2 évesen választom el, de már ilyen lesz minden éjszaka?

Addig jó, hogy nem szoptattad meg, ha már eldöntötted, hogy elválasztod. Ilyen idösen mindenképpen célszerü elválasztani , mert késöbb sokkal több problémát okot neked is meg a gyereknek is és szüksége már régen nincs rá.

De a helyedben NEM sétáltattam volna - egszerüen vedd ölbe, ha nagyon nyügös, ülj le vele valami (neked) kényelmes helyen és úgy altasd. Esetleg még jobb, ha csa a kezét fogod, amig visszaalszik. Gondolom, pár nap alatt átáll, ha csak vele vagy, de nem "szórakoztatod", azaz nem sétálsz vele, mert ha erre rászokik, akkor rövid idön belül egyáltalán nem lesz hajlandó máshogy elaludni.

négy gyerekes anya

Igaz nálunk 13 hós volt, de hasonlóan ment. A végén már szinte óránként kelt és szopival aludt csak vissza, mert állandóan fogzott.

Leálláskor nálunk apa altatta, 2-3 napig, hogy ne jusson eszébe olyan könnyen. Vissza is apa altatta a kelésekkor. Utána már én is altattam, sima odabújással ment a dolog. És ő sem kérte már másnap hiába akartam szoptatni még pár napig napi 1*, hogy ne kelljen fejni.

2-3 nap még kelt éjszaka, aztán nem! Persze még most is van hogy néha 1-2* felkel, de ez semmi. (2,5 éves)

Először is, egy éjszakából nem lehet semmilyen következtetést levonni, nemde? :)

Másodszor, közkeletű tévhit, hogy egy 2 évesnél idősebbet biztosan nehezebb leszoktatni a szopiról - feltéve, hogy egyáltalán le kell. Ha lassan, magától is mehet a dolog, akkor semmilyen fennakadás nem várható. (Én mondjuk elváalsztódás-párti vagyok, de mindegy.)

Azt pedig, Kérdező, hogy nem hagyná el magától, ugye te se komolyan írtad? :) Dehogynem, senki se szopik 10 éves koráig. Amikor az ő számára is eljött az idő, mindenképp elhagyja, mindenféle ösztöke nélkül is, hidd el. - A gond inkább abból van, hogy ezt sokan nem képesek kivárni, de ez nyilván érthető valahol.

Abból a szempontból mondjuk egyetértek a többiekkel, hogy ha végleg úgy döntöttél, elválasztod, akkor (főleg magad miatt) érdemes ehhez tartanod magad. Viszont, nem vagyok benne biztos, hogy ez mindig a gyerek érdekét is szolgálja, úgy általánosságban...

Szóval, amit én javasolnék, az végülis ugyanaz, amire szerintem te is rájöttél: fokozatosan csináld, a gyerkőcöd igényeinek a figyelembevételével. Azaz, ha van egy ötleted, tegyél próbát, de ha többszöri nekifutásra se megy, akkor inkább hagyd. Vagy próbálj helyette valami mást, vagy tarts szünetet, ha még van módod várni. 2 évesen már sok mindent megértenek a gyerkőcöl, de sokkal egyszerűbb úgy csinálni a dolgokat, ha ők is együttműködnek, mint olyasmit erőltetni, amit nagyon nem akarnak (még). Előbb-utóbb mindegyik hajlandó lesz leválni, akkor is, ha nem noszogatjuk őket.

Szerintem, ha hagynád magától elválasztódni, szinte esélytelen lenne, hogy bármikor is emiatt sírjon - de ha ezt nem szeretnéd, akkor is különbség van a gyerek sírásai között. És itt megint az anyai megérzésedre, ismereteidre hagyatkozz: ha úgy érzed rajta, hogy csak nyafizik, mérgelődik, akkor picit feszegetheted a határokat a szopi-elhagyással. De ha egyértelmű jelét adja, hogy neki ez nem jó (hosszan, erőteljesen sír, többször ébred, nagyon anyás lesz stb.), akkor talán jobban teszed, ha inkább vársz még.

Kérdező, teljesen megértelek, de nyilván tudod, hogy folyamatosan vannak olyan szakaszok, amikor a gyerkőcök újra meg újra anyásabbak lesznek. :)

Az enyém pl. lassan 4 éves és nemrég elkezdett félni a sötétben, úgyhogy kezdett felborulni az esti alvása (pedig mindig szuperül aludt éjjel-nappal). Egy ideig ment, hogy ültünk az ágya mellett, míg elaludt (ő kérte), de miután kis agyafúrt lett és egyre később aludt csak el, nehogy túl hamar kisomfordáljunk, nekünk is sok lett. Mivel nem akartunk este álmosan 1 órákat ücsörögni, többféle módszert is kipróbáltunk. (A sírni hagyást én nagyon ellenzem.) Gyorsan kiderült, hogy a fény és a társaságunk, közelségünk nyugtatja csak meg, úgyhogy ezt szem előtt tartva végül az vált be, hogy nyitva hagyjuk neki a két szoba közti ajtót és így átszűrődik neki a tv fénye, és a hangunkat is közelebbről hallja. Este mondjuk még van egy kis nyafizás, mikor bemegy az ágyba, de már 2 hete jól működik a dolog.

Mindez persze más téma, de talán ez is mutatja, hogy mindig van miért anyásnak lenni. :) Nálatok is biztosan lesz még olyan szakasz, amikor valami valamiért megváltozik. Én azt szoktam javasolni, hogy nyugodtan próbálkozzunk, de lehetőleg a gyerkőc igényeit szem előtt tartva - ami mindkettőnknek (még éppen) megfelel, az lesz a jó megoldás.

Szerintem jól gondolkozol, én is valahogy így csinálnám. :)

Lányok! nagyanyám 4 éves koráig szopizott, mert az anyuja azt hitte ha szoptat, nem eshet teherbe. És ha nem választotta volna el, nagyanyám nem tette volna még akkor magától. Egy két éves baba kisgyerek, anyai közelségre van szüksége, anyatejre már nem feltétlenül. Ha az édesanyja úgy érzi itt az ideje, válassza el. Anyámnak 4 hónapos koromban elapadt a teje és onnantól nem tápszeres, hanem tehéntejes voltam és élek, soha nem volt semmi bajom, akkoriban ebből nem csináltak gondot h tehéntej. Nem viselt meg érzelmileg az elválasztás, naponta beszélünk anyával, ha találkozunk összevissza puszilgatom, pedig rég nem vagyok már gyerek. A védőnőm azt mondta h egyre inkább úgy érzi, neki az anyák védőnőjének is kell lennie, mert manapság nagyon elment a dolog a mindent a gyereknek felé és az anyák valahol a sor végén kullognak a saját igényeikkel. Én szoptatok, de nem vállalok 2 évet, és nem érzek lelkiismeretfurdalást miatta. És igenis mi elértük h a babám átaludja az éjszakát, este 8kor tettük le, 6kor szopi, aztán 8kor kelt.

Kérdező, ha úgy érzed, elég, tarts ki az elhatározásod mellett és ne add fel 1 sikertelen éjjel után, menni fog! sok sikert hozzá! egy kipihent anyuka