Van itt még valaki aki megsiratta az elválasztást?

Nem. Nem így gondoltam. Csak nem szeretem amikor anyukák azért sírnak és marcangolják önmagukat, mert el lett bennük ültetve az, hogy csak a szoptatástól ANYA egy anya. És ez nem jó. Édesanyák mennek tönkre lelkileg azért, mert abba kellett hagyniuk a szoptatást, pedig régen ez nem volt!! Nem tetszik, hogy a csapból is az folyik hogy a szoptatás az igazi anya-gyermek kapcsolat és hogy soha olyan jó már nem lesz, sokan meg emiatt marcangolják magukat a szopi végeztével. Én is szoptattam, fontos volt, jó volt, de nem sírtam amikor abbamaradt, mert nem hagytam hogy befolyásoljanak!!!!

Tessék, vígasztalni akartam valakit észérvekkel, erre jött megint egy szopis (akit egyébként mint szopis tanácsadót nagyra tartok, hidd el!) aki kirúgta a vigasztalásnak szánt szavaim alól a létrát. Köszönöm.

És átéreztem én is hogy jó, hogy szép, de rá akartam mutatni hogy lesznek még annál is szebb percek! Tudom, mert vannak szebb percek a szoptatásnál amióta nem szopizik. Fontos az anyatej, de annyit egyetlen cseppje sem ér hogy tökéletesen jó édesanyák keseregjenek és sírjanak amiért már nincs nekik, vagy a gyerekük már szívesebben enne mást. Ennyi. Akit meg ezt megérti, az tudja miről beszélek.

Amikor annak idején fiam abbahagyta a szopizást (magától) először furcsa volt, de főleg amiatt, mert volt aki lesajnálta emiatt (szeeeegény gyerek, még szüksége lett volna rá stb.) volt aki meg egyenesen ledöbbent (magától? biztos jól csináltad? Nem lehetne újra? A tejed nem volt elég?). Nem értették, hogy kisfiam köszöni szépen jól van, nem atombomba robbant a lakásunkban amiért egy éves kora előtt abbahagyta a szopit, csak egyszerűen már nem volt rá igénye. Próbálták belémplántálni hogy ez mekkora rossz, és mennyire beteges lesz a gyerekem, ésatöbbi. Nem hagytam magam. És ezért is szeretnék vigasztalni minden édesanyát, aki elszomorodik a szopi bármilyen okból való abbahagyásával, mert tudni kell, hogy a babanevelés NEM a szoptatást jelenti. Ennél sokkal, de sokkal több! És szívemből remélem, itt is van aki tudja miről beszélek.

Az a baj, hogy sokszor a szopizás nagy hívei csak és kizárólag azt hajtogatják, hogy de igenis szoptass, de igenis muszáj, de igenis csak ezzel teszel jót stb... Félre ne érts Stefix, nem azzal van baj, hogy kiállsz a szoptatás mellett, mert az jó dolog, viszont nincsenek megnyugtató szavak, csak a száraz tananyag.

Csak egy szemszögből közelítik meg a problémát, és akármennyire is kiálltok e remek dolog mellett, nem tudjátok ezekkel a szavakkal megnyugtatni az elkeseredett anyákat. Még inkább csak lelkiismeret furdalást kelt a szoptató/nem szoptató nőben, ha azt mondják neki, hogy márpedig a szoptatás fontos, és a gyerekre kell bízni, hogy elválassza magát (még ha ez igaz is és jó is, akkor sem nyugtatja meg az anyát, aki éppen azon aggódik, hogy vége a szoptatásnak!).

Egyetértek az előttem szólóval: valaki nem ettől lesz rossz vagy jó anya. Sokkal több mindenen múlik ez!

A kérdező pedig sokáig szoptatott, így nincs oka aggódni. A szoptatás előbb-utóbb befejeződik, és jön helyette egy másik új, jó fejezet.

