Van itt még valaki aki megsiratta az elválasztást?

Mennyi idő után?

Én 8 hónapig tudtam szoptatni, és mikor abbahagytuk azt hittem rossz anya vagyok, hogy csak eddig szoptattam. Persze rájöttem ez mekkora hülyeség.

Ha sokáig szoptattál, akkor nehezebb lehet az elválás, de ennek is el kell jönnie egyszer.

Bárhogy is volt, a gyerek nem fog számon kérni, és felelősségre vonni. Ő így is úgy is imádni fog téged, és te is őt. Ennyi. :)

Sírni ugyan nem sírtam, de nekem is nehéz volt elfogadni, hogy vége a szoptatós időszaknak, több babát már nem szoptatok. Pedig tényleg szerencsésnek mondhatom magam, mert mind a 4 gyerekemet tudtam sokáig szoptatni.

Ha te még fiatal vagy és terveztek másik babát, akkor esetleg vigasztalódj a gondolattal, hogy lesz még módod rá:)))

NEM.

A fiam 21 hónaposan hagyta abba magától.

Pedig 6 hónapos korától már csak napi 2x cicizett,

A kicsi 2,5 éves és még cicizik.

Majd abbhagyja, ez egy lassú folyamat

Van, hogy elfelejti kérni mint pl. ma reggel

Viszont a 2 gyerek között (9 év a korkülönbség) sokszor volt noszatlgiám , álmodtam arról, hogy szoptatok és oylan jó érzés volt

Hogy-hogy nem szabad a korod miatt?Hisz még fiatal vagy!

Én 35 leszek jövő hónapba s 4 gyerkőc anyukája.

Megsiratni nem sirattam, de fura érzés volt, az biztos. 3 hónapja hagytuk abba, 40 hónap után, de a pontos napra nem emlékszem, mert természetesen választódtunk el. Rossz érzés volt az elején, mert ezzel végleg lezárult egy számomra kedves és fontos korszak - de persze én is azzal vigasztaltam magam, hogy ezután mennyi új, izgalmas dolog vár még ránk.

Idővel te is meg fogod szokni, hidd el. Ha a gyerkőcöd simán veszi az átállást, akkor gondolj arra, hogy ha neki ez nem okoz semmilyen törést, akkor neked sem fog. Örülj neki, hogy ilyen sokáig sikerült és hogy könnyen ment az elválás, legyél büszke magatokra!

Nem szabad hogy rossz érzés legyen, meg kell érteni minden anyának, hogy egy anya-gyermek kapcsolat bensőségessége ezer módon megőrizhető, kialakítható, nem csak úgy hogy (bocsánat előre is) ovis koráig rágcsálja egy testrészedet. Direkt fogalmaztam így, de remélem érti mindenki hogy nem rossz szándék miatt, csak nem szabad hagyni, hogy elkeseredjetek azért mert már nem tápláljátok így a gyereket. Hiszen te vagy az anyja továbbra is, te öleled, szereted, csak nem belőled táplálkozik.

Továbbmegyek: kisbaba korában mikor még szopizott, ösztönből bújt hozzám, mert tudta hogy akkor jön a kaja, most meg azért mert ki akarja és tudja mutatni a szeretetét, mert át tud ölelni magától is és nem csak éhség miatt. Aki meg azt hiszi, hogy "cicikéztetés" okán bensőségesebb lesz a kapcsolat mint azoknál akiknél nincs se hossza-se vége szopi, rosszul gondolkodnak. Nem ettől függ.

Szoptasd a babát, de etesd a kisgyereket! Ez egy jó kis elv, érdemes megfogadni és nem elkeseredni ha a baba etetés szempontjából kisgyerekkorba lép át (ami ugye egyébként egy éves kor, de a szoptatás manapság kortalan)

Megint érződik, hogy vannak, akik szerint a szoptatás csakis etetés, míg mások szerint sokkal több ennél (mert valójában is több).

A Kérdező, gondolom, az utóbbi csoportba tartozik, úgyhogy érthető, hogy miért szomorú. Igazából ezt úgyis csak azt tudja átérezni, aki maga is megtapasztalta.