Még most sem sikerült feldolgozni, hogy nem szoptatom a babám. Belenyugodjak, vagy van még remény? Bele vagyok betegedve még most is, pedig már 3 hós.

Hát most el kellene kezdenem osztani az észt, hogy mit és hogyan csinálj, de feltételezem, hogy már mindent megttetél.

Ha pedig tényleg mindent megtettél, akkor bizony van egy pont amikor fel kell adni, különben a fölösleges idegeskedésre fogsz emlékezni, pedig ezek csodálatos hónapok. Ne hagyd, hogy rossz emlék maradjon. Rengeteg baba felnőtt már a tápikon, persze nem vitatom, jobb az anyetej, de a tápik sem rosszak, nem lesztek betgesebbek stb. Szóval nyugi és foglalkozz a babáddal, koncentrálj arra, hogy miként mozog, gagyarászik mosolyog :)

(az lll-lel pedig csak óvatosan, mert ha vígasztalást vársz a tejhiány miatt, akkor rossz ajtón kopogtatsz, ha őket keresed, egyszerűen nem fogadják el, hogy van olyan, hogy nem megy a szopi, csőlátásű banda - mindamellett természetesen, hogy a konkrét szopitémákban tudnak tanácsot adni)

Probald osszeszedni azokat a dolgokat, amiben sikeres voltal a babaval kapcsolatban, majd ezek kozott felallitani a fontossagi sorrendet ugy, hogy beleveszed a szoptatast is.

En het hetig probaltam tejet csinalni, de nem sikerult. Elso harom hetben semmi sem volt, egy csepp sem, majd addig-addig kuzdottem, hogy "beindult", ami annyit jelentett, hogy naponta 4-5 oran at fejtem (nappal is es ejszaka is azt csinaltam alvas helyett), igy volt napi 50 ml tej kb. Nevetseges mennyiseg. De biztam benne, hogy tobb lesz. Nem lett tobb, ez is csak ket hetig volt, majd ismet semmi. Meg ket hetig fejtem, kuzdottem, vegul atgondoltam az egeszet es leraktam a lantot.

A babamat csak az elso negy hetben tudtam arra ravenni, hogy szopizzon, majd mar annyira megunta, hogy kuzd a semmiert es szivja az ures mellet, hogy ha a kornyekere raktam es megprobaltam rairanyitani a szajat, mar akkor sirt szegenykem, pedig egyebkent nem siros baba, sot. Negy het utan ugy dontottem, hogy ot mar nem terrorizalom tovabb vele, szoval akkor meg meg vadabban kezdtem el fejni.

Nagyon pocsek volt a hangulatom, mar kezdtem bedepizni. Lelkiismeret-furdalasom volt, mert nincs tejem, faradt voltam, mert alvas helyett is fejtem, igy meg rosszabb volt a kedvem naprol napra, nah meg mar az is bantott, hogy a gyerekkel alig van idom foglalkozni, szegenyt minden etetes utan altattam el gyorsan, hogy mehessek fejni. Igy mar nem csak amiatt ereztem magam rossz anyanak, mert nincs tejem, hanem amiatt is, mert nincs idom babazni.

A ferjemhez egy kedves szavam nem volt, ha mar masrol kezdett el beszelni, akkor azonnal leallitottam, mert a szoptatason es a sajat sebem nyalogatasan kivul mas temam nem volt.

Aztan het het utan egyik nap ugy ebredtem, hogy ebbol eleg, ez igy nem mehet tovabb, mert ez nem boldog elet es nem csak magamat teszem tonkre, hanem mar lassan a ferjemmel valo egyebkent tokeletes kapcsolatomat es a babamat sem azert kuldte nekem Isten, hogy egesz nap rohanjak mellole fejni, hanem azert, hogy foglalkozzak vele.

Ugyhogy beismertem, hogy nem megy, a ferjem meg osszeszedte, hogy mik azok a dolgok, amikben viszont jo vagyok. Eloszor is teherbe tudtam esni. Hol all ez a szoptatashoz kepest? Termeszetesen elotte, mert ha nem tudtam volna teherbe esni, akkor hiaba lenne tejem...

Masodszor: ki tudtam hordani a babat gond nelkul, egeszseges terhes voltam es a baba is egeszseges lett. Ez fontosabb, mint az, hogy anyatejet eszik, vagy tapszert? Igen, fontosabb. Mert ha elveteltem volna, vagy valamilyen fejlodesi rendelleneseggel szuletett volna meg a fiam, akkor hiaba lenne tejem, valoszinuleg mindket mellemet adnam tejjel egyutt azert cserebe, hogy gyogyitsak meg a babamat. Harmadszor: komplikaciomentes szulesem volt, konnyen es szepen megszultem, mindketten egeszsegesen tavoztunk a korhazbol. Ez fontosabb? Igen, fontosabb.

