Most olvastam egy cikket a szoptatásról. A lényege az volt, hogy a tápszerezés miért jobb, mint a szoptatás?

azt hittem,már nem tudnak meglepni ebben a témában, és mégis!

a tápszer egy jó találmány arra a célra, ha a szoptatás nem működik (betegség miatt, örökbe fogadott gyerek...). de ne állítsák már, hogy a mű jobb a természetesnél! legfeljebb kényelmesebb, de egészségesebb nem lesz.

ez kb.olyan, mintha azt ecsetelnék, hogy a lámpafény mennyivel jobb a napfénynél!

sajnos az egész cikk anya, apa, nagypapa... kényelemről szól. a baba egészsége, lelki kötődése valahogy kimaradt.

a szomorú az, hogy az egész hátterében a pénz áll. a szoptatás ingyen van,a tápszerért keményen fizetni kell.

pár érdekes cikk:

[link]

[link]

21...

ezt a bölcs és tudományosan megalapozott állítást biztos nem fogja überelni senki :)).

Jót nevettem a cikken...Mentsvár a szoptatni nem tudó(akaró) anyukáknak:)

Én akartam szoptatni, 6 hétig küszködtem vele- vérző sebes mellbimbóval(úgy nézett ki, mintha kiharaptak volna belőle egy darabot)Jött LLL tanácsadó, azt mondta ilyen csúnya sebet még nem látott. Pedig jól kapta be a cicit... Még a bimbóvédő sem segített. Félmeztelenül rohangásztam otthon, mert ordítottam, ha bármi is a mellemhez ért, úgyhogy egy ronggyal járkáltam, hogy a lecsöpögő tejet feltöröljem magam után. Volt, hogy azt álmodtam, hogy a fiam szó szerint leharapja a mellbimbómat.A végén már annyira ki voltam borulva, hogy a gyerekkel együtt egész nap bőgtem, és elkezdett elapadni a tejem. Megelégeltem a dolgot. Elkezdtem fejni, azt megkapta cumisüvegből, a maradékot meg kipótoltam tápszerrel.Onnantól kezdve a fiam is és én is sokkal nyugodtabbak lettünk. 1 hónap alatt gyógyult meg a mellem. Utána sikerült fél éves koráig szoptatni a babámat(kellett mellé tápszer)

Jó is lenne, ha a "tej az agyból jönne"...Biztosan sokkal, de sokkal többen szoptatnának-köztük én is...

Nem tudom, ez tök egyéni, de engem spec. nagyon tud zavarni, amikor komoly témákról ennyire elkent stílusban folyik az "értekezés"...

Persze nem azt mondom, hogy ne lehetne a szoptatásról (vagy bármi másról) is könnyed, hétköznapi stílusban beszélni, mert sokakat éppen így lehet jobban elérni - de ez a cikk szerintem már túlmegy a többség által lenyelhető szinten.

Tényleg nem tudom, mi volt a cikkíró valódi szándéka vele, mert bár azt írja, hogy meg szeretné nyugtatni a tápszerező anyukákat, hogy nem olyan sötét a tápos baba jövője se, szerintem elég fura módon próbálkozott ezzel. Ami tényeket leírt, abban nyilván van igazság; bár ettől még sose lesz a tápszerezés joBB, mint a szoptatás, szóval már itt bukik a dolog.

Viszont a megfogalmazás, ahogy mindezt előadja, nekem már nem vicces, hanem inkább ellenszenves. És szakmailag mondjuk elég kártékonynak is tartom, de ez megint más kérdés.

És ami miatt még aggasztó is: mi van/lesz azokkal az anyukákkal, akik eddig semmit se tudtak a témáról, de valamiért mégis bejött nekik ez a cikk és ez alapján kapnak (elsődleges és fals) benyomást az egész dologról? (lásd a Kérdezőt is)

Nagyon rossz irányba indíthat el egyeseket, anélkül, hogy máshol is utána néznének a szoptatásnak.

Kedves Kérdező és Mindenki!

Én is olvastam a cikket és az összes kommentet, sajnos ott nem tudtam írni, mert nem engedett belépni a rendszer, nem tudom miért.

