Miért esik nehezemre a szoptatás? Miért vagyok ilyen türelmetlen?
Második gyermekemet nagyon nehezemre esik szoptatni! Kis súllyal született (2540 g), de kezdettől fogva nagyon ügyesen szopizik és az eszemmel tudom is, hogy az anyatej a lehető legjobb táplálék a számára! De egyszerűen már a gondolatától is idegbeteg leszek, ha csak a következő etetés ideje közeleg! Idegesít, hogy szinte órákig a mellemen lógna szegénykém! Közben a 2 éves kisfiamra is figyelnem kell! Sokkal szívesebben etetném cumisüvegből! Nem beszélve arról, hogy nagyon diszkomfort érzésem van attól, hogy reggelre bűzlök a tejtől, le vagyon izzadva, folyik a tej, így melltartó és melltartó betét nélkül nem lehetek, ami szintén nagyon zavar, pláne éjszaka! Szóval egy rémálom nekem ez a szoptatás. És fáj is a mellem, amikor szopizik! A kisfiamat 17 hónapig szoptattam. Akkor nem éreztem terhesnek ezt a dolgot! Próbálom elterelni a figyelmemet szopatás közben, pl olvasok, vagy tévét nézek (ha nincs ott a kisfiam), hogy ne arra figyeljek, hogy még hány percig fog rajtam lógni a kislányom!
Szörnyű Anya vagyok? Van aki hasonlóan nem szeret szoptatni? Mit tegyek, hogy ez ne így legyen????
válasza:Nem vagy szörnyű! Kimerült lehetsz, nagyon:(.
Van valaki, aki tudna segíteni Neked? Akit szeret a Nagy, hogy pár órát a Kicsivel tudj tölteni, egymásra hangolódni?
Esetleg próbáltál már hordozni, hordozókendőben szoptatni?
testközelség miatti hormonreakciók segíthetnek a Kicsivel való egymásra találásban, és akár szopi közben is tudnál a naggyal olvasni, játszani, mondókázni. Ezzel elterelődne a figyelmed is.
válasza: válasza:Igen, nálam hasonló van.
Azt mondják, milyen jó a szoptatás. Hát én sem szeretem. A fejést sem. Nálunk lusti a babám sopni, lényeg az, hogy cumisüvegből adom - tehát fejnem kell. Így volt,hogy éjszaka négy órát voltam fent, mert elkezdtem fejni, fejtem egy órája, mire felébredt, aztán hosszú ideig evett, aztán büfi, aztán muszáj volt tisztába tenni, aztán folytattam a fejést. Így alig aludtam.
Volt olyan nappal, hogy fejés közben felébredt a babám éhesen, miután megetettem, mennünk kellett dokihoz, mire haza értünk, éhes volt, így etettem, aztán jött hozzánk vki és így sok-sok óra telt el, mire folytatni tudtam a fejést.
Tej persze lecsökkent. Idegesít ez az egész kínlódás. És őszintén szólva szeretném - úgymondván - újra használni a testem, valamint szeretnék újra normális mennyiségű kávét meginni, hogy bírjam a nappali strapát.
Már én is ott tartok, hogy a nagyja tejet inkább lefejem! Az is macerás, én nem is tudom olyan jól kiüríteni a melleimet, mintha a baba szívná ki hatékonyan! De a kislányom van, hogy kettőt szív, aztán hosszú szünet következik, ami halálra idegesít, pláne, hogy szeretnék minél előbb túl esni az etetésen! Van, hogy a cumisüvegen is nyammog, de az nem érdekel, hiszen nem a mellemet szopogatja, rágja stb! Utálom is magam, hogy így érzek, hogy nem megélem ezeket az intim pillanatokat a babával, hanem szeretném csak túlélni és minél előbb lezavarni a szoptatást! Nem tudok mit csinálni! Van, hogy teljesen kiborulok és sírva fakadok, hogy elegem van és feladom!
Azért jó tudni, hogy más is érez így.....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!