Ki,hogyan élte meg az első szoptatást az újszülöttjével?

Életem legfájdalmasabb élménye volt!

Mintha két izzó satuba fogták volna a bimbómat és le akarták volna tépni.

Sajnos nem volt elég tejem, de szerencsére 2 hét után tápszeres lett a pici, így túléltük mindketten.

Nekem olyan volt, mintha mindig ezt csináltam volna. Tök ösztönből jött.

Nem fájt, egyből ráéreztünk.

Kb 1 hét után viszont sírtam minden alkalommal, annyira durván fájt. Ott ha csak belegondoltam, hogy szoptatás jön, gyomorgörcsöm lett.

Kb 1 hónapig tartott ez.

Meg a korhazban nem fajt. Aztan itthon egy darabig nem tudtam szoptatni mivel begyulladt a mellem. Fejnem kellett, plusz tapszert kapott.

Kesobb mikor erore kapott, mar cicibol evett, nem kellett fejnem. Na ott az elso heten fel percig fajt amikor elkezdte, azota nem. Most 8 hetes.

Az elsőre konkrétan nem emlékszem 😀

Anyukám volt velem az aranyóra alatt, már mikor a kezébe adták, míg engem "rendbetettek" (küret, öltés stb.) kereste a cicit, úgyhogy a szülésznő egyből a mellemre tette. Ezt viszont anyukám mesélte, mert én annyira kimerült voltam, hogy csak homályos emlékképeim vannak 😊

A következő már egy kis pihi után volt, egész jól ment, az még nem is fájt, de utána gyorsan véresre szopta mindkét mellbimbómat, szóval úgy voltam vele, mint a 6. válaszoló... a bimbóvédővel nem boldogultunk, így majdnem feladtam, de szerencsére kitartottam, és pár hét után teljesen rendbejöttem és a a fiam us finomított a technikán 😃 (Most 2 múlt, és este még mindig cicin alszik el).