek fekve, kinek ilyen tartásban-kinek olyanban.

Szóval röviden tanács: ne szégyellj majd idősebb női rokonoktól, kisgyerekes barátnőktől vagy a védőnőtől segítséget kérni!

én most szültem 2 hete..nem tudtam milyen lesz, erről vhogy senki nem beszélt. a tejről is mindig azt gondoltam, az egyszerűen jön..ma már tudom hogy a gyakori mellre tétel milyen fontos..

a legeslegelső nem volt vész, ez a szülőszobán volt és a többi fájdalomhoz képest amit átéltem mondhatni meg sem éreztem..

aztán utána, még a kórházban csak érzékeny volt mondjuk elég durván...na de itthon..azta mindenit, azt hittem lekaparom a falat! én kemény típus vagyok, legalábbis elég jól bírom a dolgokat, de bevallom hogy úgy potyogtak a könnyeim mint az állat és remegtem a következő etetéstől...:( de próbáltam kibírni (nálunk nem vált be a bimbóvédő+nekünk volt vagy 4-5 nap mire rendesen belövelt a tej ) most 2 hét után végre rendbejöttek a bimbóim és mindketten belejöttünk a szoptatásba, végre nem fáj! mert egyébként csodálatos érzés hogy tudod táplálni a babád a testedből! én csak azt ajánlom, ha netán neked sem lenne egyből álom mint sokunknak ne add fel!!