2és fél-3 (még több) éves gyereket nem fura szoptatni? Már olyan nagy, szinte óvodás korú, ekkor miért van szükség még szoptatásra?

Örülök, hogy te, kedves Kérdező, nyitott vagy és kérdezel! Így már van értelme és lehet is kommunikálni, és esetleg még mind a ketten tudunk valamit tanulni a másiktól! :)

A kötődést segítő nevelésnek az a lényege, hogy szoros kapcsolatot alakítunk ki az anya és a gyermek között, mert úgy gondoljuk, hogy ez a kapcsolat lesz/lehet az ő későbbi összes kapcsolatának alapja illetve mintája. Ez azt jelenti, hogy az anya mint első számú gondozó, hosszabb ideig (amíg a gyereknek erre valós szüksége van, amíg ezirányú igényét jelzi) szoros egységet képez a gyermekével. Gondozza, testileg-lelkileg táplálja, vigyáz rá, tanítgatja stb., abban a formában, ahogyan a gyermek ezt kéri, várja, ahogyan neki (ill. mindkettőjüknek) megfelel; de mindeközben támogatja is a gyerek egyéni fejlődését, önállósodási törekvéseit.

Utóbbihoz (tartalmilag) idéznék neked egy számomra nagyon jelentős gondolatot: Nem az önállóságra szoktatás (kellene, hogy legyen) a nevelés elsőszámú célja, hanem sokkal inkább az, hogy a gyermek jól érezze magát, boldog legyen. Ezt nyilván leginkább (az első életéveiben) a szüleitől, a meghitt családi környezettől várhatja el és kaphatja meg. És miközben így óvjuk, védjük, gondozzuk őt, mintegy "melléktermékként", amikor eljön annak az ideje, ő saját maga fog a neki megfelelő tempóban önállósodni.

Ez az önállósodás teljesen természetes ösztöne és vágya az embernek, még az értelmileg sérült emberek is rendelkeznek vele, de nyilván az átlagosnál alacsonyabb mértékben. És épp ezért nem nagyon érdemes/lehet/jó korlátozni - de a másik oldalon, erőltetni, siettetni sem. Minden ember akkor fog a saját képességeihez mérten a legjobb tempóban és minőségben fejlődni, ha hagyják, hogy ez a folyamat önmagát generálja. Jelesül, szülőként, ha figyelünk, (ki)várunk, segítjük a gyermeket, amikor épp

felfedező korszakát éli, de óvjuk és vigasztaljuk, amikor magába zárkózik és erre van szüksége.

Én szoptatom még a 32 hónapos lányomat, és nekem is ugyanazok a tapasztalataim vannak, mint a szakirodalomban: a gyerek, ahogy természetes módon fejlődik, újra és újra egyre hosszabb időkre eltávolodik az anyától, de amikor kifárad, megtelik a külvilággal vagy egyszerűen csak közel akar lenni valakihez, újra visszabújik.

A hosszú távú szoptatás, ahogy írtam, nem az egyetlen és "üdvös" módja annak, hogy a gyerekben kialakítsuk ezt a biztonságos kötődési viselkedést (merthogy ez lesz az eredmény). De mindenképp egy lehetőség, ami már sokszor bizonyította a létjogosultságát.

A kötődést segítő nevelés más, szintén gyakran használt "eszközei" még a hordozás (hordozókendő, kenguru stb.) vagy az éjszakai gondoskodás (pl. együttalvás) is. De ezeken a konkrét módszereken kívül, az a szülő, aki egyetért magával az elvvel, az egész nevelési viselkedésével képes ugyanezért a célért dolgozni. Magyarul az egész szülői attitűd képes általa átformálódni és olyan pozitív tulajdonságokat létrehozni ill. eddzeni, mint a türelem, tolerancia, higgadtság, segítőkészség stb. Mert mindezekre nagy szükség van akkor is, ha valaki az elválasztó nevelés híve, de akkor meg pláne, ha a kötődőé! Utóbbi a fent leírt módon sokáig és sok tekintetben a gyerek érdekeinek megfelelően alakul, időnként akár a szülők vagy a családtagok ellenében is. De minden szülőnek az is célja mindeközben, hogy folyamatosan fenntartsa az egyensúlyt, a békét a családban. Ehhez pedig világos, hogy nagyfokú rugalmasság és alkalmazkodókészség szükséges, pont a szülők és a családtagok részéről. (Amíg a gyerek nem elég érett, addig nekünk kell nagyobb mértékben idomulnunk, tőle ez csak lassan és fokozatosan várható el.)

