Szerintetek válasszam el?

Köszönöm, így már értem. :)

Hát figyelj: ez a dolog teljesen rendben van, ne csodálkozz, sőt! Picit feleslegesen húztad fel magad rajta:), de megértelek, először én se tudtam ezt hova tenni.

Szóval. Az, hogy a gyerkőc már nem alszik el a szopival, nem azt jelenti, hogy nem kellene tovább szoptatnod, hogy nincs igénye rá(d)! Ez egy teljesen természetes folyamat eredménye, egyáltalán nem rossz, ami előbb-utóbb minden gyereknél eljön. (Nálunk pl. 21 ill. 25 hónaposan volt.)

Hogy mit csinálj most?

Mivel azt írtad, hogy elválasztódás-párti lennél, ezt a verziót mondom. Ha úgy tűnik, hogy a gyerkőcnek még szüksége lenne az esti szopira (nekem úgy tűnik), akkor hagyd meg még neki. De, ha neked kellemetlen, hogy ilyen sokáig szopik, akkor nyugodtan próbáld meg rövidíteni az idejét. Ha már (jól) beszél, esetleg meg is próbálhatod megbeszélni vele, hogy anya cicije elfárad x idő után és szeretne menni aludni vagy ilyesmi. Remélhetőleg pár nap után együtt fog veled működni.

Az elalvás kialakítása egy másik feladat: próbáld meg kitalálni, hogy milyen rendszer kellene neki, amiből tudni fogja, hogy alvás következik. Figyeld meg, hogy milyen szokásai vannak, eddig milyen esti rutinokat csináltatok és próbálj ráérezni, hogy vajon mi tetszene neki. Ez lehet meseolvasás, ölelkezés, imádkozás, játékbabák lefektetése, bármi, ami nektek megfelel. A lényeg, hogy szeresse, megnyugvással töltse el és megtanulja, hogy ezután alvás jön.

Hogy maga az (újfajta) elalvás hogyan/hol történik, az megint egyedi. Függ attól, hogy eddig hogy aludt el, külön ágyban, szobában-e, egyedül hagytátok-e stb.

Kismillió variáció létezik, úgyhogy általánosságban annyit tudnék javasolni, hogy próbálj kis lépésekben haladni, ha valamin változtatsz! Semmiképp nem ajánlom, hogy puff, tedd a kiságyba és hagyd magára, majd elalszik úgyis. (Az ilyen alvástréninges meg Suttogós módszerek elég durvák, még ha látszólag működnek is.) Legyél persze céltudatos és haladj egy bizonyos irányba, de ne a saját ritmusodban, hanem a gyerkőc jelzései alapján.

Nálunk ez így néz(ett) ki: 25 hóig mellettünk aludt a lányunk (nappali=háló), de amikor már nem tudott a tévé mellett elaludni, úgy döntöttünk, átkerül a saját szobájába. Néhány napig szopi után még ölelkeztünk, az elején még rajtam/apán is aludt el.

Pár nap után aztán még ébren beletettem az ágyába, de amint ki akart jönni, újra kivettem és megint összebújtunk (itt az egyik különbség a tréninghez képest!). Amikor aztán elég álmos lett ilyenkor, már nem ellenkezett, amikor lefektettem.

Legközelebb már megpróbáltam kicsit benn marasztalni, leültem az ágya mellé és simogattam, fogtam a kezét, sutyorogtam neki. Amikor úgy láttam, hogy kezd szenderegni, egyre rövidebb ideig értem hozzá.

Pár nap múlva már ez sem kellett, csak leültem az ágya végében lévő fotelba.

Legvégül pedig szépen kijöttem a szobából, de nyitva hagytam résnyire az ajtót és égve a folyosói lámpát, mert vinnyorászott a sötétben. - A teljes átállás kb. 2-3 hetet vett igénybe.

Ma (3 évesen) már megvan a teljes esti rutin, az előbbiek még kiegészülnek plüss-állat bepakolással a kiságyba és a szokásos esti búcsúzószöveggel, amit már ő is visszamond nekünk. Tulajdonképpen soha nem volt gondunk az alvással, elalvással.

Mindez csak egy példa, nálunk így volt jó - a lényeg, hogy te is megtaláld azt a formát, amivel mindannyian át tudtok állni az újra.