Hogy szoktassam le 9 hós szopcsizós babámat az éjszakai evésről?

14:41-es hozzászóló, ha tudnád, milyen káros következményei vannak az általad preferált javaslatnak, meggondolnád magad szerintem... Valószínűleg te is a Suttogó, Az aludj jól gyermekem vagy a Minden gyerek megtanul aludni c. "oktatókönyvekből" informálódtál. :(

De ha már szóba került: az van, hogy a mai fejlődés-/gyermekpszichológusok jelentős része azzal ért egyet, hogy az ilyen alvástréninges dolgok alapból hibásak. Ezek ugyanis egyetlen dolgot vesznek figyelembe: hogy a gyerek idegrendszere (szerintük, meg az ilyen módon! értelmezett kutatási eredmények szerint) képes-e az átalvásra vagy sem. És igen, az az eredmény korrekt, hogy a kicsik alvásmintája kb. 6 hónapos korban már lehetővé teszi az éjszakai alvást - de azt totálisan figyelmen kívül hagyják, hogy a gyerek nem gép! Nem az van, hogy ha eltelik x idő, vagy bedobsz y érmét, azt fogja csinálni, amit te akarsz, amit te helyesnek látsz. (Arról nem beszélve, hogy a szülők többsége nem szakképzett pszichológus és fogalma sincs a fejlődés, a személyiség bonyolult összefüggéseiről.)

Azzal egyébként én is egyetértek - még mielőtt ebben a témában is megkapom -, hogy szüksége van a gyerkőcnek egy bizonyos szintű rendszerre, szokásokra, amiknek a kialakításában a szülőnek, anyukának is nagy szerepe van, ó igen! De én a nagy különbséget abban látom (az alvástréningek / távoltartó nevelők és a kötődést segítő nevelők között), hogy míg az első csak egyetlen vagy pár, leginkább konstans(nak tűnő, annak hitt) tényezőre koncentrál; addig az utóbbi összességében, rugalmasan próbálja figyelni a dolgokat.

Én úgy gondolom, és szerintem gyorsan be is látható, hogy egy gyerek - még akkor is, ha fizikálisan képes (lenne) hosszan aludni - többféle ok miatt is felébredhet éjjel.

Az alvástréning azt mondja, hogy szinte mindegy, miért kel éjjel, ne vedd túlzottan figyelembe, hanem céltudatosan ragaszkodj ahhoz, hogy éjszaka alvás van és ezt a szokást erőltesd. - És igen, abban az esetben HA a nagyobb(!), már tudatosabb(!) gyerek kizárólag(!) azért ébred éjjel, mert ez már "rossz"(nak tekinthető) szokásává(!) vált és semmilyen valós vagy komoly szükséglet(!) nincs mögötte; akkor valóban indokolt lehet a tréningezés. Egyéb esetben, én úgy gondolom, nem ez a jó eljárás!

A kötődés ezzel szemben azt mondja, hogy figyelj a gyerekedre és próbálj rájönni, mi lehet az oka az éjjeli ébredésnek. Ehhez viszont két dolog kell: nyitottság és elfogadás. Nyitottnak, szemfülesnek és kreatívnak kell lenned, hogy ráérezz, mi lehet a háttérben; ugyanakkor tisztában kell lenned a folyamatokkal és el kell tudnod fogadni, hogy az ébredés természetes dolog, a fejlődés velejárója! Hogy nem abnormális, nem kijavítandó és nem a szülő jóléte elleni aljas gyermeki cselekedet (mint ahogy egyik-másik könyv rémisztget vele, komolyan!). És ha mindez megvan, képes vagy megfelelően hozzáállni a gyerekhez és a témához is, akkor rá fogsz tudni hangolódni az ő bajaira, meg fogod tudni érezni, sejteni, hogy mit szeretne. És ekkor már nem az lesz az elsődleges célod, hogy "de éjszaka mindenképp csönd legyen", hanem az, hogy a gyereked jól érezze magát, hogy megtaláld a megoldást az ő problémájára.

