Tegnap jöttünk haza a kórházból, és egyszerűen nem tudom mellre tenni a babámat. Mit csinálhatnék még?
Már a kórházban is küzdelmes volt a szoptatás, alig akar előbújni a mellbimbóm, ha összecsíptem és begyömöszöltem a szájába, akkor elkapta és szopizott, de magától nem tud rákapni, mert nincs mire :(
Mire haza jöttünk, teljesen begyulladt, becsomosódott a mellem, ha nagy nehezen rákapott a kisfiam, iszonyatosan fájt, de tej nem akart jönni belőle, ő meg csak sírt és verte a kis fejét a mellemhez, a szívem szakad meg :(
Éjszaka most már inkább lefejtem, kimasszíróztam amennyit tudtam belőlük, de kb 30 ml-k jöttek, s azt adtam oda neki a cumisüvegből, majd a mellkasomon, vagy a mellemen aludt el, s úgy tettem a kiságyba.
Most reggel megint csak küzdelem volt a szoptatás próbálkozás, szeretne cicizni.
A kézifejővel próbáltam elővarázsolni a bimbót, de annyit kell pumpálnom, hogy kint maradjon, hogy addig elfejek kb 15 ml tejet a gyerek elől.
Kakija, pisije rendben van, csak kevésnek tűnik így látványra amit adok neki, bár utána nyugodt lesz...de akkor sem tudunk ugy cicizni ahogy párszor sikerült a kórházban.
Köszönöm szépen mindenkinek a jótanácsokat, a bíztatást.
Nem szeretném feladni, próbálkozom még.
A linket is köszönöm, valóban vannak ott olyan dolgok amikről eddig nem is hallottam.
Csak annyira rossz, hogy az egész terhességem borzalmas volt, a szülés is, gondoltam legalább ez a meghitt dolog jó és könnyű lesz. De nem.
Védőnővel, szoptatási tanácsadóval majd holnap újra próbálkozom, gondolom vasárnap lévén nem értem el őket.
Ma pl háromszor sikerült megszoptatnom, kétszer nem. Pedig ugyanúgy ültem le, ugyanúgy origamiztam neki a cicit...hjaj ezeket az akadályokat senki mesélte nekem amikor a jobbnál jobb tanácsokat osztogatták :)
válasza:Köszönöm a támogatást, szomorú, de jó is olvasni, hogy ebben is akad sorstárs.
Végül azt hiszem megvan a számunkra jó technika...jó alaposan össze kell csípnem a bimbóudvart és ha úgy megkínálom, értsd bele gyömöszölöm a szájába, akkor szinte mindig rákap elsőre.
Persze nem mindegy hogy ülök, hol a karom...mint valami mérnöki mutatvány, úgy kell nekikezdenem. De láthatóan műkődik.
Kitartást mindenkinek és köszönök minden segítséget, tippet és támogatást :)
válasza:Ami nekem segített (kicsi mellbimbó, nagy mellek, koraszülött baba picike szájjal): bár az összes magyar rajzon, amit a neten/Anyatej magazinban/akárhol találtam, a C-fogást mutatták a baba mellre helyezésére, tehát hogy hüvelyk- és mutató ujjal csípjük össze a bimbóudvart a baba számára, nekem úgy sikerült végül, hogy a mutató és a középső ujjammal, ollószerűen fogtam meg. Közben úgy éreztem, hogy rosszul csinálom, de működött (és butaság volt ilyeneket gondolni). Másrészt mindenhol leírják, hogy ne a cicit dugjuk a baba szájába, nem az anya hajol oda, hanem a babát húzzuk közelebb, rá a másik kézzel tartott mellre. Na, nekem ez se működött, csak az, hogy a mellemet "nyújtottam meg" a másik kezemmel, közben a babát fixen tartva. Sőt, sokszor egy szabad ujjammal én nyitottam nagyobbra a száját, hogy valahogy be tudjam gyömöszölni a cicit.
Ezeket azért írom, hogy ne aggódj, ha valamit nem sikerül a "hivatalos" tanácsok szerint csinálni. Ha nektek másképp működik, de működik, akkor nem kell aggódnod. Lehet, hogy majd 1-2-3-4 hónap múlva már a tankönyv szerinti módon is menni fog.
Esetleg még ezt a cikket is elolvashatod:
Nekem az volt belőle a leghasznosabb infó, hogy a baba onnan tudja, hogy szívni kell, hogy a mellbimbó a szájpadlásához dörzsölődik.
válasza:Nekem is egy tortúra volt, én az intenzívre kerültem szülés után, így nem találkoztam a babával egy napig, utána meg csak napi 1x hozták oda hozzám. A kórhàzba még volt tejem, otthon már nem.
Szoptanítóval próbáltuk, 2 óránként evett a pici (tejet kapunk a tejadó állomásról), minden etetés egy fél-háromnegyed órás mutatvány volt, végül belefáradtam sajnos. Úgy voltam vele, hogy nem ér annyit az egész, gyomorgörcs volt minden kajálás.
14-es, igen, a linket már ajánlotta itt egy hozzászoló, tényleg vannak jó dolgok ott.
És neked is köszönöm.
Mar kezdem magam egyre kevésbé alkalmatlannak vagy hülyének érezni ezügyben :) Főleg mivel azért amennyi alap infót tudtak mondani a kórházban, azokat elmondták. Nekem meg nem voltak kérdéseim, lévén, hogy egy teljesen idegen terepen voltam. S emiatt, hogy mindenki meg az internet is tanácsokat osztogatott, úgy éreztem, hogy én vagyok a hülye mert nem tudom értelmezni, vagy felfogni azt, amit mondanak nekem.
15-ös sajnálom a korai kálváriátokat, azt sem lehetett könnyen feldolgozni. De teljesen érthető, hogy sem magadat sem a picit nem akartad tovább kínozni. Nem hittem volna, hogy ennyire fajdalmas tud lenni amikor az ember saját babája sír, kínlódik.
Pedig elég sok sírós gyereket vígasztaltam már a munkám révén a bölcsiben, de ez teljesen más.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!