Meddig csináljam még? Napi 3 fejésből 200 ml jön össze. Így etetem, mivel nem fogadja el a cicit a babám (persze ez nem elég). Nagyon szenvedek a 10 kg feleslegtől, a depresszió határán vagyok. Mindig elhatározom, hogy abbahagyom, de képtelen vagyok.

Mérlegeld a dolgokat.

Az egyik oldalon ugye az van, hogy valamennyi anyatejet adhatsz a babádnak, ami nagyon szuper dolog, mert ugye minden csepp tej fontos, ugyanakkor azt el kell ismerni, hogy ez a napi táplálékának az ötödét fedezi, talán. A babád ráadásul már nem is olyan picike, gondolom, hogy az elmúlt öt hónapban már sikerült megalapozni az immunrendszerét, ráadásul lassan hozzátáplálsz (vagy már el is kezdted) és akkor meg már eleve kevesebb tej alapú étkezésre lesz szüksége. Ugyanakkor meg ez azzal jár, hogy kezdesz beledepizni, már nem boldogságként éled meg azt, hogy anyatejet adhatsz, hanem kötelező rosszként, ami nem boldoggá tesz téged, hanem frusztrál. Sanyargatod a tested és a lelked. Az egy dolog, hogy háromszor fél órákat mással foglalkozol és nem a babával (mert ez nem tragédia), de van egy olyan érzésem, hogy az egész napodra árnyékot vet néha ez a kétség és töprengés, ami meg mindenképpen rossz, mert a babádnak nem egy nyugodt és kiegyensúlyozott anyukája van.

Meglátásom szerint inkább az utóbbira van szüksége egy pici babának és nem arra a napi 200 ml anyatejre. Ha van pozitívan éled meg azt a folyamatot, ahogyan kisajtolod magadból, az nagyon jó és ha így lenne, akkor kiegyensúlyozott tudnál lenni én pedig egy percig sem tanácsolnám neked azt, hogy talán tedd túl magad rajta és add fel a fejést. Nálad viszont nem ez a helyzet, te már nem tudod ezt pozitívan megélni.

Tudom, hogy miről beszélsz, én is hasonló cipőben jártam. Annyi volt a különbség, hogy nekem négy nap alatt nem jött össze napi hétszeri fejéssel 200 ml tej (igen, egy nap hétszer fél órát fejtem és így volt 50 ml naponta) és én hamarabb lemondtam róla, mert hamarabb felnyitották a szemem.

Nem szégyellem, kijelentem, hogy feladtam, mert öt hét nekem ebből bőven elég volt, már magamra sem ismertem a végén, annyira frusztrált voltam. Aki bírja, az csinálja, aki nem érzi jól magát, az pedig mérlegeljen.

Őszinte vagyok: én azóta vagyok igazán boldog és kiegyensúlyozott anyuka, amióta rájöttem és valóban elfogadtam, hogy nem tudom szoptatni a babámat.

Olvasd ezt el, ha van időd, hátha segít kicsit:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__szopta..