A Tápszerellenes Anyukák miért éreznek így?

Nekem tettszik a kérdés ,de azért várom a fejleményeket.

Én az ősanya kategóriába tartozom,szoptatom a 3 évesemet,de ennek ellenére nem tudok azt kijelenteni,hogy tápszer ellenes vagyok.Mikor kell,akkor nincs mese.

Olyankor tud kijönni belőlem a tápszer ellenesség,amikor az anyuka a saját kényelmét nézve tápszerez.Közvetlen ismerős körömben van ilyen,ne mondja senki ,hogy nincs.

Én csak a saját tapasztalatomat tudom elmondani.

Nem terveztem a hosszú szoptatást,de mikor láttam,hogy másfél évesen mennyire kell neki a cici,na akkor előjött a tápszer ellenesség.Volt és most is van tejem bőven,akkor minek tápszer?De válaszoljak a kérdés többi részére is.Ellenzem,de itt csak magamról beszélek,mert műnek tartom,felfújja a gyereket,rossz az Íze,egyenesen büdös,költséges,ezzel szemben az anyatej ingyen van,mindig gondom kellett volna legyen a megfelelő higiéniára ami az üvegek tisztán tartását jelenti,azt mindig meg kell készíteni,éjjel fel kell kelni,ha mellből jön,max átfordulok a másik felemre,gondom kellett volna mindig legyen,hogy ne fogyjon el.

Ehhez még jön a többi érv amit úgyis tudtok.Nehezebben emészthető,jobban terheli a vesét,nincs benne antitest,nem oltja a szomjúságot.

Persze van előnye is,nem az volt a kérdés,de hogy lássátok teljesen jó szándékú a válaszom.Jobban alszik a tápszeres gyerek,bárki megetetheti,nem mondják rá,hogy sovány.

Próbáltam a kérdésre válaszolni,remélem,nem bántottam senkit.

Tápszeres anyukák ,kérlek titeket,ne becsüljétek alá magatokat mert sok esetben lehet teljesebb értékü anyák vagytok mint mi,szoptatósok.Mert jobban pihentek,nem szívja le a gyerkőc minden energiátokat,szabadabban mozogtok,ebből kifolyólag lehet valamivel több türelmetek van,könnyebben ki tudtok alakítani egy napirendet.

Én most a két tábor nevében szólok hozzátok,kössünk már békét,és ne dobáljuk egymást.Mindannyian ugyanazt a szekeret húzzuk,nem?.Mindenki a legjobban szeretné nevelni a csemetéjét.Itt nem alsóbb vagy felsőbbrendű senki.

És még egy utolsó mondat jogán a hosszú szoptatósok nevében szólok hozzátok,ne vessetek meg minket,ne barmozzatok,ne ősanyázzatok.Ezt mi akartuk így ,nem kényszerített rá senki.

Na ez ekkorára sikerült,nem akartam ennyire belemennni a dologba,de ez jött ki most.

Miért vagyok tápszer ellenes?

1. Mikor felmerült babámnál, hogy tápszer kellene neki, akkor telefonáltam a kórházból, egy kedves orvos barátnőmnek, aki épp GYES-en volt otthon a saját babájával és mondtam neki képzeld tápszert javasoltak. Azonnal mondta, mindent próbáljunk meg, csak tápszert kerüljük. itt már nyeltem egyet, hiszen ő azért osztályos orvosként több információval bír a tápszerekről. Betelefonált este hét órakor az osztályra, hogy azonnal jöjjön fel hozzán az ügyeletes csecsemő orvos, nézze meg a babámat kell e tápszer. és végül lefújták az akciót, igazándiból, elismerték nem is kéne szopnia nagy mennyiséget, sőt a legtöbb baba mérhetetleneket szopik még hazaadáskor is.

Úgyhogy engem ez elgondolkodtatott, hogy ha a tápszer az anyatej közelében van, és kiváló minőségű, vitaminokkal meg hipoallergén és a többi, mire fel volt ez a felhajtás? Hiszen akkor mondhatták volna, nyugodtan adjak tápszert, aztán majd meglátjuk.

2. Kínában sok csecsemő halt meg egy bizonyos tápszertől. És a Corában, amikor Kínában már kivégezték a tápszergyártókat, még vígan árulták ezt a tápszert.

Oké lehet azt mondani, nem veszek kínai tápszert, de szerintem minden tápszert ott gyártanak és nálunk árulják is

3 Ahogy ez most a Milupánál be is bizonyosodott, gyárban készül, mesterséges anyagokból, pont olyan körülmények között, mint bármely más élalmiszer.

Jó persze erre is lehet mondani, de később kap bolti cuccot, de amíg el lehet ezt kerülni, törekedni kell rá.

4. A tápszer macerás és én nem vagyok pedáns ember, úgyhogy nekem ez a vízforralás, üveg mosás, fertőtlenítés...kicsit sem lett volna jó. kényelmesebb volt szoptatni.

Szerintem egy embergyereknek az emberi tej a legmegfelelôbb. A kisbocinak meg a tehéntej. Ez elég logikus :)

Na meg ott van az anyai ösztön is a szoptatásra, ha valamiért sír a kicsi - ez sem véletlen mûve, gondolom :)

Tudományosan pedig sok vizsgálat igazolja, hogy az állandóan változó, a baba igényeihez alkalmazkodó anyatej egészségesebb, mint bármilyen tápszer, hiába igyekeznek egyre jobbat csinálni. Persze genetikától, higiéniától is nagyban függ, mennyire lesz beteges a baba, de hát ugyi mindent meg szeretne tenni az ember lánya a gyerekéért.

