Miért ilyen "fontos" téma a szoptatás?

mert minden anya a legjobbat szeretné megadni a gyermekének.

és táplálás szempontjából az anyatej a legjobb.

sajnos pont a rágörcsölés, aggódás gátolja a tejtermelést, ezért nem szabad ezen parázni.

én mindig úgy voltam vele, hogy miért ne tudnék n is szoptatni? az afrikai törzsi asszonyoknak szoptatási tanácsadó nélkül is megy, az ősembernek is ment, akkor nekem miért ne menne, miért lenne kevés a tejem?

és aggodalmaskodás nélkül ment a szopi.

amikor sógornőm látogatóba jött 1 hétre, és agymosott, hogy keveset eszik a gyerek, azért sír (nem azért mert folyamatosan nyaggatta valaki a 6 hetes kis picimet), akkor lecsökkent a tejmennyiség. ráparáztam. majd a védőnő megnyugtatott, és rögtön helyre állt a tejcsi.

addig szoptattam, amíg újból terhes nem lettem, és a hormonszintem meg nem változtatta a tejtermelésemet.

Szerintem te jól fogod fel ezt a dolgot!

Én nem így voltam vele, nekem is nehezen indult a szoptatás, és sosem volt elég a tej, iszonyú pénzt és energiát áldoztam abba hogy tovább tartson a szopi, de végül mindhiába, és emellett lelkileg is megviselt a dolog. Most már máshogy látom én is, ezért is kezdtem azzal, hogy a te felfogásod jó!

Szerintem ez a fenevad szoptatási kampány csinálja ki így az anyukákat, mert a csapból is az folyik, hogy aki akar az tud szoptatni, stb, a bababarát kórházakban inkább éheztetik a gyereket napokig (saját tapasztalat) de tápszert azt nem adnak, sok anyuka szintén ezt teszi a saját babájával, mert a tápszer ördögtől való, stb

Ez butaság, ha nincs anyatej, tápszer kell. (mennem kell felébredt a babaám, majd lehet írok még)

Nem olvastam végig. Egy volt tápszeres babás anyuka

Tudod egy nő készül az anyaságra és azért tudat alatt ott van benne, hogy majd szoptat. Aztán vagy sikerül, vagy nem.

Kudarcélmény, hogy jót akarsz a babádnak, és mégis csődöt mondasz, és nem tudsz mit tenni. Rengeteg pénzt időt és energiát kidobsz, csak hogy valahogy kicsikarj egy kis tejet. Kék-zöld a melled, totál szétgyullad annyira sanyargatod azért a löttyért amit úgy istenítenek.

A média, a védőnő-gyerekorvos ezt szajkózza, osztják az észt és nem hajlandóak tápszert felírni könyörgésre sem. (HA receptes) Hogy szoptatni kell és ha nem tudsz akkor selejtes vagy, és hangosan megaláznak hogy zeng belé a váró is ami persze tele van. Ha összejártál anyukákkal, akkor lesajnálnak, sőt megvádolnak, hogy milyen szemét vagy biztos nem is akartál szoptatni. Hogy eltaszítod tudat alatt a babát és az ilyen mint te aki nem szoptatsz nem vagy anyának való.

Kirekesztetté válsz...egyedül maradsz, ha babaklubba jársz ott elhúzódnak, majd nem is lesz kedved menni később. Mert villámgyorsan terjednek a hírek.

Mert ha tápszeres a babád biztos beteg, felfújt, gyengeelméjű és még sorolhatnám mi lesz, és nem engedik a sajátjukat a közelébe.

Nem kívánom senkinek amin én átmentem :'(

Baba egészsége: Nagyon sok helyen lehet olvasni, hogy az anyatejnek milyen védőfaktorai vannak, amik bizonyos betegségek, allergiák kialakulásának a kockázatát csökkentik/hetik. Illetve hozzájárulnak az egészséges felődéshez, növekedéshez.

Anya egészsége: Egyre több kutatás mutat rá, hogy a hosszabb távú szoptatás pl. az egyes ráktípusok kialakulásának az esélyét csökkenti/heti.

Pszichés tényezők: A (korai/elsődleges) kötődés kialakulása mind az anya, mind a baba számára kiemelkedő fontosságú. A szoptatás ennek nagyon jó módszere, eszköze tud lenni (de nyilván nem az egyetlen). Az anyában segíti kialakulni a megfelelő gondoskodás készségét, a babának pedig megadja azt a biztonságérzetet, amire szüksége van.

Szociális előnyök: Ami az egyes embereknek előnyös, az a nagyobb közösségek, társadalom számára is az. - A biológiailag egészségesebb népesség kevesebb terhet kelent az államnak anyagilag, időben és szociális értelemben véve is. - Pszichésen pedig abból a szempontból fontos, mert a mára eléggé meggyengült, jelentőségét vesztett családi kapcsolatokat (szülő-gyerek, gyerek-testvér stb.) erősítheti. Talán nem kell sorolni, hogy mik a mostani pszichoszociális válságidőszak különböző ismérvei...

Ezért ilyen fontos a szoptatás. Mindegyik esetben jó vagy épp a legjobb alternatívát nyújtja.

Én (kicsit a szakmán belülről is nézve) nem gondolom úgy, hogy túl lenne lihegve a dolog. Sőt, nagyon jónak tartom, hogy egyre nagyobb méretekben elérhető a segítség.

Amiért sokan mégis úgy érezhetik, hogy ez már túl sok, az valószínűleg (ebben az esetben is) az, hogy sok olyan fórum ill. ember van, ami/aki nem a megfelelő módon propagálja a témát. (Remélem, én azért a jobbak közé tartozhatok.)

