Miért félek ennyire a szoptatástól?

Azon kívül, hogy egyet értek azzal a válaszolóval,aki valamilyen lelki okra vezeti ezt vissza nálad, az a véleményem, hogy a mai kor embere teljesen elszakadt a természettől és a természetes dolgoktól, nem látjuk magunk mellett folyamatosan a szeretteinket, ahogy csinálják, mert sokkal kevesebb generáció nő föl együtt és kevesebb gyerek. Régen egy 60 éves nő már akár dédnagymama is lehetett, ma max. nagyi. A testvérek is, mert sok gyerek volt, folyamatosan látták a kistestvérek szoptatását, ebben nőttek fel, ez volt a természetes.

Ez a civilizáció hatása rád is érvényes lehet, de szerintem tudatosan ezen is változtathatsz, ha akarsz. Szerintem akarsz, azért is kérdeztél így, mert nem tartod természetesnek.

Szerintem....

Így már érthető, hogy ellenérzéseid vannak. Látod, mindennek megvan a forrása. :)

Én mondjuk pont a másik mell-véglet voltam:), de el tudom képzelni, hogy ahogy sokszor nekem se volt kellemes, a másik oldalon neked se. :S De nagyon jónak tartom, hogy tudod magadról, hogy pl. ez a dolog miért és hogyan feszélyez téged ide vonatkozóan is - ez ugyanis már az első lépés ahhoz, hogy javítani próbálj rajta! (Persze akkor, ha ezt fontosnak érzed, és nemcsak a szoptatás miatt, hanem úgy általában is.)

A mellkisebbítéshez annyi tanácsot adnék neked már most, hogy ha idővel úgy alakul, hogy vállalod, nagyon alaposan gondold végig és járj utána, mi és hogyan történik! Épp most voltam egy szopis szakmai tanfolyamon, ahol az egyik (valós alapú) esetgyakorlat pont egy ilyen szitu volt: anyukának évekkel korábban kisebbítő műtéte volt, és mivel néhány kivezetőcsövet átvágtak a műtét közben, gondjai voltak a tejürüléssel. Végülis folyamatosan segédeszközt kellett használnia a szoptatáshoz és a babája rendszeresen pótlást is kapott, mert nem volt elég teje.

Persze ezzel megint nem ijesztgetni akarlak, mert ez egy eset, de tény, hogy egyes sebészek nem vigyáznak kellően a mell állományára és ezzel gondokat okozhatnak később a szoptatásnál is. Szóval alaposan beszéld majd át az orvosoddal, mit és hogyan fog csinálni és jelezd neki, hogy azért a szoptatás lehetőségét próbálja meg szem előtt tartani "munka" közben (függetlenül attól, hogy most perpill hogyan viszonyulsz ehhez a témához).

Végül pedig én is azt tudom írni, amit mások is: előre nem szabad félni semmitől! Ha idő közben nem is tudsz majd szándékosan változtatni az érzéseiden, álláspontodon, legalább annyi esélyt adj magadnak, hogy nyitott maradsz a témára. Én a helyedben mondjuk azt mondanám, hogy jó, nem vagyok oda a szoptatásért, de próbáljuk majd meg egyszer-kétszer-többször, aztán meglátjuk, hogyan alakul. Sőt, ha még a babádat a melleden tartva sem történik semmiféle pálfordulás, még akkor is maradhat esélyed, ugyanis segítséget is tudsz kérni ahhoz, hogy megküzdj a gondjaiddal. (Ezt sose felejtsd, nem vagyunk egyedül a szoptatási problémákkal!) Hátha csak pár jó gondolat, egy-két bátorító szó kell ahhoz, hogy ne add fel. És csak csupán az idő, a támogatás és a szopis sikerélmények már sokaknál hoztak pozitív változást, ahogy feljebb is olvastad... :)

Szóval csak azért, mert most így érzel, ne zárd be a kaput hosszútávra. Tudod, a baba érkezése rengeteg dolgot megváltoztat, már akkor is, amikor még csak a pocakodban lesz. Mindent átértékelsz, újragondolsz, más lesz a fontos; szóval előjön belőled az Anyuka. És onnantól az lesz a legfontosabb, hogy vigyázz rá és a lehető legjobban gondozd őt - hátha magától is beúszik a képbe a szoptatás témája, akár úgy is, hogy fel sem tűnik neked. ;)