Mik a legkritikusabb pontjai a hosszú távú szoptatásnak?

Nálam nem volt,iletve nics ilyen, szeretek szoptatni

Első21 hónaposan hagyta abba, második 32 hónapja ciczik. Tök természetes dolognak tartom.

Nekem sokat jelentett, hogy még mielőtt megszületett nem görcsöltem rá, hogy vajon lesz-e tejem.Tudtam hogy lesz:)

És tényleg volt,bár voltak hullámvölgyek, pl. 3 hónapos korában lecsökkent a mennyisége a tejemnek, így kevesebbet szopizott.Nagyon megijedtem, vettünk is tápszert, de azt el sem fogadta fiam, valahogy elég volt neki az a mennyiség, aztán pár nap után visszaállt.

Azóta nincs igazán gondunk, 13 hónapos, és lelkesen szopizik sajnos éjjel is:)))

Összefoglalva szerintem nagyon fontos, hogy az ember ne görcsöljön(bár talán ez a legnehezebb) és hogy kitapasztalja mi a legjobb a babának, és neki.

6 hónapos korig bimbóvédővel szoptattam, mindenki rágta a fülem, hogy szokjak már le róla, de fiam totál kiakadt, ha nem azzal kapta.Aztán elegem lett, azt mondtam nem érdekel, ha neki így jó, akkor így marad, a lényeg, hogy anyatejet kap.Aztán 6 hónaposan csak úgy "poénból" kipróbáltam nélküle, és azóta nem használjuk:)Talán jött valami sugallat, hogy most már jó lesz neki védő nélkül is:)

Ezért írtam, hogy szerintem az a fontos, hogy a baba és mama megtalálja a "közös hangot":)

Bocs hogy hosszú lettem,remélem van benne hasznos:)

Azért majd elolvasnám azt a cikket:P

Én ellenzem, de csak a saját gyerekeimnél. Ezt úgy értem, hogy más azt csinál amit akar, más szoptathat bármeddig, engem nem érdekel (csak ne kelljen látnom).

Én terhesen azt mondtam, hogy addig vagyok hajlandó szoptatni, amíg ki nem tudja mondani, hogy cici, vagy amíg el nem kezdi húzkodni a pólómat.

Nagyjából belőttem az 1 évet. Végül mindkét gyerekemet 10 hónapig szoptattam. Tudtam volna tovább is, eü okokból szépen fokozatosan elválasztottam őket (nem sínylették meg, nem volt ordítás), de most nem ez a kérdés.

Még a 1,5 éves korig szoptatás belefér az értékrendembe, de utána már egyáltalán nem. Viszont ha választani kell, hogy 1 év vagy 1,5 év, akkor inkább 1 év, mert könnyebb elválasztani egy egyévest, mint egy másfél évest.

Egy lelkileg egészséges gyereknek és anyának már nem kell hogy szüksége legyen 1,5 év felett a szoptatásra.

Nem hiszem el, hogy máshogy nem tudják megoldani az összebújást, a "szerelmeskedést" (átvitt értelemben).

A nagyobb gyerekem 3 éves, rosszul is lennék, ha szopna még. Se a látvány, se az érzés, se semmi nem jön be ezzel kapcsolatosan. Immunrendszer szempontjából is teljesen feleslegesnek tartom, se nem betegebb, se nem egészségesebb egy 2-3 évesen szoptatott gyerek. Enni egyen rendesen, inni pedig igyon vizet v amit szokott, szóval erre is feleslegesnek tartom a szopit.

Hát nem is tudom, nagyjából ez a véleményem.

NEM AKAROK SENKIT BÁNTANI, aki sokáig szoptat, mindenkinek szíve joga. Soha életemben nem szóltam még be senkinek, aki sokáig szoptatott, vannak ilyen barátnőim, teljesen kulturáltan megértjük egymást :) Sőőőt van egy barátnőm, aki úgy nyomja, hogy már a 3. gyerekét szoptatja, de úgy hogy az első óta folyamatosan szoptat és terhes, és tandemben is csinálja. Hát ezt végképp nem bírnám. De ő ilyen, ezt elfogadom és kész.

Egy idő után el kell engedni a gyereket és ennek része a szoptatás is. Ez olyan, mint amikor először viszed oviba, majd suliba. Egyszerre két gyereket szoptatni igazságtalan a picivel szemben. Neki miért nem jut csak-anyából?

Na elég hosszú lettem, elnézést :)

Remélem kielégítő volt a válaszom.

Engem sem érdekel,hogy ki mit csinál,ha azt diszkréten teszi.

Nálunk volt egy a családban egy anyuka,aki a 22 hónapig szoptatott.

De úgy,hogy ültünk a szülinapi asztalnál 9-en,a gyerek odarohant csokis szájjal,lerántotta az anyja felsőjét rácuppant és szívta.Aztán meg a nagymama ,meg az anyuka azon röhencselt hogy milyen csokis lett a cickó és mindenkinek mondták,hogy nézze már...hát én majd leestem a székről.A férjem meg azt sem tudta hova nézzen.De csak erőltették,hogy nézze meg Ő is.Csórikám inkább kiment az étkezőből.Na ezek úgy elvették a kedvem a szoptatástól,hogy 7 hónapos korában le is választottam a lányom.

Én nem tartom annyira jónak, de a kérdésed sajnos nem értem. Először arra gondoltam, hogy arra vagy kíváncsi, hogy hol tud elbukni a dolog. Tehát, hogy azt szeretnéd tudni hogy mi a titka a hosszú távnak. De ezek szerint nem.

Akkor mi a kérdés?

Válaszolok rá szívesen, ha nem kezdesz el rácáfolni a dolgokra és vitázni. (Cikk is érdekelne)

Próbálom azóta is értelmezni a kérdést: Legkritikusabb? Vagyis, mint leginkább kritizált?

Mert ez megint nem ugyanaz, hogy mi a saját véleményem, hogy milyen negatív hatása van annak, ha mértéktelenül elhúzódik. Vagy, hogy mi az átlagemberek első elsősorban negatív reakciója tapasztalat szerint.

1. vagyok

Nálam ez nem értékrend kérdsése, természet adta a lehetőséget, evidens, hogy élek vele és nem avatkoztam/om bele.

Emellet ellenzem a korai hozzátáplálást