Három napos folyton szopik, ez baj?

Nyugodj meg, jól csinálod. Anyósod valószínűleg jót akar, segíteni akar neked, csak éppen az ő tudása elavult. A durva kioktatás/elküldés helyett én a beszélgetést javaslom. Amíg a baba a melleden van, beszélgessetek. Kérdezd meg, nála hogyan zajlott a szoptatás. Meddig sikerült szoptatni, hogyan alakult a gyermekágyas időszak, stb. Az idősebbek szívesen osztják meg a tapasztalataikat és értékelik a fiatalok érdeklődését. Te meg majd kiválogatod a számodra hasznos információkat.

Nekem anyukám csecsemőápoló volt mielőtt én megszülettem. Egész mást tanítottak neki, mint a mai ajánlások. Érdekes beszélgetéseink voltak.

"Ne hagyd, hogy sírjak, mama, nem lesz nagyobb a tüdőm, nem leszek erősebb, nem leszek bölcsebb.

Ne hagyd, hogy sírjak, mama. Ne hallgass ezekre a megjegyzésekre, a csókjaid nem rontanak el, a mellkasod nem tesz függővé, nem azért teszem, hogy zavarjak.

Ne hagyj sírni, mama csak benned bízhatok, csak a hangodat ismerem, a szagodat, csak rád gondolok, mióta kijöttem a hasadból.

Ne hagyj sírni, mama Ne taníts vigasztalni magam, nincs rá szükségem, mert tudom, hogy mindig számíthatok rád.

Ne hallgass rájuk. Nem rontasz el, ha válaszolsz a sírásomra. Nem azèrt kérek vigasztalást éjszaka, hogy zavarjak, kereslek, mert szükségem van rád, mert nem értem ezt a világot, amiben élünk, mert még csak szeretni tanulok.

Ne taníts meg ilyen fiatalon sírni, szenvedni, magányt érezni.

Meg fogom tanulni, ígérem. Egy nap tényleg szenvedni fogok, és a sírásom nem azèrt lesz, hogy felvegyèl vagy szoptassàl, egy nap majd felnőttként sírok, és nem fogsz tudni megvigasztalni.

Azon a napon egyszerűbb napokra szeretnék emlékezni. Napok, amikor a szüleim megcsókoltak, és csak ezèrt hagytam abba a sírást. Azok a napok nem jönnek vissza, és ha soha nem lennének, nem fogok tudni mire emlékezni.

Ne hagyd, hogy sírjak, mama......"

❤