Úgy hiszem, hogy mindenki, aki szoptatásra "buzdít", jó szándékkal teszi ezt, hiszen egy alapból jó dolgot javasol. A mód viszont, ahogyan ezt tesszük, nem mindig megfelelő. Van, hogy valaki egyszerűen nem ért hozzá, mégis tanácsokat ad, vagy nem az a segítő karakter (és ehhez jópár speciális jellemvonással kell rendelkezni), máskor szimplán rossz időben vagy épp rossz szóval mondjuk, amit szeretnénk. Ezekre mind oda kell(ene) figyelni, és nyilván sokszor előfordul, hogy az ember "hibázik". Erre még a gyakorlott tanácsadóknak is újra és újra emlékeztetni kellhet magukat.

Máskor viszont ilyen-olyan okból épp a befogadó oldallal van a gond: nem fordul időben segítségért, vagy nem jó helyre. Vagy nem kellően önkritikus, vagy zárkózott, vagy nem tud/akar megbízni a másikban. Vagy inkább hisz a köznépi gondolkodásnak és áramlatoknak (és így sokszor pont a tévhiteknek), esetleg ahelyett is, hogy egy gyakorlottabb és így talán nagyobb tudású segítőre hallgasson. És ott van még ugye a lelkiismeretfurdalás is, ami amiatt alakul ki menet közben, hogy "basszus, tudnom kéne, mert most már anya vagyok, de akkor se tudom"...

Ezek így mind együtt ill. különböző leosztásban felelősek szerintem.

Épp most is van egy másik topik, ahol hosszasan írtam a kérdező anyukának, hogy szerintem mi lehetett az oka, amiért nem úgy sikerült szoptatnia a babáját, ahogy eredetileg tervezte.

Másfél éve, amikor én itt kezdtem, még gondolkodás nélkül leírtam olykor, hogy itt vagy ott lehetett a hiba az anyai gyakorlatban. Mára (bízom benne) megtanultam, hogy ez az, amit nem szabad, legalábbis nem így. Hiába mondok ugyanis esetleg jót, ha az mégis sebeket szakít fel a másikban - innentől az egész semmit nem ér, vagy épp még az ellenkezőjét érem el vele.

Még mindig ritka sajnos, hogy valaki (utólag) komolyan utána mer járni, hogy vajon mi lehetett a gond, mert sokszor tényleg az derülhet ki, amit pl. én is gyakran tapasztalok. Hogy bizony számtalan részen el lehet csúszni, azaz nagyon nagy az anya felelőssége abban, hogyan alakul a szoptatás. Nyilván nem kizárólag rajta múlik - de nagyon nagy részben igen. Ezt magamon is megtanultam már egyszer alaposan...

Ezért nagyon nem mindegy, mit mikor és hogyan mond az ember. Vannak, akik sajnos nem tudnak túllépni ezen az ok-os vagy ok nélküli lelkiismeretfurdaláson, fájdalmon, csalódottságon, nekik szakemberként is nagyon nehéz segíteni, elhihetitek. Mások viszont, mint a fent említett anyuka is, szerencsés módon képesek túljutni ezen és kívülről, objektívan is végignézni azt, ami volt. Ehhez kell egy bizonyos hozzáállás, távolságtartás, higgadtság és erő is, hogy az ember képes legyen szembenézni az esetleges saját hibákkal is. De én (magamban) mindig nagyon örülök, amikor ilyen anyukával találkozom, mert úgy hiszem, igazából ilyenkor van esély a "teljes" sikerre. Amikor az ember önkritikusan (is) gondolkodik, meglátja, amit érdemes és képes belőle tanulni.

De való igaz, hogy van olyan eset, amikor még szakmai segítség mellett sem megy a szoptatás. És ezeknek az anyukáknak tényleg nagyon fájó lehet ilyen témákról olvasni, még akkor is, ha nem ők csinálták rosszul. - Viszont, feléjük azt a kérést intézném, hogy az egyéni rossz érzéseiteket próbáljátok ne úgy kezelni, hogy a szoptatás ügye vagy a szakemberek ellen fordultok! Szerintem ez nagyon szomorú vége ilyenkor a történetnek. Attól, mert egyeseknek nem megy valamiért, maga a szoptatás még ugyanolyan jó és fontos dolog! És "engedni" kell, hogy az, aki még küzdene érte és az aki segítene ebben, tegye, amit jónak lát. Sokszor futok bele én is ilyen hsz-ekbe és mindig elszomorodom, mert indirekte is sokban tudjuk ám befolyásolni egymást motivációját, kitartását, negatív irányba is..

Mindenképp iagaztok van, hogy a szoptatás nem az egyetlen és talán nem is a legfontosabb dolog az életben. És tényleg akkor működik/ne a legjobban, ha nem agyalnánk raja túl sokat, csak csinálnánk. De látszik, hogy majdnem minden anyukának van vele időnként gondja - ezért kellenek a szakemberek, az irodalmak és a propagáló fórumok. Hogy oda is eljuthasson a segítség, ahová x éve még nem.

(És bocsánat a hosszúságért.)

nem olvastam mindet végig, de ahol én élek meg sem fordul a nők fejében hogy szoptatni lehet, hogy türelemmel végig lehet csinálni, hogy képes szoptatni! szül, anya v anyós v hozzá nem értő orvos eldönti hogy nem jó a tej, és jöhet a tápszer vagy tehéntej. én is csak ezeket az oldalakat böngészve tanultam sok mindent, szoptatásról, etetésről.

eldöntöttem hogy szoptatni fogok, és megy. már lassan 6 hónapja. ha nem néztem volna utána lehet h nem szoptatnék, arról sem tudnék h milyen fontos és h mit hagynék ki...