Mit gondoltok erről?

Nekem ez a rész tetszik belőle:"Az anya, aki úgy dönt, hogy nem szoptat vagy aki nem szoptat olyan hosszan, ahogy azt tervezte, a legjobbat teszi az adott pillanatban rendelkezésére álló források alapján. Talán hallotta a szokásos „az anyatej a legjobb” szöveget (az iskolai aerodinamika órák) és talán látott néhány anyát szoptatni a bevásárló központban (mint amikor láttuk a pilótát, ahogyan vezeti a gépet). Világos, hogy ez nem elegendő információ és gyakorlat. Ettől függetlenül hibásnak érezheti magát. Mert nő.

Mindannyian láttunk jól informált anyákat harcolni sikertelenül, hogy fenntartsák a szoptatást és láttuk, ahogyan mégis a cumisüveget választják elfogadva a helyzetet, hisz ők mindent megtettek. És láttunk kevésbé jól informált anyákat dühöngeni egy olyan rendszer miatt, ami nem adta meg nekik azt az információt, amire – mint később kiderült – szükségük lett volna. Segítsünk egy magát bűnösnek érző anyának elemezni az érzéseit, s egész más érzelmet is találhatunk a háttérben. Valaki nagyon régen adta a szájukba ezt a szót: bűntudat. Ez nem a megfelelő szó."

Bár nem olvastam végig, azt hiszem, Magyarországon nem feltétlenül azt a hatást váltja ki, mint Amerikában. (Gondolom, ott írták). A cikk azt magyarázza, hogy az anyatej a legjobb a babának, amit itt, Magyarországon mindenki tud. Szerintem - ellenétben Nyugat-Európával és főleg Amerikával - nálunk elenyésző azoknak a nőknek a száma, akik azért nem szoptatnak, mert nincs kedvük. Rendszerint hetek-hónapok kínkeserves próbálkozása és átbőgött napok és éjszakák után nyúlnak a tápszerhez. Akik ezen átmentek, azoknak egy ilyen írás csak még jobban a lelkükbe gázol, újra emlékeztetve őket arra, hogy csak az "alacsonyabb rendű" gondoskodást tudják megadni a babájuknak.

Azzal egyet értek, hogy olyan országokban, ahol a nők jelentős része el sem kezd szoptatni, van létjogosultsága a cikknek. Nálunk nincs.

Ha jól látom, edig SENKI nem olvasta végig a cikket. :-(

Ez részben a cikk hibája is: lehetett volna sokkal egyszerűbb, lényegretörőbb, használhatott volna kevesebb hasonlatot. Így elveszik a szövegben a lényeg. Részben pedig az oktatási rendszerünk hibája is, ami nem tanít meg szöveget értelmezni. Aki belekezdett is az olvasásba, félúton feladta.

A cikk beszél a marketingfogásokról, ugyanannak a dolognak kétféle tálalásáról, hogy valami pozitív ítéletet (a szoptatott babák egészségesebbek) könnyebben befogadunk, mint egy negatívat (a tápszeres babák betegesebbek). Ez nem újság, ezt tiszta pszichooógia. A negatív kampány soha senkinek nem jött be, a választásokkor sem. Valami pozitívra azonnal egyetértően bólogatunk, a negatívval azonban hevesen ellenkezni kezd az emberi természet.

Valamint az információhiányról, ami Amerikában igen súlyos (olvastam olyan felnőtt, tanult nőről, aki azt hitte, hogy lyukakat kell szúrni a mellen a szoptatáshoz, olyan nőről, aki 20 éves koráig nem tudta, hogy a mellből szoptatni lehet a csecsemőt, és olyan orvosról, aki azt tanította az egyetemen, hogy a mellbimbón csak egy lyuk van), de idehaza is súlyos. Idehaza ugyan az anyák 90%-a szoptatni kezdei a csecsemőjét, de csak 36%ának sikerül ezt 6 hónapig meg is valósítani, és gyanítom, hogy nem lustaságból, hanem információhiányból. Szerettek volna szoptatni tovább is, de nem tudják, hogyan kell szoptatni, vagy legalább fenntartani a tejtermelésüket, és feladták, tápszerre váltottak.

