Miért nem akarok szoptatni? Már belehülyülök ebbe (? )
3 éves a fiam,és volt tejem,de nem akartam szoptatni.2 hónapig sikerült,de utáltam minden percét,minden porcikám tiltakozott ellene.Viszont annyira lelkiismeretfurdalásom lett miatta plusz testi tünetek,hogy szakemberhez fordultam,aki pszichés okonak tulajdonította,gyerekkori traumák,plusz testképzavar "járulékaként",még tart a terápia.Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni,hogy nem adtam meg a fiamnak azt amihez joga lett volna.
Most a férjem szeretne kistestvért,és én is szeretnék,de ez visszatart tőle.Egyszerűen rettegek a szoptatástól,nem akarom,de nagyon nem.Mit tegyek?Ez nem normális,hogy inkább nem szülök,csak hogy ne kelljen szoptatni.El vagyok keseredve.A férjem azzal bíztat,hogy a szoptatás nem minden,és akkor nem szoptatok,attól még egészséges lesz,és boldog,de mindehol állandóan a szoptatás fontosságáról hallok,és én is tudom ezek ellenére hogy igenis fontos.
válasza:Szia! Ugyanígy voltam mint te! :) Csak én már a teherbeeséskor azon agonizáltam, hogy úristen, szoptatni kell... egyszerűen a gondolattól rosszul voltam, a fejés látványától meg kikészültem. (Még a kórházban is, mikor a szobatársaim fejtek).
Nem tudom én se, hogy mitől van ez (volt), de nekem a "sors" nemes egyszerűséggel megoldotta... Már az első héten se igazán indult be a tejem, aztán beindult, de alkalmanként 10-20 ml volt csak (mértük a kicsimet). A többi tápszer.
Aztán a védőnő "feloldozott", hogy elég volt a kínlódásból, más is nőtt már fel tápszeren, sőt, van olyan ismerőse, aki most 41 éves, 7 hónapra született, és életében egy csepp anyatejet sem kapott :)) Így hát áttértünk a tápszerre, utána én voltam a világ legboldogabb anyukája. Imádom a gyerekemet!!! Most 3 ő is.
válasza:Ahogy irták,vidd az orvosi papirjaidat,és ha ugy látják,már a kórházban el tudják apasztani a tejet.
a babád meg mástol is kaphat anyatejet.
válasza: válasza:Köszönöm a további válaszokat!
Kedves utolsó:bárcsak hiszti lenne.Akkor egyszerűen csak előkapnám a tápszert,és nem emésztene ez az egész 3 éve.Akkor nem gondolkodnék,hanem belevágnék a második terhességbe,akkor "tüneteim" sem lennének emiatt,és pszichiáterhez se járnék.Minden jót!
válasza:Kérdező, egyrészt meg tudlak érteni, mert magam is fóbiás vagyok, csak teljesen más témában. De az én napjaimat is eléggé megkeseríti a dolog, immár 5 éve. Szóval elhiszem, hogy érzelmileg kivagy, illetve nem is tudod magad se, mit kellene és hogyan... :S
Viszont. Én olyan ember vagyok, aki úgy gondolja, hogy ha valamiben nem vagyok "jó", akkor azon muszáj változtatnom. (Az egész életet egy fejlődési lehetőségnek látom, amit ki is szeretnék használni.) Ergó, az, hogy tudom magamról, hogy valamilyen dologban "hiba" van bennem, engem nem megfutamodásra ösztökél, hanem inkább megküzdésre. Ez így persze nagyon egyszerűen hangzik, és a valóságban nagy kínlódás szokott lenni minden alkalom (én utazási beteg vagyok). De ma már nem hagyom magam! Volt olyan időszak, amikor elkezdtem menekülni minden olyan helyszínről, ahol korábban rosszul lettem; de Pesten autó nélkül muszáj tömegközlekedni, ugye - én viszont kezdtem begyöpösödni otthon, hogy mentsem magam... Nem írom le, mert mindenkinek világos, hogy ez hosszú távon nem megy. Szóval nem volt más választásom, mint elkezdeni együttélni ezzel, illetve idővel elkezdeni kilábalni ebből. Piszok lassú és piszok nehéz, de megéri! Én nem elégszem meg azzal, hogy elvegetálgatok egy c@r állapotban, mondván, sajnos így alakult, hanem azon vagyok, hogy élhetőbbé tegyem az életem. Ha lehet jobb is, én jobbat szeretnék.
Mindezt azért írtam le neked, hogy rávilágítsak, ha még esetleg nem gondoltál rá: az, hogy már TUDOD, hogy valami nincs rendben veled és már segítséget is kértél-kaptál, félút a gyógyulásodhoz! Ezt nagyon komolyan mondom. Már eddig is értél el valamiféle sikereket, gondolom, és ez ezután is így lesz, miért ne lenne?!
Én magam több, mint 3 évig szoptattam, de nem is elsősorban azért bíztatnálak a további fejlődésre, mert anyatej és kötődés így meg úgy. (Ami mind igaz is.) Hanem azért, mert az, hogy szoptatnál, nemcsak a babád számára jelentene egy pótolhatatlan(!!!) értéket, hanem önmagad számára is egy hatalmas áttörés lenne! Gondolj bele, mennyire büszke lehetnél magadra, hogy valami olyasmit teszel, amitől előtte irtóztál! Az tudja csak igazán értékelni ezt a fajta erőt és bátorságot, akinek komoly félelmei voltak a múltban. Nekem is voltak/vannak, úgyhogy tudom, mekkorát nyerhet az ember azzal, ha megfeszíti magát. Sokkal többet képesek vagyunk elviselni (anyaként meg pláne), mint amit hiszünk magunkról.
Szóval én nem azzal igyekszem megnyugtatni a lelkiismeretfurdalásod, hogy nyugodtan válaszd a könnyebb utat, mert szoptatás nélkül is minden heppi lesz; mert bár lehet, hogy igen, de igazán nagyot nyerni a másik úttal tudnál szerintem. Mindehhez persze rengeteg támogatás kell a környezeted részéről, de remélem, hogy ezt ígyis-úgyis meg fogod kapni. :)
válasza:Örülök! :)
Én is ilyen alternatívabb irányba igyekszem már menni, mert szerintem nem a gyógyszerek és a hagyományos terápiák adják meg a megoldást a legtöbb bonyolult problémára. Persze ezek is jók lehetnek különböző esetekben, de a bogyóktól ugye nem szűnik meg az ok, a klasszikus agyturkálás meg néha már nem elég... Nem tudja átrendezni az egész gondolkodás- és életmódodat. Szóval én egyre inkább az olyan megoldásokkal értek egyet, amik együttesen gyógyítják a testet és a lelket is, mert hiszen együtt működik a kettő. :)
Kívánom neked, hogy sikerüljön jól döntened és fejlődnöd! Majd valamikor adj hírt magadról, hogy merre haladtál tovább! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!