Szeretnék nagyon sokáig szoptatni. Mire ügyeljek?

Szoptass sűrűn, amikor csak kéri a baba és a maradék tejet mindig fejd ki - ez később jó lesz pótlásra, vagy a hozzátáplálásnál főzelékbe pl. (Vigyázz arra, hogy a lefagyasztott tej 3-6 hónapig áll el, erről különböző vélemények vannak.)

Pihenj sokat, egyél rendesen és akarj (fejben is) sokáig szoptatni. Én így csinálom és csak szopizunk, kisfiam egy hét múlva lesz 5 hónapos.

Pár hete már nem fejek, teljesen beállt a kereslet-kínálat, így csak eszik, utána pihenünk és minden megy a maga útján. :)

Én 34 hónapja szoptatok - ennyi idő után már teljesen másképp látja az ember a dolgokat, mint az első évben. :)

Nem tudom, évekre gondoltál-e, de azért leírok pár tapasztalatot, ami segíthet, ha ilyen sokáig szoptatnál.

Az első fél évben a növekedési ugrásokra kell figyelni, amikor hirtelen megnő a baba igénye és átmenetileg nem lesz neki elég az addigi mennyiség. Ilyenkor gyakrabb szoptatással lehet neki több tejet gyártani. Olyan 4 hónapos kor körül van még egy fejlődési ugása, amikor elkezd elforogni a mellről, mert egyre jobban érdekli a környezete. Ebben a szakaszban (jobb híjján) türelmesnek kell lenni és megvárni, amíg a baba megtanulja, hogy először eszünk és utána játszunk. Persze lehet azért őt finoman bíztatgatni, de végső soron az idő oldja majd meg a helyzetet.

Fél éves korban/után indul a hozzátáplálás. Hú, ez egy nagyon mozgalmas időszak! Amire itt nagyon figyelni kell: lassan, fokozatosan kell etetni a babát. Nem ELválasztani (elhagyni a szopikat, célorientáltan), hanem HOZZÁtáplálni, tehát szopi mellett etetni. Lassan haladni, széthúzva a dolgot. Ebben a szakaszban is sok minden történik: mozgásfejlődés, értelmi fejlődés, szeparációs szorongás - csupa olyan dolog, ami felkavarhatja a szopi rendet is. Ami ekkor segíthet: az anya rugalmassága, a gyerekhez való alkalmazkodás, türelem és a szoptatásra való bíztatás.

Ennek a bíztatásnak egyik jó eszköze, hogy napi ritmusokat alakítunk ki, megszokott eseményekhez, dolgokhoz kötjük a szopit. Ha ezt sikerül (valamelyest) fixálni a második félév folyamán, akkor jó eséllyel meg lehet ezt tartani az első életév utánra is. Viszont, a fixáláson itt nem azt értem, hogy pl. mindig este 8-kor van szopi - mert az időpontok folyamatosan csúszkálni fognak, ahogy nő a gyerek. Hanem azt, hogy a napirendben mindig közel azonos módon követik egymást a dolgok, ill. hogy a szopinak mindig stabil, előre tudható helye van a napban. Ezzel ki lehet alakítani a gyerekben a megszokást, az igényt a szopi iránt hosszabb távon is. Hogy előre tudja és várja majd az anyával való összebújást.

1 éves kor után is lesznek majd olyan szakaszok, amikor újra (átmeneti) káosz lesz, pl. fogzás, szuri (MMR), betegség vagy bölcsi idején. De ilyenkor is az lesz a jó "taktika", ha a gyerek szükségleteire reagálunk és figyeljük, hogy neki hogy a legjobb.

Végső soron az a 3 dolog, ami mindezt összeköti: a gyerek mindenkori igényeinek megfelelő szoptatás, a türelem és a rugalmasság. Ha ezek megvannak, akkor jók az esélyek. :)

xStefix nagyon jól leírt mindent, illetve én leírnám a személyes tapasztalataimat (6 hósak vagyunk kizárólag anyatejes):

- sok fehérjét eszek,

- az elején sülve-főve együtt voltam a babámmal volt, hogy másfél órán át lógott a cicin :)

- ha nagyon nyűgös volt a cici megoldott mindent. :)

- akarj szoptatni ez a legfontosabb. én mindig úgy álltam hozzá hogy nincs más táplálási mód. vannak anyukák akik nagyon gyengék e tekintetben.

- a másik a kitartás. nekem sokszor szalad a lakás, fáradt vagyok, mert a szoptatásos táplálás fárasztó bárki bármit mond.

- lesznek idők amikor a melled már nem feszül annyira és kicsit lazább - az nem azt jelenti hogy nincs tejed!!! akkor is van tejed.

- a tej elapadása kb. 6 hét alatt zajlik le, szóval nem olyan egyszerűen apad el.

Remélem sikerül szoptatnod sokáig. :)

Szia!

szerintem sínen vagytok és hamarosan ki fogod ismerni a jelzéseit és be fog állni. Én őszintén szólva azt hittem, hogy az igény szerinti szoptatás egy hülyeség - ezt persze még azelőtt hittem, hogy anya lettem - szerencsére nálunk a gyerek átvette az irányítást. Kívülről elég össze-visszának tűnt a dolog, időnként finoman megkaptam, hogy "már megint eszel, te gyerek?" meg ilyesmi és közben mi tudtuk, hogy igenis van rendszer a dologban.

Nagyon lényeges amit Stefi írt, hogy a növekedési ugrásnál ne hagyd magad elbizonytalanítani.

Ügyes vagy, hogy elhagytátok a pótlást és visszaszoktattad!

Nem, csak szeretnék majd az lenni. :)

Hajrá, én is csak bíztatni tudlak! Az anyai ösztön általában jót súg...