A tejemmel van baj, vagy a babámmal? Többi lent.

Moira, már jóideje nezetel itt te is - tudod, hogy lesz, aki ezt javasol, más meg mást. Azt is sejted, hogy én pl. nagyon ellene vagyok, mert a nem hízásnak sok természetes oka lehet és pont ezért a korai hozzátáplálás sem mindig a jó megoldás. (Sőt, általában árthat, mint használ.)

Ha elkezdődött a fogzás, akkor az is okozhat ilyet, de a hosszbeli növekedés (3 cm elég szép) és a mozgás nagymértékű megindulása is. Ezt is mind olvashattad itt már. Én, mivel a babád egyértelműen jól érzi magát (a kis nyügizés simán belefér a sokévi átlagba) biztosan nem adnék neki semmit! Én kivárnék: figyelném, változik-e valami mondjuk pár hét (nem nap!) alatt és ha ennél rosszabb(!) lenne a helyzet, csak akkor gondolkodnék el bármi drasztikusabb belenyúláson. És akkor is szakemberrel, mondjuk inkább tanácsadóval (is) egyeztetve.

Már írtam máshol, hogy az enyém egyszer kerek 2 hónap alatt volt képes 20 grammot hízni, pont ugyanebben az időszakban; mert közben nagyon sokat nőtt hosszra. De, mivel figyeltem őt és semmi nyoma nem volt annak, hogy éhezne vagy beteg lenne, nem tettem semmit. Ezzel sokan nem értettek egyet már akkor se, kaptam is a tápszerreceptet a dokitól, de nem érdekelt, mert tudtam, hogy jót teszek. Nem is volt semmi gondunk, sőt. - Ezzel persze nem kell egyetérteni és nem is mindenki ilyen "bátor" (bár én ezt inkább figyelmesnek mondanám); de majd te is megtanulod idővel, hogy nagyon sok belefér még a normálisba! Csak sok anyuka ott csúszik meg, hogy idejekorán ráparázik dolgokra és már akkor is beleavatkozik a dolgok rendjébe, amikor még nem kéne; vagy túlságosan mélyen, a kevés helyett.

Szóval, amit én tanácsolok: figyeld továbbra is és ha ennél rosszabb lesz, de azért hosszabb idő elteltével, akkor gondolkodj el, hogyan tovább. - És, ha már muszáj valamit adni, az 6 hóig tápszer legyen és ne szilárd étel! Ezt még a szopis szakemberek is így javasolják.

Ha pedig a dokid olyan, amilyennek leírtad, az számomra már egy jel arra nézve, hogy nem nagyon ért hozzá, tehát nem biztos, hogy jót is mond... De ez mondjuk az én véleményem.

Ó, hát ha eddig nem két mellből szoptattál, akkor nem is érdemes egyelőre máson gondolkodni. :)

Nyugodtan szoptasd így: vagy ő fogja jelezni, ha az egyik melled kifogy, vagy neked kell megfigyelni, mikor vagy teljesen üres (ha még eddig nem tetted). Ha utóbbiban nem vagy annyira biztos és a babád hajlik rá, hogy cumizzon rajtad, akkor hagyhatod még egy kicsit "nyalakodni", még akkor is, mikor már üresnek tűnsz. Lehet, hogy kis idő múlva jön még egy reflex és akkor ürülsz csak ki csutra. (Ez csak tipp, ha szükség van rá, de nem kötelező.) - Bárhogy is, ha elég üresre szívott ki, akkor a sok elsőtej miatt már nem fog fájni a pocakja. A bukás kivédésére pedig olvashatsz itt is tanácsokat, ha még neked nem adtunk. (A tejjel túlevésnek kicsi az esélye; vagy a fölösleg ígyis-úgyis kijön, de akkor meg pont az a jó.)

Ha egyik melled elég volt, jöhet a másik, aztán azt is vagy kieszi teljesen, vagy nem. Ha nem, akkor váltott sorrendben érdemes szoptatni: bal+jobb, jobb+bal és így tovább. De ezt úgyis az ő aktuális igénye szabja meg, neked csak meg kell figyelned, hogyan a legcélszerűbb.

Az aggódásod pedig természetes, mi se úgy kezdtük, hogy mindent tudtunk rögtön, ezért ne érezd rosszul magad. :) Pl. nekem 1,5-2 évembe és sok-sok kínlódásba telt, mire a legtöbb összefüggést megláttam, úgyhogy nyugi. És igazad van, ha valamit nem értesz, nem tudsz, kérdezz nyugodtan, hátha közelebb jutsz a nektek megfelelő megoldáshoz. Gyakorlat teszi a mestert.