A tápszerezés pedig kicsit annak a szimbóluma, hogy ez "nem sikerült". Ez lehet az anyuka önhibáján kívül (kevés tejmirigy, betegség, muszáj munkába állni... stb.) és lehet sokszor kényelembôl is, de valószínûleg valamennyi bûntudat mindkét esetben megmarad miatta. Tán ezért oly kényes a kérdés.

Hát igen...

Ha most tartanék ott, ahol fél éve, amikor megtapasztaltsm, hogy minden (vagy majdnem minden) kínlódásunk ellenére nincs tejem, és tápszert kellett adnom a babámnak, akkor a mostani válaszok adtak volna egy löketet ahhoz, hogy még mélyebbre zuhanjak.

Éppen elég vacak érzés volt ez akkor, ha még valakik azt kezdték volna el ecsetelni (amit persze egybként is jól tudtam), hogy miért anyatej és miért nem tápszer.

Szerencsére most már nem érint meg ez a kérdés. Tápszert kapott, kap. Megeszi, neki ízlik. Hipoallergént kap, Bebát - azt gondolom nem a gagyi kínai kategória. Nem kövér tőle, éppen jók a méretei. Kiegyensúlyozott baba, sokszor a mellkasomra fektetve alszik el (csak, hogy a testi kontaktusról is írjak.)

És nem jókedvemben, kényelmemben kezdetem el adni, mert ahogy írták elég macera üveget, cumit mosni, fertőtleníteni, tápszert kutyulni akár éjjel is.

Egyébként köszönöm a kulturált válaszokat azok részéről, akik "tápszerellenesek".

Én nem tápszerellenes vagyok, hanem bizonyos értelemben inkább "tehetetlenség"-ellenes.

Nekem az a személyes véleményem, hogy az a baj, amikor az anyuka azt írja, hogy mindent megtett - aztán (jó esetben!) egyszercsak kiderül később, hogy alig-alig próbált valamit, vagy épp pont a rossz dolgokat. Ezért nyilván csak részben lehet valaki hibás, de sajnos abban a részében az is. - Én magam is átéltem ezt, úgyhogy nem csak úgy "felülről" beszélek vagy épp másokat akarnék beledöngölni a földbe. Sőt. De attól, mert érzékenyen érint minket egy-más téma, a tények még tények maradnak.

De ez még mind nem a világvége - a "baj" az én olvasatomban ott van, amikor valaki mégsem tesz meg mindent, azaz nem keres szakszerű segítséget mint végső (végső?) megoldás. Persze a tanácsadók se képesek csodát tenni, van, hogy velük együtt sem lehet javítani a szopizáson. Nem is azt mondom, hogy naivnak kell lenni. De sajnos nem egyszer tapasztaltam már olyat, hogy anyuka azelőtt abbahagyta a szoptatást, hogy szakmai támogatást kért volna. Ez pedig az én szememben tényleg "hiba", mert ezzel máris csökkent (megszűnt) a folytatás esélye. Amit jót pedig nem teszünk meg, az valahol hibának is minősülhet sajnos.

Az utolsó válaszolónak nagyon sok mindenben igaza van; biztosan vannak anyukák akik tényleg mindent megpróbáltak, és mégsem jöt össze.

DE: legalább ennyien csak állítják ezt, vagy egyszerűen nem kértek segítséget időben, túl hamar feladták.

Egy történet: amikor terhes voltm, mást sem hallottam: "nem baj, ha nem tudsz szoptatni, XY is felnőtt tápszeren, anyád sem tudott szoptatni, te sem fogsz tudni..., "jajjjj, nincs még tejed? nem is lesz" (28 hetes terhesen) stb.

Manapság ez az általános hozzáállás, mert a 70-es 80-as években a szoptatást alig-alig szorgalmazták, így az a generáció valóban főképp tápszeren nőtt fel.

Így én is így álltam a kérdéshez, sőt rosszul voltam a szoptatástól, az első 2-3 hétben úgy éreztem, a hátam közepébe...

De kitartottam, köszönet érte a kórházban a csecsemősöknek, a megváltozott szemléletnek, a családom támogatásának, és főleg a babámnak, hogy 5 hónapos korára csak szopizik, soha még teát sem ivott.

A családban pedig csak csodálnak, mert utoljára talán dédanyám generációja tudott szoptatni.

Ezzel azt akarom mondani; ha NEKEM sikerült, aki szinte undorodott az egésztől, szinte mindenkinek sikerülhetne.

Csak néha nem elég a jó szándék, szakszerű segítség (akár csak utánaolvasás ) is kell..

Az utolsóval nagyon egyetértek.

A "mindent megtettem", nem mindenkinek ugyanaz, mert nem egyformák a körülményeink, lehetőségeink, személyiségünk, erőnk...

Nekem pl. itt volt a 1.5 éves gyerekem a pici mellett, nem tehettem meg, hogy minden nyikkanásra mellre tegyem, nem maradhattam vele 24 órán keresztül (vagy még tovább) ágyban összebújva.

Nem tehettem meg azt sem, hogy 2-3 óránként kanállal diktáljam bele az ennivalót, vagy pohárral kínlódjunk.

Nem TETTEM meg mindent, ami "kívánatos" lenne az ügy érdekében, mert nem TEHETTEM. A nagyobb gyerekemnek is szüksége volt rám. Segítségem nem volt, egyedül voltam otthon a két gyerekkel.

Ha ezek után nekem azt mondja valaki, hogy lett volna nekem is tejem, ha mindent megtettem volna, akkor arra nagyon csúnyán fogok nézni!!!