Félek a szoptatástól, ti is így voltatok ezzel?

Azt azért nem mondanám, hogy nincsenek fájdalmas pillanatok, de ezek is elmúlnak majd...

Amire lehet számítani (de nem törvényszerű!):

A mellednek az elején hozzá kell szokni, és amíg ez bekövetkezik, addig lehet fájdalmas. De hidd el, ezt is teljesen máshogy éled majd meg, mert a kezedben lesz közben a babád!

Ajánlom, hogy rögtön az elején kérj segítséget, mert ha elsajátítjátok a jó szopitechnikát, akkor a legtöbb nehézség kiküszöbölhető!

Emellett jó az is, hogy miközben a baba szopik, a szervezetedben endorfin is termelődik, ami megnyugtat, és fájdalmat is csillapít...

Ezután az első hetekben, amíg kialakul a kereslet-kínálat, addig előfordulhat, hogy túltelítődnek a cicik, és ez is lehet fájdalmas, de gyakori szoptatással, és fejéssel ez is orvosolható.

Olvasgass még szülésig a www.lll.hu oldalon, én is így készültem anno nagy pocakkal, azóta két babát sikeresen szoptattam.

Jó készülődést, szép szülést és jó szoptatást!

Szia! Én is tartottam tőle. Az elején fáj, az biztos. Nekem személy szerint nagyon fájt. Összerándult a lábam, amikor nekiállt szívni. Ráadásul a szülés utáni pár hétben még szopik közben húzódik a méh is, az is görcsölget. Az nem vészes.

Viszont majd arra fogsz gondolni, hogy milyen csoda, hogy 2 sejtből lett a Gyermeketek és, hogy milyen csoda az, hogy a szervezeted táplálékot nyújt számára.

Nekem is nagyon érzékeny volt a mellbimbóm, és nem mondom, hogy az elején kellemes volt a szoptatás...néha keresztbe állt a szemem a fájdalomtól, de a szopi akkor is más dolog - ki kell bírni, és fokozatosan jobb lesz.

S magam sem gondoltam volna, hogy mikre képesek a mellbimbóim. :)

Olvass nagyon sokat a szoptatásról, én nem tettem, pedig jobb lett volna. Azt hiszi az ember, hogy majd minden megy magától, de azért ez nem ilyen egyszerű.

S ne félj a szoptatástól, mert ha már ott lesz a babád, akkor úgyis átértékeled a helyzetet.

Terhesség alatt természetes, hogy érzékeny a mellbimbó. Szülés után ez elmúlik.

Nekem is érzékeny volt a terhesség alatt, az is fájt, ha hozzáért a póló. Maga a szoptatás azonban egyáltalán nem fájt, inkább kellemesen bizsergető, masszírozó élmény volt.

Nem rémlik, hogy féltem volna, bár az idő mindent megszépít :)

Viszont ez első napokban kisebesedett a mellbimbóm, és az veszettül tud fájni, főleg szoptatás közben. Ez gyakran előfordul, amikor még a baba és a mama is tanulja a szoptatást. De ettől nem kell félni. Apukát el kell küldeni a patikába lidokainos helyben kikevert krémért, azt vastagon felkenni szopi után, előtte meg lemosni, és seperc alatt helyrehozza...

Tudom, mondani könnyű, de azért se szabad félni tőle, mert az esetek 99%-ában fejben dől el, hogy vki tud-e szoptatni...

Az "olvass sokat" módszert abszolut támogatom, íme egy nagyon hasznos olvasmány:

[link]

Nekem ebből derült ki, hogy a szopi mindenre jó csodaszer, és ez a tudat mindenhez erőt adott.

Sok siker, drukkolok nektek! :)