14 hós a lányom, egyre kevesebb a tejem, pedig még szopizna, mivel hozhatnám vissza?

A fejés ilyenkor már nagyon nem mérvadó, úgyhogy azt szerintem inkább ne nézd!

Teljesen normális, hogy ilyenkor már alig vagy egyáltalán nem lehet fejni. Már régesrég beállt a kereslet-kínálat. Sőt! A tested azt is megtanulta menet közben, hogy csakis akkor termeljen tejet, ha valóban kell. Azaz, lehet, hogy szopik között vagy éjjel már csak nagyon kevés gyűlik össze - de szopi alatt mégis lesz elegendő.

(Én ősz óta sulis vagyok és amikor 3-4 napig távol vagyok és fejek, hogy azért a stimuláció mégis meglegyen, a két mellből összesen tudok fejni 40 milit! :) De a lányom mégis gond nélkül szopik itthon reggel és este, igaz, már rég nem az anyatej miatt.. Szóval a mennyiségek már nem annyira "biztos jelek" nagyobb korban.)

A lányodon is látszik, hogy nincs tejcsi, ő (is) jelzi neked?

Egy ötlet.

A feleségem főleg a stressz miatt (családi haláleset stb) 3 hónapos koráig szoptatta a kisfiunkat. A melle már fájt sebes lett...aztán rájött, hogy a mindenáron, de azért is erőszakoljuk meg a természetet dolog nem fog működni. Így tápszert adott neki. Amíg az anyatej dolgot erőltette a gyerek már már éhezett. Aztán a tápszer és az anyatejezés egyben, majd csak a tápszer meghozta az eredményt. Elkezdett hízni a gyerek, kivirult, nem volt hulla a párom és kipihentebben többet, jobban tudott a gyerekkel foglalkozni. Ha valaki, akkor az én feleségem szoptatós párti. De ami nem megy azt nem szabad erőltetni. (pozitív gondolkodás ide-oda)

Ez egy vélemény. Nem az igazság csak egy meglátás, vélemény. A döntést neked kell meghozni a te helyzeted, életkörülményeid döntik el, hogy számotokra mi a helyes.

Apuka

Apuka,

Isten ments, hogy bántásként hasson, amit írok, de a te feleséged története nem biztos, hogy idepasszol most.. Nagyon más a két helyzet, a körülmények és a végkifejlet is. A ti esetetekben szerintem érthető és megérthető, hogy nem sikerült a további szoptatás, mert a nagyfokú stressz igen könnyen okozhat akkora hormonális változásokat, amik seperc alatt teljesen elvágják a szoptatást. Nem hinném, hogy ezért bárki is vádolná a feleségedet, hiszen a körülményekre tekintettel valószínűleg nem is tudott mást tenni, mint tápszert adni.

A Kérdező esete viszont valószínűleg eltérő, ő már egy kisgyereket szoptat(na) (tehát túl vannak a legkritikusabb időszakokon), remélem, nem volt ilyen jellegű stressze sem, és náluk a tápszer sem jelentene már akkora muszáj-t, mint a te 3 hónapos gyerkőcödnél.

Amiért mindezt leírtam, az az, hogy egyes a hsz-edet olvasó és a szoptatásért még küzdő anyukák esetleg félreérthetik a mondanivalódat vagy talán épp a te "ötleted" adja az utolsó cseppet, hogy ők maguk is feladják a küzdelmet. Ez persze mindenkinek a magánügye - de mégis, szerintem mi mindannyian, akik itt fórumozunk és leírjuk a véleményünket, valahogyan felelősséggel is tartozunk egymás iránt. Mert lehet, hogy egy gondolat, amit én itt ma teljesen "ártatlanul" leírok, holnap egy másik embernek segít vagy éppen kárt okoz.

Félre ne értsd, nem szeretnélek pellengérre állítani itt köztünk, sem azért mert férfi vagy (én szemszer nagyon örülök, ha a másik nem is bekukkant közénk néha:), sem azért, mert a szoptatás szempontjából kevésbé sikeres történetet nyugtató szándékkal írtál le. Csak időnként kapva kapok az alkalmon és szükségét látom leírni azt is, hogy bár tényleg megvan mindennek a határa, ameddig még érdemes lehet elmenni, mégse próbáljuk egymást "lebeszélni" a szoptatásról. (Szerintem neked sem ez volt a szándékod, sőt, de egy másik anyuka lehet, hogy így olvassa vagy ilyen élményt hagy meg benne..)

Ha az adott anyuka tényleg úgy fogja majd látni, hogy vége, előbb-utóbb kénytelen lesz feladni - de minél többször olvas valaki olyasmit, hogy a feladás valahol még jó is, megnyugtat, segít stb., annál valószínűbb, hogy hajlani fog afelé. Pedig lehet, hogy még lett volna visszaút, csak nem találta meg időben... (Főleg a tápszerre való áttérés a mumustéma ezügyben, amit az anyukák jelentős része sokszor feleslegesen kezd el adni a babának - de sokszor már itt meg is kezdődik a szoptatás befejeződése. :( )

Egyébként többedszerre írom már le ezt, részben azért is, mert tudom, hogy miről beszélek. Én magam is csak hosszas kínlódás után tudtam rátalálni a jóra, és "sajnos" leginkább magamnak köszönhetően. Nem egyszer inogtam meg magam is a környezetemben elhangzó negatív bíztatások miatt, amik mindig egy lépéssel visszább löktek az úton.

Szóval nagyon bízom benne, hogy nem fogsz megbántódni, amiért így "lekaptalak a tíz körmödről", mert hiszem, hogy te is jó szándékkal írtál javaslatot. De, ha nem veszed rossz néven, a te figyelmed is felhívnám arra, hogy az egyéni, kevésbé sikeres szopis történet elmesélése (még akkor is, ha más területen happy enddel záródik) esetleg elbizonytalaníthatja a többi most még bízó anyukát... (Tudom, ez a véleményem már magában hordozza a szólásszabadság korlátozásának lehetőségét.:)

És nemcsak neked írtam le mindezt, hanem mindenki másnak is, aki "érintett". Úgyis írtam, mint segítő anyuka, és úgyis mint leendő tanácsadó. Egy összezavart, mindenhonnan mindenfélét halló és emiatt bizonytalan anyukát sokkal nehezebb megsegíteni...

Szia, homeopátiás golyókat valamint a tejserkentő teákat próbáld meg! Az én lányom 8 hónapos és szinte csak cicizik, és ha úgy érzem esetleg kevés lenne a tej, akkor ezeket szoktam használni.

Ha megiszod az alkoholmentes sört, akkor azt is tudom ajánlani. Én drukkolok!