Ezért is fontos azt tudni, hogy a kötődő nevelés tulajdonképpen a szülő számára a "nehezebb", körülményesebb, pláne, ha megnézzük a mai általános nevelési vélekedéseket. A szeparáló nevelés "csak" annyiban nehéz, hogy konzekvensnek kell lenni és a gyerek saját igényei ellenére is ki kell tartanunk a leválasztás kívülről irányított folyamatában. A kötődő viszont azért nehéz (sokkal nehezebb szerintem), mert folyamatos egyezkedés zajlik, a szülőnek újra és újra háttérbe kell helyeznie magát, ha a gyerek érdeke mindenképp azt kívánja meg. Jobban oda kell figyelni az egyensúlyozásra, mert két azonos rangú félnek kell sikeresen együttműködnie (úgy, hogy a szülő valahol mégis felnőttebb és értelmesebb:).

Ezek a gondolatok elég keményen szembemennek a mai "divattal", miszerint minél hamarabb le kell választani a gyereket (pl. a szoptatásban is), mert rendet kell tanulnia és mert csak így lehet belőle egészséges(?), talpraesett felnőtt.

Én ezzel nagyon nem értek egyet, sőt, sokkal inkább azt látom, hogy a mai disszociális viselkedések, az emberi kapcsolatok különböző problémái (csak egy példa a házasságok nagy arányú felbomlása) sok esetben épp arra (is) vezethetők vissza, hogy a felnőtt gyerekkorában nem kapta meg a számára szükséges figyelmet, gondoskodást, törődést. Nem tanulta, tapasztalta meg (eléggé) azt, milyen szoros kötődésben élni, milyen együttműködni másokkal, mit jelent bízni a másikban. Nem hiszen, hogy újat mondok akkor, amikor ezeket nevezem a válások egyik legfontosabb okának..

Márpedig a kötődő nevelés hívei (és velük együtt magam is) azt gondoljuk, hogy ez az elv, ez a gondolatrendszer hatékony eszköze tud lenni a fenti problémák megelőzésének. Nyilván nem lehet rá garancia, de a nevelésben nagyon sokszor nincsenek is tutibiztos módszerek, hanem inkább kockázatcsökkentő javaslatok. Én azt gondolom, hogy a kötődő nevelés jó és logikus alapokon nyugszik és azt látom, hogy (ha kellően konzekvensen alkalmazzák) meg is hozza a várt eredményeket.

Amiért nagy vihart kavar, az szerintem nem az, mert illogikus lenne (aki nem érti a lényegét, az szemszer nem rendelkezik kellő érettséggel), hanem inkább az, hogy a mostani normákkal nagyban szembenáll. A tömegnek, a társadalomnak nagyon sokszor igaza van, de nem egy olyan esetet láttunk már a történelemben, amikor a csoport abszolút rossz irányba indult el, magával rántva az egyéneket is... Szóval egyáltalán nem biztos, hogy azért, mert a kötődő nevelést pártolók kevesen vannak, maga a mögöttes elv a rossz, a deviáns - a kívülálló szemszögéből nézve az is simán előfordulhat, hogy a tömegek tudják/csinálják rosszul, mert pl. helytelen nézeteket örököltek az elmúlt generációktól, vagy a saját maguk kedvére fordítják a tényeket, a valóságot stb. Erre nagyon is idevágó példa maga a szoptatási gyakorlat: elképesztő azt látni, hogy hány anyuka nem ismeri ma a helyes szoptatási módot és emiatt hány és hány szoptatási időszak ér véget túl hamar. És itt nem az 1 éves koron túli szoptatás tetszésére vagy nem tetszésére gondolok, hanem az első hetek, hónapok kínlódásaira. Egyszerűen tömegek nem vagy rosszul tudják és csinálják a dolgot, mert ezt hozták magukkal az elmúlt korokból. Szóval nagyon nem biztos, hogy mindig az a jó és követendő, amit sokan csinálnak...

Bocsánat, hogy ilyen hosszú lettem, de nem nagyon tudok róla röviden írni, mert elég összetett a téma. :)

Az anyatej hosszútávú jelentősége, hatásossága pedig számtalan kutatással igazolódott: mivel élő, az anya teste által termelt folyadékról van szó, ezért mindaz, ami aktuálisan az anya szervezetében van, a gyerkőcbe is átjut. Azaz, ugyanúgy, ahogy az újszülött is megkapja a vitaminokat, tápanyagokat, hormonokat, immunanyagokat stb., a nagyobb is meg fogja.

Az más kérdés, hogy az újszülött, csecsemő számára mindez életbevágóan fontos, a nagyobbnak viszont már kevésbé, hiszen valóban, ő már vegyesen táplálkozik és érettebb az immunrendszere is. De kérdem én: Miért baj, ha valaki akkor is kap egy plusz védőanyagot, amikor már nincs rá akkora szüksége? Hányan eszünk úgy multivitamint, hogy lehet, hogy valójában nem is kell, mert megfelelően egészségesek vagyunk? Mégis bevesszük, "biztos, ami biztos" alapon. A szoptatás is ugyanerről szól. Ha egy idő után rossz lenne, senki sem csinálná, mert senki sem akar ártani a gyerekének. De nem így van, sőt. Anyatej nélkül is lehet egészséges egy gyerek, de ha van anyatej, van egy plusz védelem, miért ne kapja meg? Szerintem egy felelősségteljes szülő más esetekben is kockázatcsökkentően viselkedik.