Sokat tudnék még írni ezekről és talán nem is lenne felesleges, mert újra és újra olvasok olyan hsz-eket, amik szerint egyeseknek (úgy tűnik) fogalmuk sincs erről a nevelési szemléletről. Ez persze nem baj - csak sokszor az látszik, hogy úgy vagyunk mi "kötődősek", "ősanyák" meg "majomszeretetűek" megítélve, elkönyvelve, hogy a másik fél nem is ismeri rendesen azt, amit véleményez... Na majd a honlapomon.

Kérdező,

és egyébként mit csinál a babád? Hogy fejlődik, hogy eszik, fogzik-e?

Mióta van ilyen sűrű ébredés? Hozzá tudod kötni valamihez? Időponthoz, korszakhoz, eseményhez, változáshoz, bármihez...

Ja igen, látom, már kérdeztem ezt egyszer, bocsánat.

De ha ki tudod még egészíteni a korábbi válaszokat, írd le nyugodtan.

a 1441es gyerekéhez nem kötődő antianya vagyok:

nem olvastam ilyen témájú szakirodalmakat, tapasztalatból írtam, amit írtam Ismeretségi körünkben sokan küzdöttek az alvás problémáival. Mindnél az volt, hogy álandóan a legkisebb rezdülésre is ugrottak, altattak, a gyerek semmit nem csinált magától. Mi még a gyerekek előtt elhatároztuk, hogy ez nem lesz. Olyan 5-6 hetes koráig azért ébredtek (több is van), mert éhesek voltak. Ezt lehetett hallani a sírásukból. Oké. kaptak tejet. De utána szépen beraktuk őket az ágyba. A hiszti folytatódott, de nem vettük ki őket. Elaludtak. Majd nem sokkal később az alvás előtti hiszti elmaradozott, és az éjjeli evés is. 10hetesen már szépen elaludtak kb mindannyian, és nem is keltek már enni sem. Most vagy óriási véletlenszerű mázlim volt, vagy pedig egyszerűen így is lehet.

És akkor most miért rosszabb nekik ez, minthogy még akár 1 évesen is sírdogálnak éjszaka?

Miért vagyok emiatt úgymond gyermekemhez nem kötődő anya?

Nem tudom, mi értelme, hogy kiforgatjuk a másik szavait. Nem írtam, hogy te nem vagy kötődő, csak annyit, hogy nem ezt a szemléletet vallod, ahogy olvasom. Én tárgyilagosan mondtam el, mi a gondom ezzel, nem egyéni példát hozva.

Nagyon örülnék már, ha valaki egyszer az életben nem venné magára, amit a másik OBJEKTÍVEN, ÁLTALÁNOSAN ír!

De mivel már megint félre vagyok értve, itt inkább befejezem. Elég volt, hogy mindig magyarázkodni kelljen.

Szia! Az én kisfiam is kb. 9 hónapos volt, amikor nagyjából egy hét alatt sikerült leszoktatni az éjszakai evésről, igaz, ehhez kellett az apja is, aki vállalta, hogy elringatja.

Amikor felébredt, az apja ment be hozzá, én a szobája közelébe se mentem. Apa elringatta, járkált vele, simogatta, mikor mi jött be. Nagyon sok türelem kellett hozzá, volt hogy másfél-két órát is ébren töltött éjszaka, de a mindennapos ébredés tényleg csak egy hétig tartott. Egyre ritkultak az éjszakai felébredések, most ott tartunk, hogy átalussza az éjszakát (10 hónapos).

Azóta ha ébred éjszakánként, és én kelek fel hozzá, már csak lefekszünk együtt az ágyra és egyáltalán nem keresi már a cicit, csak fekszik szép csendben, megnyugtatja, hogy ott vagyok, végül elalszik.