Rettenetesen bűntudatom van, amiért cumit/cumisüvegből tápláló a babám, mit tegyek hogy ne kattanjak ebbe bele? Nagyon szomorú vagyok.
Császármetszéssel hoztam világra a gyermekem.. már ez is egy érvágás volt. Császár közben a vérnyomásom is leesett, halálfélelmem volt. Mütét után 5 órával már jártam, a kisbabát megkaptam, és onnastól kezdve velem lehetett. Senki nem mutatta meg, hogyan kell szoptatni. Kértem nagy nehezen segítséget, ami elég felületes volt, 1 perc alatt lerendezett a csecsemős. Még az örzőben a cicimre raktam a kisbabám, és minden jelzésre próbáltam az etetést... Sajnos nem sok sikerrel jártam. Haza úgy érkeztünk, hogy nekem sebes és fájó volt a "szoptatás" és a kórházban tápszeres pótlást kapott a pici mivel 3 nap alatt nem volt tejbelövelés. Itthon kezdett megeredni. Nem adtam fel, elkezdtem fejni. Mivel szoptatni nem tudtam, mert a bimbó sebes volt és befelé áll, szájába nem tudtam sosem behelyezni normálisan, ezért cumisüvegből adtam az anyatejet.
Aztán vettünk bimbóvédőt, ilyen szilikon kis eszközt ami segít. Sikerült vele szoptatni. Nem hagytam abba a cumisüvegből való táplálás, ez volt a baj. A kisbabám komfortcicizni szeretne sokszor, akkor szoptattam. Etetni mindig a lefejt anyatejet adtam, aztán amikor tudtam hogy ez már csak komfortszopi, jöhetett a cici. Nyilván a cumisüvegből többet kapott, ezért 2 napja azt vettem észre, hogy komfortszopi alatt nem csatlakozik úgy a mellemre ahogy eddig... nem szív ki belőle tejet, csak nyammog. Ez pedig elég fájdalmas, és elalvás előtt néha nehezítette hogy letegyem a kiságyba. Ezért ma amikor beraktam a kiságyba, és nyilván felsírt mert kimaradt a komfortszopi, adtam neki egy cumit... ☹️
Erre megnyugodott és igaz, hogy 2 perc után kiköpte de szépen alszik... :(
Nagyon nagyon büntudatom van, hogy nem tudom megadni azt ami fontos neki. Hogy ennyit nem tudok adni magamból... szarkupacnak érzem magam.
Hogy fogja ez befolyásolni azt, hogy hogyan kötődik hozzám? Meg szerettem volna neki adni mindent...
Nagyon el vagyok keseredve, kérlek ne bántsatok, első kisbabám.
Az is hozzátesz a dolgokhoz valószínűleg, hogy traumatikus szülésélményem volt, és amiatt is rosszul érzem magam.
Nekem is befelé forduló bimbóm van, kb még a hidegre sem nagyin jött elő.
Az első két hét brutális volt, sebes lett, vérzett, újra sebesedett, a kisfiam csak verte a fejét a mellemhez, közben sírt... én meg kb origamiztam a bimbóval és az udvarral, hogy szó szerint begyőmöszöljem a szájába. Ha fejtem, az újra repesztette, csomószor véres tejet kapott, ha mellre tettem, majdbetojtam a fájdalomtól.
Aztán az első hónap végére normalizálódott a helyzet, kiszívta magának a bimbót. Most is elbújik, de ha sír a kisfiam akkor elő jön a bimbó :D
Cumit én is adtam neki, kettőt cuppant rajta elalvás előtt és ennyi.
Kitartast, remek anyukája vagy és leszel a gyerekednek. Ne másoknak akarj megfelelni, hanem magatoknak.
Tegnap már megkaptam a nagymamától, anyóstól, hogy azért cumizik a gyerek mert én nem akarom szoptatni...
Nagyon nagyon rosszul esett.
Nyugodt hangon ilyenkor mondd el nekik, hogy köszönitek a tanácsot, de a ti gyereketeket ti nevelitek.
Ne hagyd magatokat, a legkönnyebb kívülállóként beleszakérteni.
Kérdezd meg a férjedet, hogy volt-e cumija. Egyébként pedig engedd el a füled mellett, vagy mondd meg nekik, hogy a segítő szándékú tanácsokat szívesen veszed, a kritizálást meg tartsák meg maguknak. Te tudod, hogy mi a jó nektek, ők pedig úgyis mindenbe bele fognak kötni. (pl miért nem jár 9 hónaposan, miért nem eszi meg a tökfőzeléket 1,5 évesen, miért van még rajta pelenka 2 évesen, miért nem old meg 3 évesen másodfokú egyenleteket)
Szóval vagy kiálltok a saját nevelési elveitek mellett határozottan, vagy örökké piszkálni fognak.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!