Van más is akit kikészít a szoptatás?

Brutálisan őszinte leszek-nekem nem lett jobb. Hiába kellett volna csodálatosnak lennie sírtam kb ahányszor mellre került annyira fájt. Pedig szoptatási tanácsadók segítettek nem is egy, hogy jó technikával csinàljuk. De olyan erősen szívott a fiam, hogy főleg a bal mellbimbóm tiszta seb és vér volt legalább 1 hétig.

Ezt az egész szoptatás mizériát 3 hónapos koráig csináltam, azt is már csak a férjem kedvéért. Aztán mondtam, hogy itt fejeztem be, senki ne kényszerítsen erre. Addigra már a gyerekkel való kapcsolatom is megsínylette.

Megfogadtam, hogy a következőt nem szoptatom. Soha többet, mivel engem mély depresszióba sodort az egész.

Remélem te szerencsés leszel.

De le kellett írnom, mert mindenki azzal jött nekem is, hogy szoptatni "kell" meg csodálatos (francokat).

Nem kertelek, nem pár nap kellett, hogy jobb legyen. Kb. úgy 4 hónap telt el, mire nem láttam csillagokat, amikor rácuppant. Hozzáteszem, a fiamnak kicsit rövidebb a nyelvféke, bár elméletileg jó volt a technikája.

Egy éves múlt, még mindig szopizik. Pedig nem hittem, hogy változhat és lesz olyan, hogy kb. tényleg meg sem érzem.

Nem, még sosem éltem meg csodás összekapcsolódásként. De praktikus, gyors, és ha elkap valami nyavalyát, olyankor meg életmentő, mert akkor általában enni végképp nem akar.

Nézze meg szakember a nyelvét.

Nekem ez okozott brutális fájdalmat, eleinte hittem a gyerekorvosnak és a védőnőnek, hogy ez ilyen, meg ~n vagyok a túlérzékeny, aztán elvittem gyermek fül-orr-gégészhez, aki egy pillántassal megállapította, hogy le van nőve a nyelve. Kaptunk időpontot pár nappal későbbre, amikor felcsippentette. Azonnal elmúlt a fájdalmam. Én 4 hétig szenvedtem.

A garmastan kenőcs egyébkémt nagyon jó volt a mellbimbóimra, pár óra alatt sokat javított.

Nekem befelé forduló mellbimbóim vannak. Az első pár hét nagyon rossz volt. Véreztek, kisebesedtek, mert próbáltam pumpával előcsalógatni őket, a kisfiam sem tudtam rendesen bekapni őket.

Csomósodott a mellem, fájt, kemény volt...majd egy hónapig.

1 hónap után azt vettem észre, hogy már nem stresszelek a szoptatáson, nem fáj, nem kínlódás a babámnak sem.

Nekem tényleg jó lett.

De az első hónapban sírtam mert fájt, sírtam mert láttam, hogy a kiafiam kínlódik amikor mellre teszem, ő is sírt én is sírtam.

Próbáltam a bimbóvédőt, hát semmit nem ért. Rosszabb volt azzal.

Néha már a tápszeren gondolkodtam, de nem kellett hozzá nyúlni.

Kitartást!

Ha egy hónap után sem lesz jobb, akkor beszélj a gyerekorvossal, hogy nézze meg a babád, hogy nem e feszes vagy éppen laza az izomzata, vagy a nyelve nincs-e letapadva, beszélj egy szoptatási tanácsadóval és ha ezek után sem rendeződik, ne kínozd magatokat, mert csak megkeseríted a saját meg a gyereked mindennapjait is.

Nem leszel rossz, szr anya mert tápszerrel eteted a babád. Járj végig minden utat amin segítség lehet, de ne pokoljárás legyen a babázás.

Nekem a másodikkal brutális kínszenvedés volt 4 hónapig. A harmadikkal csak nagyon fájt úgy 3 hónapig.

Szóval vagy jobb lesz, vagy nem. Én kibekkeltem azt az időt, és folytattam a szoptatást. De annyira szörnyű volt, hogy simán megértem, ha valakinek elege lesz.