Nem lennél rossz anya a tápszerezéstől, de mielőtt eldöntöd ezt a dolgot, nagyon fontos, hogy még a szülés előtt megtudd, mitől lesz biztosan sikeres a szoptatás és nem kínszenvedés. Lehet, hogy azért tartasz tőle, mert rossz emlékeid, élményeid vannak ezzel kapcsolatban, vagy úgy gondolod, hogy ha anyukádnak nem sikerült, neked sem fog. Valójában még olyan nők is tudnak szoptatni, akik nem szültek, feltéve, hogy van egy baba, aki halandó szopni a mellükből (dokumentumok vannak arról, hogy apácák is szoptattak például).

A cikk utáni kommentekben sem írta senki (max. utaltak rá), meg itt sem, hogy a probléma a sajnos általában a kórházban kezdődik, a rossz kórházi gyakorlat miatt (tisztelet a kivételnek), és nem az anya hibájából. (Hallottam olyan kórházról, ahol még a koraszülötteket sem inkubátorba teszik, hanem rákötik az anyjuk testére, és bármikor szophatnak! Szóval van jó példa is.) A lényeg az, hogy a babának születés utántól folyamatosan a nap 24 órájában az anyuka mellett kellene lennie. Amikor igényli, és amennyi ideig igényli szoptatni kellene. Akármilyen gyakran, akármilyen hosszú ideig. Tehát, ha cuppog, nyammog, forgatja a fejét, keresi a cicit, mellre kell tenni, jóval az előtt, hogy ordítana az éhségtől (bár van olyan baba, aki rögtön sírással jelez). Helyesen kell mellre tenni, tehát a babának nagyra kell tátania a száját és a bimbó udvart is bekapnia a bimbóval együtt, és a baba fejét nem szabad belenyomni a cicibe, hanem az egész testét elég közel kell tartani az anyához, meg a cicit is úgy irányítani, hogy sikerüljön neki. Szoptatás közben az anyuka is nyugodtan alhat, ha tud (ehhez kell némi gyakorlat, össze kell szokni a babával, fekve akkor lehet jól szoptatni, ha már minden flottul megy). Amikor pedig nem akar szopni, mert csak alszik, alszik órákon keresztül, vagy akár egy napig is születés után, akkor hagyni kell azt is. Ilyenkor jó, ha az anya (ha otthon vannak, az apa is...) minden lehetőséget megragad az alvásra, akár éjjel, akár nappal van. Ha hozák-viszik az újszülöttet, akkor lehetetlen úgy szoptatni, ahogy a baba igényli, és nem lehet tudni, hogy adnak-e neki cumit vagy cumisüvegből tápszert, teát, cukros vizet amikor nem az anyával van. Ha a baba szájába soha nem kerül cumi vagy cumisüveg, akkor biztosan elfogadja az anyamellet, mert nincs más lehetősége. Az anyamellben az első kb. 3 napban nincs tej, csak kevés előtej, ami nagyon fontos, mert védőanyagok vannak benne, és védik a babát a fertőzésektől, kiszáradástól, a besárgulástól. Miközben ezt cumizgatja a baba a ciciből, az anya agyába eljut az információ, hogy tejet kell termelni, mert itt van a baba, aki ezt igényli. Ez császár után is működik, csak az anya műtéti fájdalmai jobban nehezítik a mellretételt. (Magyarországon túl sok egyébként a császármetszés, de ez más tészta.) A babának születésekor nagyon kicsi, kb. cseresznye nagyságú gyomra van. Ahogy elkezd a tej termelődni, a baba gyomra is nő, egyre többet szopizik, még több tej termelődik, és így tovább, a baba igényeihez igazodva. Ekkor már nagyokat kortyol, de cumizgat is a cicin felváltva. Mindenképp hagyni kell neki a cicit cumigatni is. Ha szopott az egyik ciciből, aztán a másikból, rögtön kaphat az egyikből, megint a másikból, nem muszáj megvárni a következő szoptatást. A tej szoptatás közben és után termelődik, addig, amíg el nem éri a baba által várhatólag igényelt mennyiséget, tehát a mellből a tej nem fogyhat ki attól, hogy többet szopatunk, sőt egyre több lesz. A baba tej iránti igényének együtt kell haladnia az anya tejtermelésével, teljesen párhuzamosan, fokozatosan, lépésről lépésre. Ha viszont cumisüvegből kap valamit, az tágítja a gyomrát és éhesebbé teszi, de az anyának nem jut el az agyába az információ, hogy szükség van több tejre, és sajnos ilyenkor elcsúszik az anya és a baba egymástól, ezért kevés lesz a baba számára a tej. Sok problémát okozhat még a cumi és a cumisüveg a szoptatás során, kinél többet, kinél kevesebbet, (pl. a baba csócsálja az anyamellet, ami fájdalmas az anyának és valószínűbb a mellbimbó sebesedése), szóval babája válogatja, de nem érdemes kipróbálni. Ha már elrontották a kórházban, akkor a pótlást nem cumisüvegből kell adni, hanem pl. szoptanít készülékkel (de vannak más módszerek is) és a cumit is el kell venni a babától. A barátnőmnek így sikerült fokzatosan visszaállnia a kizárólagos szoptatásra, és jó sokáig szoptatott még utána. A szoptanít készülékkel azok a nők is sokáig tudnak szoptatni, akiknek nincs elég tejmirigyük (kevés ilyen nő van). Ha már nem hajlandó elfogadni az anyamellet, akkor kell egy jó tanácsadó segítsége, mert általában vissza lehet szoktatni a babát a cicire. Fejni sem jó ötlet, mert akkor a baba cumisüvegből kapja vissza lefejt tejet és az ugyanúgy aláássa a szoptatást, mintha tápszert kapna a cumisüvegből. Ha viszont a baba bármilyen ok miatt születés után nem lehet az anya mellett és nem szophat, akkor 6-12 órán belül el kell kezdeni fejni és a lefejt előtejet fecskendőből odaadni a babának, amikor elfogadja (minél hamarabb). Ehhez már jó tanácsadó jó tanácsaira van szükség. Ha pedig túl sok a tej, feszít és nem folyik ki a felesleg, nagyon keveset szabad csak lefejni, mert minél többet fejünk, annál több termelődik. Betegen is lehet szoptatni, sőt kell is, mert így a baba nemcsak a vírusokat kapja meg, hanem az anya által termelt ellenanyagokat is, csak a gyógyszerekkel kell vigyázni. Még valami. Nem szabad mérni, hogy mennyit szopott, csak a baba súlyát (ritkán), és figyelni, hogy pisil, kakil-e, jó kedvű-e, jól fejlődik-e. 6 hónapos korára meg kell dupláznia a születési súlyát, de nekem a 2. gyerekem mindig nagyon sovány volt, mindig alatta volt az átlagos értékeknek. Szerencsére a doktornénink nem jött a tápszerrel (ilyenkor azt szokták, sajnos). Van elég tejem, eszik ételt is amennyit akar, ő ilyen alkat és kész.

