Éjjeli szopizásoktól már teljesen kimerültem. Hogy szoktassam le róla?

Kérdező, együttérzek veled, de nagyon becsüllek is, hogy így próbálkozol! Hát igen, teljesen megértelek, éshát bevallom, nekem is az a gondolatom, ahogy olvaslak, hogy bizony a kicsid még nem érett ahhoz, hogy egyedül aludjon...

Az én lányom 25 hósan került közülünk külön ágyba és külön szobába, de kb. 2 hét alatt teljesen megszokta. Persze nála is volt sírás, nyüszizés, kivétel, ringatás stb., de jól sikerült. Ami viszont a tiédhez képest nagyon kontrasztos és jól rámutat a különbségre: ő nem viselkedett így napközben! Nem bújt hozzám jobban, nem jelezte ilyen módon, hogy "anya, ne hagyj még egyedül". Szerintem ez jól bizonyítja, hogy a tiéd még kicsi ahhoz, hogy külön legyen, neki még tényleg belső szükséglete az, hogy veled legyen, nemcsak valami (rossz) szokás.

Nagyon drukkolok neked, hogy sikerüljön kitartanod a következő próbálkozásig, szerintem is jó irányba gondolkozol! Remélem, használni fog a bogyó és sikerül megtalálnotok a legjobb megoldást.

Na, akkor megvan a főbűnös! A fogzás nálunk is betett párszor, de mondjuk inkább csak az örlők... Kitartás!

Mi úgy aludtunk együtt (sarokgarnitúrán keresztben), hogy a lányom feküdt az ágy támlás oldalán, középen én és a másik végén apa. A lányom lábához párnákat vagy az ágy támláját tettem, hogy megfogják, és egyet le a földre is az ágy mellé, ha netán leesik. Mondjuk mi későn kezdtünk rendesen mozogni, úgyhogy ilyen éjjeli elmászós jelenet nem volt, de azért párszor lebukott még így is, mert volt egy fetrengős korszaka. Kis nyavirk, felkaptam, aztán alukált is tovább. :)

Az oldalkocsis megoldás is jó, amit előttem írtak, vagy tegyél egy szélesebb széket, fotelt az ágy mellé, ahol ő fekszik. Esetleg, ha passzol az ágyatokra, tudsz venni egy hosszabb támlát is (nem jut most eszembe a pontos neve), amit a gyerekágyra is fel lehet később szerelni, hogy ne essen le a gyerkőc.