Szerintetek normális, ha valaki még szoptatja a 3,5 éves (kiscsoportos óvodás) gyerekét?

Kleopátra89 válasza:

OFF: érdekes hogy csak közvélemény kutatás,mégis le lettünk pontozva... Asszem többet nem válaszolok semmire,mert "ilyenek" itt az emberek.

Kleopátra89! Ha ismernéd az oldal működését tudnád, nem csak a kérdés kiírója pontozhatja a válaszokat. Igen, roppant érdekes dolog... Én ma léptem be először a kérdésem kiírása óta. Anonym oldalak hátránya, hogy nem látni, ki hogyan pontoz (mellesleg ha csak én pontozgatnék, megnézném, hogyan lesz a 10-es válaszolónak 25%-os pontja). Én is azért vagyok 86%-os válaszadó, mert sok az unatkozó, megbántott, esetleg korábban ok nélkül lepontozott ember, aki ebben éli ki magát. Biztos egy vad "szoptatási harcos" vagy csak egy GYIK-függő tini olvasgat minket.

Azt is írtam, hogy csak a véleményekre vagyok kíváncsi, nem szeretnék vitafórumot (ebbe azt is beleértettem, hogy ne bántsuk már meg a másikat, aki szoptat vagy aki nem).

De ha már így szóba került: konkrétan azért ötlött fel bennem a kérdés, mert sok ismerősöm szoptatja 3-3,5 éves, ovis gyermekét. Kíváncsi voltam az emberek reakciójára anélkül, hogy az én álláspontomat megismernék. De itt sok mindent leírtak a válaszolók, ami a kérdésemben benne sem volt. Az természetes, hogy egy 6-8 hónapos babát még szoptatni kell, hiszen fő tápláléka az anyatej. Sok ilyen korú csöppség nem is kíván más folyadékot sem, ezért normálisnak tartom, hogy ilyenkor az anyuka félrevonulva, a lehető legdiszkrétebben (de a babát nem megfojtva!) megszoptassa a picit. Később azért már sokféle ételt tud enni, amit máshová magával vihet az anyuka. Egy 1,5 éves gyereknek már lehet mondani, hogy nem szabad nyilvánosan szopiznia, előbb-utóbb megérti, de ha soha nem magyarázzák el neki, nem is fogja, csak a cicit követeli majd. 2 éves koron túli szoptatás már nem védi meg nagy mértékben a kicsit a fertőzésekkel szemben, tényleg csak az összebújás miatt látják értelmét a legtöbben (talán így is van). Ha ovis gyereket szoptat valaki, akkor nagyon nehéz lesz leválasztania magáról, jobban sérülhet lelkileg, ami később súlyos lelki problémákat is okozhat (egy idősebb pszichológus ismerősöm mondta, de én is így érzem). Van egy szoptatási tanácsadó ismerősöm is, aki szerint viszont nagyon nagy biztonságot ad a nagyobbacska gyereknek, amit sehol máshonnan nem kaphat meg. Vele ebben a kérdésben nem osztom a nézeteit.

Nem tartom egyenértékűnek, azt, amikor a gyereknek a saját szoptatásáról vannak emlékei és mikor a testvéreit látja szopni.

Szoptatási gondok: nem hiszem, hogy megoldódnának, ha látják a helyes technikát. Én is láttam néha anyámat, amikor az öcsémet szoptatta (5 éves voltam akkor), de csak 1 alkalomra emlékszem, sokszor inkább elvonult, hogy ne lássam. Én pedig képtelen voltam szoptatni, pedig szoptatási tanácsadó segített már a kórházban. Később kiderült, kevés a tejmirigyem. A laktációs tanácsadó gondolt erre a problémára, amikor semmilyen praktika nem segített. Amennyiben igaza van, akkor a kislányomnak nem tudtam megfelelő biztonságérzetet nyújtani, hiszen csak 1 hónapig szopizta a nagy semmit a mellemből. Azért remélem, nem így van!