Milyen kutatások igazolják, hogy tényleg mindig a baba igényéhez igazodik az anyuka teje?

Gondolj bele, pl. Etiópiában is szoptatnak a nők, és azok a babák is fejlődnek. Vagy háború idején, amikor nem volt mit enni, a baba kapta az anyatejet, és fejlődött.

Az anyatejet a szervezet úgy állítja elő, mintha a szervezeted lenne a konyhája - szétnéz mire van szükség, és azt elveszi tőled.

Még egy alultáplált anyának is ezerszer táplálóbb a teje, mint a saját étkezése.

A természet alkotta, ha nem az lenne a legjobb, már régen kihalt volna a fajunk!

Persze lehetnek betegségek, egyéni problémák. Erre meg kitaláltuk a szoptatási tanácsadót, a gyermekorvost, stb.

Kérlek bízzál magadban, ha pedig kétséged van, fordulj szakemberhez!

www.lll.hu

www.szoptatasert.hu

www.ibclc.hu

Kérdező: Én úgy gondolom, hogy nagyon is jó a megérzésed, valószínűleg nem elég nekik a tejed. Nyugodtan egészítsd ki tápszerrel, nem kell tőle félni.

Erre az állításra nagyon bizonyíték nincs. Azt gondolom, hogy nagy vonalakban lehet igaz: az a része, hogy ahogy telik az idő (hónapok) egyre jobban változik meg a tej jellege. (de az, hogy mondjuk szomjasabb a gyerek hétfőn, akkor vizesebb, ha kedden meg éhes, akkor sűrűbb - az nem valószínű, hogy így van)

Magamon is megfigyeltem, hogy az első pár napban-hétben egész sötét már-már narancssárga színű volt a tejem, majd fokozatosan kivilágosodott tehéntej színűre. És valóban: az első tej, ami magától kicsöpög az ellenkező mellből az egész világos, kb. mint a homokfúvott üveg.

Tehát van ebben valami, de nem kell túlmisztifikálni.

Kedves Kérdező, teljesen egyet értek az etióp gyerekekre tett utalásoddal, sőt sokat beszélgetem nagymamámmal (mert szerencsére még megtehetem)a háborús időkről és ezen belül a szoptatásról.

Azt mondta, hogy igenis befolyásolja a táplálkozás a tej minőségét. Volt akinek nem is nagyon, vagy nem sokáig volt teje, olyan is akinek volt ugyan, de a gyerek nem fejlődött, állandóan sírt és mikor orvoshoz vitték az orvos közölte, hogy éhes.

Ilyenkor jött a rizsnyák, a hígított tehéntej, a pirított lisztből kevert "kotyvasz" stb.

Szóval én szkeptikus vagyok azt illetően, hogy a szervezet kiválasztja a jó minőségű tejet, hiszen ha nincs miből, akkor ez szerintem csak ideig megy. Úgy gondolom a szervezet nem dolgozik önmaga ellen.

Ezért én nagyon figyelek az étkezésemre.

Kérdező, arra még nem gondoltál, hogy esetleg pont az a jó a gyerkőceidnek, ha nem lesznek már kicsi korukban kismalacok? Szerintem te is hallasz mostanában erről a témáról, mert társadalmi probléma kezd lenni… sok kövér kisgyerek története már korán elkezdődik (mégha nem is csecsemőkorban vagy az anyatejes időszakban indul).

Egyáltalán nem arra kellene törekedni, hogy a gyerek mindig ugyanabban a tempóban hízzon, hiszen x hónap elteltével már nincs is erre akkora szükség, mint az elején. Gondolj bele, ha valaki zsírpárnákat növeszt, az azért van, mert egy bizonyos szinten túl többletenergiát visz be, és ami már nem használódik fel máshol másra, az lerakódik. (Ez a babáknál persze nem teljesen így van, hiszen ők genetikailag úgy vannak kódolva, hogy az első hetekben párnákat növesszenek – ezzel is stabilizálva a születéskor még kezdetleges hőháztartásukat. De amint ez megvan, nyilván már nem a testsúly gyarapítása lesz a létkérdés, hanem a többi funkció fejlesztése is fontossá válik; és ezek is mind-mind energiát igényelnek.)

Ennek a te tejed összetétele is pontosan megfelel: az elején még nagyon zsíros, tele szénhidráttal és más építőelemekkel, de idővel ezek mennyisége és aránya is megváltozik. Minek „pazarolni” x hónap után, ha nincs már rá szükség? Szerintem egyetértesz, hogy a Természet sosem pazarol; nézz csak körül a világban, csak az ember csinál felesleges dolgokat.

Az újszülött még sokszorosan veszélyeztetett, ezért a Természet túlbiztosítja az életbenmaradását: zsíros tejjel, többlet-tejmennyiséggel, gyakori testkontaktussal stb.; hogy még véletlenül se szenvedjen hiányt semmiben. De idővel egyre fejlettebb, erősebb lesz, már nem lesz szüksége ilyen maximális védelemre és kevesebbel is be fogja érni – ezért a te tejed is ehhez igazodik. (Számtalan felmérés készült már, amik igazolják, hogy hogyan alakul az anyatej összetétele az idő múlásával, ennek te is utána tudsz járni szakmai oldalakon.) Annak, hogy milyen az anyatej időszakos összetétele, te is utána tudsz olvasni a neten, szoptatási szakmai anyagokban.

