Ilyen ez a szoptatás?

#38 nálunk apuka home office dolgozik, nonstop itthon van és gyakorlatilag ugyanannyi időt tölt a gyerekekkel, mint én (jó, ő közben nyilván dolgozik, de azért látják, hallják, ismerik, ha vécére kell mennem, simán a kezébe nyomom, stb, szóval nem az van, hogy csak este fürdetéskor látják- egyébként abszolút kiveszi a részét, vannak fix apás feladatok, mint pl a fürdetés, ami születésüktől kezdve az övé pl, de simán pelenkacsere meg bármi is szóba jön, nem kell könyörögni). De még így is én vagyok a "fő" gondozójuk. A 3 évesem a minap kimászott az apja öléből(!), hogy bejöjjön hozzám a vécére és kibontasson velem egy doboz szívószálas gyümölcslét. De ő mondjuk legalább elvan az apjával, meg szokott a nagyanyjánál aludni, szóval ő bár anyás, de legalább létezni tudok nélküle (olyan 1-1,5 éves korától kezdve volt ez opció, hogy vasárnaponként tovább aludjak, és akkor reggel amíg fel nem keltem, az apjával játszott, előtte ez nagyon max egy fél óráig valósulhatott meg, utána már sírt utánam). A kicsi 5 hónapos, nála is ugye még én vagyok a fő, és nála még tart az az állapot, hogy ha közvetlen szoptatás után, kipihenten hagyom az apjára vagy a nagyanyjára, akkor az első 20-30 perc még oké, elvan, utána nyafog, nem jó semmi, kézben ringatva-sétálgatva egy extra 10-20 percet rá lehet dobni a dologra, de utána vigasztalhatatlanul sír és teljesen kétségbe van esve. És nem éhes és nem álmos, mert azért 5 hónaposan már nem alszik óránként napközben, szopizni sem szopizik ilyen gyakran (bár iszsz amúgy, de nem igényli), szóval tényleg csak az én közelségem kell neki. És nem tudok úgy elmenni sehova, hogy tudom, hogy ő nagyon jó esetben is 40 perc után már teljesen kétségbeesetten keres és hiányol. És ez még csak nem is a szeparációs szorongás, az majd csak később jön. A nővére is ilyen volt, nála ez mérséklődött idővel, de 1 éves korában még az altatást pl nem viselte el mástól, csak tőlem. Próbáltuk, ugyanúgy apával, nagyival, de csak addig sírt (vagy jobb kedvében játszott), amíg haza nem értem. Másfél éves kora után lett egyre jobb, és 2 éves volt, amikor már nyugodtan vihettük a nagyihoz aludni (aki születése óta aktív részese az életének, heti minimum 3 napot látja, közösen járunk nyaralni, stb, szóval messze nem idegen).

#38 vagyok. Köszi a válaszokat! Nálunk csak egy gyerek van, férjem is heti 3 napot dolgozik itthonról. Sokat vagyunk együtt és ő is kiveszi a részét mindenből a kezdetektől fogva. Egyelőre az estéink is mondhatni szabadok, mert ha 8-kor elalszik a baba, akkor már szinte soha nem kel reggelig. 3 hónapos kora óta van így. Akkor még 100% anyatejes volt. Mostanra már nem az, de az alvási szokásai eddig nem változtak. Szóval akár szóba is jöhetne, hogy este elmenjek, de nem volt rá példa. Délutáni programra jelenleg elmennék, ha úgy adódna. Aztán meglátjuk, hogy ahogy nagyobb lesz a baba mire hogy reagál.