A tanácsadókról még annyit, hogy én a segítségükkel (és a családom segítségével) egy vakbél műtétet végig tudtam csinálni úgy, hogy a 8 hónapos kisbabám akkor még kizárólag szopizott (ez teljesen normális, csak 1 éves kora után fogadta el a hozzátáplálást). Hála Istennek a La Leche Liga segített (teljesen ingyen, telefonon), a műtét előtt és után, lépésről-lépésre (nagyon sokszor hívtam őket).

Egyébként már a második gyermekemet szoptatom, és mindkettőnél hagytam-hagyom, hogy szép fokozatosan kezdjék az evést, amikor ők igénylik (nem erőltetem a hozzátáplálást) és fokozatosan hagyják abba a szopizást, az éjjelit is, a nappalit is, a saját ütemükben. (Ez úgy lehetséges, hogy egy ágyban alszunk, szinte föl sem ébredek a szoptatásra.) Nem volt nehéz a nagyobbat később kitenni a családi ágyból egy másik ágyba, bár az is a nagy ágy mellett van, a kicsi pedig még a nagy ágyban. Úgy tervezzük, hogy egyszerre tesszük majd őket külön szobába, amikor a kicsi is elég nagy lesz. Fő a fokozatosság, az érzelmi biztonság. A gyerekekkel meg lehet ezeket beszélni, csak figyelni kell a tálalásra, hogy jutalomként éljék meg.

Nekem azért sikerült a szoptatás, mert még szülés előtt jó tanácsokat kaptam és hallgattam is rájuk. Nem mindegy, hogy kiben bízik az ember. Ha úgy érzed, segíthetek még neked vagy bárkinek, keressetek meg és felvesszük a kapcsolatot. Sok kérdés felmerülhet a szoptatás során, amikről most nem írtam, adódhatnak problémák, de általában meg lehet találni rájuk a megoldást. Ha az én tudásom esetleg kevés, ismerek megértő, jó szakembereket.