Végül pedig ami nagyon megfogott: a véradást és a vér"kapást" teljesen természetes dolognak tartjuk, mindenkinek jár és ki van építve a hálózata, még reklámozzák is, ellenben az anyatejadást és kapást döbbenetesen kevesen gyakorolják, és a hálózat nem mindneki számára elérhető. Ráadásul sokan annyira undorodnak egy másik anya tejétől, hogy akkor is a "higiénikusabb" tápszert választanák, ha tejet is kaphatnának. Pedig a vér is, a tej is testnedv...

Ki érti ezt?

nemcsak a szoptatásra készülő anyák információhiánya döbbenetes. A közvéleményé méginkább az. SEMMIT, de semmit nem tudnak erről. Arról, hogy a csecsemőnek mennyire azonnali és sürgető igénye a szopás, ha éhes, hogy nem neki kellene "várnia és alkalmazkodnia", hanem a többi felnőttnek, hogy egy szoptatás kihagyása és helyette cumisüveg használata milyen káros következményekkel járhat a szoptatásra. Szomorú, hogy a cumisüvegből való táplálás a norma, az anyamellből való táplálás meg nem az. Mert ugye ez lenne a cikk lényege. :-(

Nekem sajnos nem sikerült szoptatni. Talán túl korán feladtam, talán túl kevés segítséget kértem, talán a babám "hibája" (korababa), nem tudom. De a második legjobbat kapja: a saját lefejt tejemet immár 6,5 hónapja, és egy másik babának a harmadik legjobbat tudom biztosítani.

Ez az írás tele van ellentmondásokkal. Felszólít, hogy ne érezze magát az anya ilyennek vagy olyannak, de a többi szöveg mégis pont az sugalja, hogy olyan vagy. Álszentnek találom az egészet.

Maga a liga, az oldal nagyon hasznos és számtalan anyukának segít, de ebben a cikkben is megmutatkozik a szoptatási tanácsadók aroganciája, amelynek köszönhetően sokkal kevesebb szoptatási problémával küszködő anyukához jut el a segítségük mint kellene.

Korábban már leírtam erről a véleményemet (Stefix, talán te emlékszel). A liga egyszerűen nem ismer pardont semmiben, mindent csak feketén-fehéren lát, ítélkezik és valótlan dolgokat állít. Kijelenti, hogy a babának xy módszer a jó, ami egyszerűen nem igaz, hazugság és még folytathatnám. Kicsit elkanyarodtam a cikk témájától, de nekem ez jut eszembe erről az írásról.

Én végigolvastam a cikket. Szerintem sem igazán a magyar nőknek szól. Az én környezetemben elég sok kisgyerekes anyuka van, egyet sem ismerek, aki nem akart volna szoptatni, és a többségük tudott is szoptatni.

És igaza van az előttem szólónak a bűntudattal kapcsolatban: annak, aki mindent megtesz, és mégsem tud szoptatni, tényleg bántó és fájdalmas lehet a cikk néhány megállapítása.

Arról pedig sehol nem esik szó, hogy számos anyának mennyit kell kínlódnia a szoptatással: kisebesedett, vérző mellbimbók, fájdalmas szoptatás, mellgyulladás, a feszülő, teli mellet elfogadni nem akaró, vigasztalhatatlanul síró baba, a fejés, ami vagy sikerül, vagy nem, vagy van rá idő és lehetőség, vagy nem, az órákig tartó mozdulatlan görnyedés, amikor végre sikerült a mellbimbóra kapnia a babának... Ezek csak az én tapasztalataim, mindezek ellenére 11 hete küzdök, hogy azt a pici anyatejet, ami van (most már csak az egyik mellemben, mert a másikat tályog miatt műtötték) a kisbabám megegye... És próbálom nem elsírni magam, amikor valaki megkérdezi: na és tudsz szoptatni?

Bocsi, ez most kikívánkozott belőlem :((