18:01 vagyok..kösz mindnekinek aki lepontozott:) Bár nem tudom mi rosszat irtam,ez az én privát véleményem ettől még mindenki addig szoptat amig akar..Egyesek már kicsit túlmisztifkálják ezt a szopttaás dolgot egyébként.. arról nem irtam tegnap,hogy az anyuka egészségügyi szempontjából kifejezetten káros 3 évig szoptatni,mivel nagyon sok tápanyagot elvon a szervezet tőle,hogy azt az anyatejbe juttasa.. de szeirntme ez mindnekinek aki szoptaott már feltünt,hogy gyakran kialakul ilyenkor vahsiány,hajhullás,körömtörés,fogak tönkremehetnek. És nagyon szép dolog a szoptatás,de ha a gyereknek nem létszükséglet már akkor felesleges az anyukát tovább terhelni ezzel,főleg hogy már számottevő jótékony hatása sincs a gyerekre..

Egyébként élettanilag is teljesen más arányban van már szüksége egy 3-4-5 éevs gyereknek szénhidrátra,fehérjére,zsirokra mint ahogyan az anyatej tartalmazza ezeket.

Azt mindenhol olvasni, hogy a gyereknek 2 éves korban fél liter tejalapú italra van szüksége. Erre mindenki elválasztja erőszakkal a gyereket, és vesz neki tápszert, vagy bolti tehéntejet. Elég nagy marhaságnak tartom. Ha a gyerek igényli, és van még elég tej, és anyukát sem zavarja, miért ne? Igenis sok immunanyag van benne, ami erősíti a gyermek szervezetét.

A szoptatási tanácsadók újabban nem javasolják az erőszakos elválasztást. Szerintük addig kell szoptatni, amíg a gyerek igényli. Van aki már 7 hónaposan úgy dönt, hogy a papi jobb, de van olyan gyerek, aki 3 éves korig igényli. Ez kinek kinek a magánügye, és nem kell érte senkit leszólni. Meg kell a gyereket tanítani arra, hogy nyilvános helyen nem, meg ha kéri, ne cicit mondjon, hanem valami olyan szót kitalálni rá, amit csak anyuka és a gyerek ismer. És akkor el lehet vonulni.

A természeti népeknél van aki még 5 éves gyereket is szoptat, miért gondoljuk mi, hogy 3 hónaposan el kell kezdeni a gyereket leszokni? Mert a rohanó nyugati társadalmakban nincs idő a gyerekre, vissza kell menni dolgozni, meg a reklámok elhitetik velünk, hogy inkább a babatej.

Nekem ez a véleményem, lehet lepontozni.

Egyébként az első gyerekem 15 hónapos koráig kérte, a második 8 hónapos, még szopik. Remélem minél tovább. És ha a nagy beteg, akkor fejek le neki még anyatejet, hogy előbb meggyógyuljon. Még szereti pohárból. 2,5 éves.

Ahogy írtuk többen is, az anyatej mindig az életkornak megfelelően tartalmazza a tápanyagokat - akármilyen hihetetlen egyeseknek, de a szervezetünk kvázi emlékszik rá, hogy a gyerkőc mióta szopik és ennek megfelelően változtatja az összetételét. (Kb. ugyanúgy, ahogy a szervezet arra is emlékszik, hogy milyen betegségeken esett át korábban, lásd gyorsabb immunreakció.) Hogy ez pontosan hogyan lehetséges, nem tudom, de így van.

Az pedig soha, se a szoptatás elején, se közben, se x év múlva, de már a terhesség alatt sem normális, ha hiánybetegség alakul ki! Ha ez bármikor is bekövetkezik, az annak a jele, hogy az anyuka vagy véletlenül vagy szándékosan, de átmenetileg megfeletkezett a megfelelő tápanyagbevitelről. Hangsúlyoznám, ez nem a még szopó gyerek hibája, bűne, felelőssége, hanem első körben mindenképp az anyáé. Nyilván lehetnek azért olyan esetek, amikor a szervezet egyensúlya valamiért teljesen és tartósan felborul, de a szoptatás abbahagyása még ilyen esetekben is csak ritkán indokolt. (Ez már megint szakmai terület.) Szerintem itt nem is nagyon szükséges a szoptatás abbahagyásáról beszélni, mert szinte mindig az anyuka életmódján, táplálkozásán kell(ene) változtatni a gyógyuláshoz. (Mondom ezt dietetikus hallgatóként is.)

Ezek tények, akár elhiszi valaki, akár nem.

Az már persze más kérdés, hogy egyénileg kinek mi a véleménye... de a tényeket akkor sem érdemes a saját igazunkhoz passzítani...