Mostanában nagyon feszült, ideges és nyugtalan vagyok, úgy érzem kimerültem. Ti hogyan kezelitek ezeket a helyzeteket?
A mai nap éreztem azt magamon, hogy kicsit elegem van mindenből.
Van egy 3,5 és egy fél éves lányom,imádom őket, ők a mindenem. A nagyobbik lányom egyszerűen túlzottan eleven, nem bír megülni fél percre sem. Nincs mellettük időm kikapcsolódni még fél órára sem. Reggeltől estig én vagyok velük, nagyszülők messze laknak. Nem járunk el sehova nincs kire bízni a lányokat. Egész nap nincs kivel beszélgetnem sem, időnként ezt az oldalt olvasgatom.
A nagy kb. egy hete nem alszik délután, így már az a kevés időm is ami volt elveszett:-(
És tényleg érzem magamon,mintha szét feszítene az ideg.
Nektek van időtök magatokra? Most is úgy tudok csak írni, hogy közben be kell mennem a nagyhoz, hogy csendesebben legyen, mert felébreszti a picit:-(
Nekem 10 hónapos a kislányom, de úgy tervezzük, hogy amikor 2 éves lesz, addigra megszülessen a kistesó is. Én akkor vagyok nagyon feszült, amikor vizsgaidőszakom van, de van, hogy egyszerűen a vizsgák nélkül is kibukok.
Imádom a kislányomat, imádok vele itthon lenni. Ha nagyon kimerültem, akkor amikor hazajön a férjem, egyszerűen megmondom neki, hogy én most elvonulok egy jó fél órára a fürdőszobába és áztatom magam egy jó forró vízben. Ilyenkor semmire nem gondolok, és utána komolyan mondom, olyan, mintha teljesen kicseréltek volna.
A férjedre nem számíthatsz ilyen téren?
Köszönöm a válaszokat!
De a férjem amiben tud segít, csak mire ő hazaér, már este van, kezdődik a gyerekek fürdetése, vacsi,és addigra már én is hulla vagyok.7végén pedig próbálom behozni a hétköznapi elmaradást,( vasalást, takarítást).
magne B6 és sedatif pc.:)
ez is átmeneti h ennyire megvisel szerintem, kitartás
Szia!
Én is pont ilyen nyomi, depis periódusomban vagyok és a legrosszabb, hogy nem látom a fényt az alagút végén!
Régen mindig volt mire várnom, pl. hogy néha találkozom a barátnőmmel vagy elmegyünk valahova a párommal, de sajnos most már egyikre sem számíthatok, a barátnőm "elhagyott", 2 hónapja nem beszéltünk, de előtte is mindig én hívtam szinte és a párom is be van fordulva, nincs kedve menni sehova.
Én azt érzem, hogy kezdek teljesen megőrülni vagy nemsokára totál be fogok depizni, amiből nehezen fogok majd kilábalni. Csak a gyerekeket sajnálom és féltem ettől, igazából miattuk tartom még magam, bár tény, hogy részben miattuk van az egész.
Időm van magamra, most is itt ülök, de ez nekem már nem elég, 4,5 év itthonülés után nekem az nem kikapcsolódás, ha leülhetek ide 1 órára.
Bocsi, hogy nem tudtam segíteni! Csak azért írtam, hogy tudd, nem vagy egyedül és ne szégyelld magad az érzéseid miatt. Van néhány szuperanyuka, aki megelégszik az éveken át tartó egész napos babázással és vannak olyanok, mint mi, akiknek kéne egy kis lazítás.
Kedves utolsó, köszönöm, hogy írtál!
Esetleg talán tudnánk egymásnak tanácsokat, ötleteket adni, mit gondolsz?
Merről írsz?
Tök jó lenne, de én nem nagyon hiszek az ilyen netes barátságokban. Annyi rosszat olvasok a fórumozókról is, pl. hogy egy ideig megy az etye-petye, meg "jaj de tündi-bündi a babád", aztán meg mindenkiből előjön az igazi énje és mindenért leszólja a másikat, pl. ha az úristen, 5 hó 29 naposan már hozzátáplál, mikor azt csak szigorúan 6 hónaposan szabad elkezdeni, stb.
Persze ilyen "élőben" is van, egyes játszótéri anyukák is ilyenek :)
Amúgy mi Fóton lakunk, Bp. mellett. Ti?
Mi is Bp. mellett lakunk, csak a másik irányba, Perbálon.
Igen, igazad van, hogy ezek a netes "barátságok" talán nem tartanak sokáig...de ki tudja:-)
Én szívesen beszélgetnék veled...ha te is így gondolod, akkor privizzünk, és majd látjuk:-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!