Kérdező, igen, "ismerlek". :) Köszönöm, hogy így nyilatkoztál rólam. Szívből örülök, hogy végülis ilyen vége lett a történetednek, mert úgy érzem ki a soraidból, hogy lassan ugyan, de jó irányba haladsz most már. És hidd el, hogy minden rossz, ami veled a múltban történt, nem ok ill. cél nélkül volt! Lehet, hogy ma még nem látod az értelmét, de én szentül hiszem, hogy mindent, amit az életünkben átélünk, a javunkra tudunk fordítani, ha eléggé nyitott szemmel járunk. Neked ilyen sors, ilyen élmények adódtak, amik ugyan nagyon fájdalmasak voltak, de biztos vagyok benne, hogy ez is a hasznodra válik, majd egyszer.

Pont a napokban írtam egy másik kérdéshez egy szintén fóbiás anyukának, hogy az már fél siker, ha valaki ismeri a saját helyzetét és segítséget kér a "gyógyuláshoz", mert akkor már el is indult az úton. Kívánom neked, hogy sikerrel járj! :)

A rám reagálóknak: Sajnos nincs módom minden anyukával mélyen elbeszélgetni a szoptatásról, pedig higgyétek el, nagyon szívesen tenném! Sokszor érzem úgy, hogy nem is a szoptatási gyakorlatokban, hanem elsősorban a fejekben, érzelmekben, hozzáállásban stb. lehet a "hiba", ebből fakadnak a gondok. Van, aki helytelen vagy hiányos elképzelésekkel indul neki a szoptatásnak (főleg a tárgyi ismeretekkel van gond), más meg teljesen belehergeli magát (akár a sikerbe, akár a kudarcba) testileg-lelkileg. És teljesen igazatok van abban, hogy egyik szélsőség sem jó! Ezzel én is egyetértek.

De, az, aki sokáig szoptatott ÉS még olyan típus is, mint a Kérdező vagy én, pontosan tudja, hogy ez egy elég sajátos helyzet. Amíg a Kérdező nem írta le, én se tudtam, hogy róla van szó, de ezek után láthatjátok, hogy az ő életében nagyon különleges helye volt a szoptatásnak. Ezt szerintem nem is kell már magyarázni.

De ha másvalaki lett volna, akkor sem reagáltam volna másképp! Mert én is pontosan olyan ember vagyok, aki nem szeret TÚL sokáig bánkódni valamin. Segítőként tudom, hogy az első lépés mindig az érzelmi azonosulás, de ha itt leragad az ember, akkor nem lesz hatékony a folytatás. Ha olvastátok a többi válaszomat is, tudjátok, hogy igyekszem gyakorlatias lenni, amikor segíteni kell. Igyekszem pár szóval vigasztalni azt, akit kell, örülni azzal, aki sikert ér el, de ettől általában még nem lesz megoldva a szoptatási probléma. És ilyenkor jön a száraz tananyag, mert anélkül meg nincsenek konkrét tippek.

És azzal is egyetértek, hogy a szoptatás ÖNMAGÁBAN nem lehet fokmérője sem az Anyaságnak, sem az Anya-Gyerek Kapcsolatnak. De, nagyon fontos ÖSSZETEVŐJE! És az egész szopis szakma ugyanezt állítja. Semelyikünk sem úgy beszél erről, mint az Élet alfája és omegája - és kéretik nem is így félreérteni! De, mi pontosan tudjuk, hogy mit ér ez az egész, mert magunkon tapasztaltuk meg a jótékony hatásait. (Félreértés ne essék, a hosszan szoptatók nem jobbak, mint bárki más; de az biztos, hogy sok olyat tudunk a témáról, amit mások nem, egyszerűen a több tapasztalat miatt.) Ezért van mostanában ilyen visszhangja a szoptatásnak, ezért olyan hangos a propaganda. - Gondoljatok bele, ha nem tért volna el annyira a Nő, az Anya az eredeti szerepétől, szemléletétől, most nem kellene ennyire hangosan felhívni a figyelmét ezekre a dolgokra.... Mert igen, mindez (szoptatás és elválasztódás) a világ legtermészetesebb dolga és úgy is kéne kezelni. De látjátok, hogy anyuka ír ide ki kérdéseket nap mint nap! Valami csak nincs rendben a világban.