Fel tudtad dolgzoni, hogy nem tudtál szoptatni? Mennyi idő kellett hozzá, ha igen?

1 hét után kiderült, de nekem a mellemmel más egészségügyi probléma is volt, így sejtettem. volt pár évem szülés előtt, hogy feldolgozzam...

de azért nincs vége a világnak, ha egy anyuka nem tud! van tápszer és lehet anyatejet kérvényezni!

Egy éves volt a fiam, mikor már közömbösen tudtam róla beszélni.

Az elején marha nehéz volt, küzdöttem a tejért, a szoptatásért, aztán vége volt. Emellett a mindennapi sétákon az összes szomszéd, köszönőviszonyban lévő ismerős (falun lakom) megkérdezte, megy-e a szoptatás, mennyi tejem van stb. Azt hittem, sikítófrászt kapok, ha még valaki megkérdezi. Meg mi közük hozzá?

őszintén, nekem ez akkora kudarc volt, plusz hogy 20 méterenként erről kellett beszélnem, folyton kaptam a tanácsoknak álcázott okoskodást ("a szoptatás fejben dől el" "pedig nincs is kis melled" "igyál szoptatóteát/madártejet" "pedig a menyem simán tudott szoptatni 2 évig, makkegészséges a gyereke") Hú, de utáltam.

Egyébiránt megint terhes vagyok, már előre félek, hogy megint ez lesz.

Lányom 6 hetesen abbahagyta a szopást. Semmi átmenet nem volt benne, egyik percről a másikra tette ezt meg.

Most mit tudok csinálni .. ennyi .. fejem neki a tejet, amíg még van, mellette meg kap tápszert kiegészítésnek.

Vannak jobb napok, mikor 220 ml lejön egy mellből, vagy mikor 40 ml.

Próbálkoztam 2 hétig mindennel, sírástól a szoptatási tanácsadóig.. nem tudott senki segíteni, se újat mondani.

Gyerekorvos 2,5 hét után közölte, hogy ennek semmi értelme és hagyjam abba a szoptatást.

Bennem egy világ omlott össze! Rettentően pocsékul érzem magam.

Most 11 hetes, de valamilyen szinten túl tettem magam ezen. Mindenben meglehet látni a jót és a rosszat is...

Második válaszoló vagyok.

Nekem ügyesen szopizott a fiam, a tejem viszont nem indult be. Ha mondjuk nem veszik el őt a kórházban, talán nem így alakul a dolog, lényeg, hogy a gyerek képességei jók voltak, így is csodálom, hogy 4 hónapig hajlandó volt kínlódni az alkalmankénti pár mili tejért.

A másik: én ezért soha nem éreztem magam rossz anyának. A szoptatás kudarca számomra a testem kudarca volt, nem az anyaságé! A társadalmi nyomás akasztott ki, valahogy mindenki azt közvetítette felém, hogy igenis ezért rossz anya vagyok. Én pedig tudom, hogy nem vagyok az!

Kérdező, nekem is az az aggályom, hogy ha sikerülne a másodikat szoptatni, biztos fájna, hogy a kisfiamat nem tudtam. Már most lelkiismeretfurdalásom van emiatt, mert amúgy nagyon várom a szülést és a szoptatást, gyakran álmodom erről, nagyon szerettem szoptatni.