A napszakos változás, akárki kétli is, szintén így van: ha valaki veszi a fáradságot és megfigyeli a tejét, láthatja, hogy reggel sokkal több híg rész ürül, míg este több a zsírosabb. Ugyanígy, évszakonként is megvan a különbség: nyáron, melegebb időben szintén több a híg tej, míg máskor kevesebb. És ez nem valamiféle varázslás, hiszen a belső „programunkon” túl a gyerek maga is befolyásolja a tej összetételét, mégpedig a szopizása gyakoriságával és intenzitásával (ahá): ha többször szívja ki, de csak az elejét, akkor ennek a mennyisége fog inkább megnőni, míg ha mindig csutra kiürít, akkor a zsírosé (ill. a teljes tejmennyiség is). Jól látszik, hogy a tej mennyire rugalmasan követi az igényeket, mégha nem is mindenki hiszi ezt el.

Idevágólag pedig, nem is értem, amit előttem írtak, hogy a tej színének a változása is azt bizonyítja, hogy nem jó, vizes a tej – dehogyis, ez pont hogy arra példa, hogy mennyire tökéletesen változik! Kezdetben a kolosztrum sárga színű, hiszen tele van zsírokkal, de ez később kifehéredik, mert éretté válik a tej. A későbbi hetekben-hónapokban, ha fejsz, láthatod, hogy a tej első része valóban hígnak tűnik, ezért is hívjuk ezt szomjoltó elsőtejnek (sok vizet és tejcukrot tartalmaz; szomjat olt és meghozza az étvágyat). De ha elég ideig fejsz, eljutsz a hátsótejig, ami már rendes fehér, ez a zsírosabb, laktatóbb rész. (de, nyilván már nem lesz soha olyan sűrű, mint a legelején – de minek is kéne, hiszen a babád folyamatosan nő...!) Szóval nem is értem, mit is kéne ennek bizonyítania, azon túl, hogy minden a legtökéletesebben működik! (Egy kis utánaolvasást ajánlanék ezügyben, akinek kell.)

Még a hízás tempójához: nem lehet, hogy a te gyerkőceid egyszerűen ilyen típusok? Mindkettő viszonylag szép súllyal született, náluk pedig várható is, hogy nem híznak olyan léptékben, mind a kisebb babák (megintcsak kivédve az elhízást). Szerintem nem örülnél neki, ha 1 évesen gurultak volna mindketten. Ennek is megvannak a maga kockázatai, sőt, több is van, mint a vékonyabb típusnak.

Az én lányom pl. viszonylag kisebb baba volt, 51 cm és 3020 gr, de az első hónapok sonkásodása után az ő gyarapodása is megtorpant, sőt, egyszer 2 hónap alatt alig hízott valamit - viszont, közben nagyon sokat nőtt, 1 év alatt 28 centit! (Ahogy te is írod pont.) Azóta is ilyen gyerek, vékonyabb, nyúlánkabb alkat, de korához képest nagyon magas. Eleinte én is aggódtam ezen, mert bár 4 hósan duplázott, csak pont 1 évesen triplázta a súlyát; de aztán rájöttem, hogy a gyarapodás-téma sokkal kevésbé fontos, mint ahogy azt ma zengik (ez úgyis csak a gyerekorvosok mániája, mert nekik ez jelenti az alfát és omegát). A fejlődés megfelelő ütemét nem ezen lehet és kellene lemérni, de még legpontosabban sem ezen lehetne! Ez csak egyetlen összetevő, amit nem kellene ennyire túlértelmezni, mert ráadásul rengeteg szoptatási gondot is okoz, ha belebeszélik az anyukába, hogy rossz a tej minősége vagy kevés a teje, azért nem hízik a babája… pedig a legtöbb esetben a természetes folyamatok zajlanak! Amiket csak ismerni kellene, ugye!

Az éhezés (háború, adott földrajzi helyzet) alatti szoptatást azért ne keverjük így össze a „hétköznapi” szoptatással! Ahhoz, hogy az anyatej minősége alaposan leromoljon, igen komoly gondnak kell lennie az étellel, akár minőségileg, akár mennyiségileg. Erre nyilván a fenti esetekben megvan a reális esély; de még ilyenkor is az anya szervezete reagál először, különböző hiánytünetekkel, és csak utána a babáé; megint az ő védelme miatt. Általánosságban azt lehet mondani, hogy a modern nyugati babák ritkán lesznek alultápláltak ilyen okból, mert a legtöbb anyuka azért odafigyel a megfelelő táplálkozásra. (Ha mégis vannak hiánybetegségek, ahogy itt is olvassuk időnként, az valószínűleg a minőség miatt van – de ezen könnyen és gyorsan lehet változtatni, mielőtt a baba is megsínylené!)

Az én mamám is élt a 2. világháború alatt és mivel az apja gyerekorvos volt, elég sokat hallott az anyukák szoptatási szokásairól is. Ő úgy mesélte nekem, hogy teljesen vegyes volt a kép, nem lehetett azt mondani, hogy az anyukáknak általában rossz volt a tejük (márha vélt vagy valós indokkal erre fogták rá). Csak arra akarok ezzel utalni, hogy az ilyen egyéni példák mindig egyéniek maradnak, ebből nem lehet messzemenő következtetést levonni.