Negyedszer: szereto es gondos anyja lehetek a babamnak, nem hanyagolom el, van ra idom es megprobalok mindent megadni neki erzelmileg, szellemileg es fizikailag, amit csak tudok, hogy kiegyensulyozott es egeszseges felnott valljon belole. Ez fontosabb? Nekem az.

Raallitottam az agyam es felismertem azt, hogy bar nem tokeletesen, de az anyatejet lehet potolni tapszerrel ugy, hogy a babambol igy is egeszseges fizikumu es mentalitasu ember legyen, ugyanakkor meg a gyermekaldas csodaja, az egeszseges magzat kihordasa, a gyermekem egeszseges vilagrahozatala es az anyai erzesek meg mind olyan dolgok, amelyek ha nem mukodnek, nem sikerulnek, akkor a vilagon semmivel sem tudom potolni. Mert megtermekenyulesert, egeszseges magzati fejlodesert, pozitiv vegkimenetelu szulesert, valamint egy kiegyensulyozott gyermekkorert nem szaladhatok el a legkozelebbi Tescoba, patikaba, vagy DM-be es nem tudom megvenni penzert!!! A taplalekot igen...

Nekem tehat ugy sikerult tultennem magam a dolgon, hogy osszeszedtem azt, ami megy es megneztem, hogy mi a fontosabb.

Jol tettem, mert mar aznap megvaltozott az eletunk, ahogy az agyamat rendbe raktam. Mosolyogtam, babaztam, osszebujtunk a ferjemmel, setaltunk egy nagyot harmasban. Es tudod mi a durva es a legjobb bizonyitek arra, hogy jol dontottem? Az, hogy azota a babamat is kicsereltek, o az egyik legkiegyensulyozottabb baba, mindenki ezt mondja, aki latja. Valoszinuleg o is erezte rajtam a nyugalmat, amit korabban a tej miatti idegeskedes miatt nem erezhetett, ugyanis egy heten belul mar elkezdte ataludni az ejszakat, pedig elotte 3-4 alkalommal ebredt! Rengeteget mosolyog, osszeadva naponta talan fel orat sir, de lehet, hogy meg ennyit sem es hihetetlen novekedesnek indult. Nekem ez megerte.

Ezzel nem akarok senki sem arra buzditani, hogy gyorsan fel kell adni a szoptatast, mert nem szabad elkapkodni. En is megprobaltam mindent, az utolso fuszalba is kapaszkodtam, szoptattam, fejtem, megettem es megittam mindent, amirol azt hallottam, hogy segit, tobb kilot hiztam az alig ket honap alatt igy, de nem erdekelt, rengeteg penzt aldoztam, mert vettem elektromos pumpat, sima kezi aventeset, more milk tablettat, homeos bogyot, szoptatos teat, ezeket valtogattam, idot is szantam ra rendesen, mert majd a fele napom a tejcsinalasrol szolt.

De igy nem lehet sokaig elni, eljott az a pillanat, amikor belattam, hogy nem megy.

Remelem, hogy masodik babanal mar jobb lesz a helyzet, akkor is mindent megteszek majd a szoptatasert, ha nem jon olyan konnyen a tej, mint sok mas kismamanak. De oszinte leszek, annak ellenere, hogy mar most gorcsbe randul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy ujra at kell elni ezeket a nehez elso heteket, meg igy is azt mondom, hogy remelem, okosabb leszek akkor es tapasztaltabb es nem fogom hagyni, hogy ez tonkretegye a csaladi eletunket hetekre...

9:15-ös! Nagyon szép levél és nagyon igazad van!

(az lll-hez is elküdhetnéd)

Sziasztok!

A 9:15-os vagyok.

Orulok, hogy elolvastatok a valaszomat annak ellenere, hogy nagyon hosszura sikeredett. Nem gondoltam volna, hogy ennyi anyukat megerint a dolog, de orulok neki, mert valoszinuleg nekem is jol estek volna azokban a hetekben hasonlo szavak, akkor talan ralisabban lattam volna a helyzetemet.

En is tudom jol, hogy milyenek a szoptatasi tanacsok, kertem segitseget itt is, szoptatasi tanacsadoval is tobbszor talalkoztam, egy masikkal leveleztem, de altalaban ott megalltak a tanacsok, hogy egyel, igyal, rakd mellre, pihenj, ne stresszelj. Hat persze. Tisztaban voltam en ezekkel, megsem ment. Es nem volt konnyu nem stresszelni ugy, hogy kozben meg naponta tobbszor hallgattam meg, hogy milyen jo lenne legalabb 3, 6 honapig szoptatni es egy ujsagot nem tudtam anelkul kinyitni, hogy ne juttatak volna ismet eszembe, hogy a gyereknek anyatej kell. Hat igen, tudtam es tudom en, hogy az kell.

Ha van kedvetek, akkor nyugodtan nyissatok kulon kerdest neki es masoljatok be az iromanyomat, egyaltalan nem banom. Sot! Ha legalabb meg egy anyuka elolvassa es ettol egy kicsit jobb kedve lesz, mar akkor is megerte felebredni ma! :-)