Hogy éltétek meg a szoptatós időszakot?
A környezetetek mennyire stresszelt rá titeket? Olyan volt, mint a képeken, maga a mennyország, vagy alig vartatok, hogy vége legyen?
Mikor az én kislányom megszületett délután, már aznap este az egész rokonság azt kérdezgette váltóban, hogy van-e már tejem. A kedvencem anyósom: nem szabad stresszelni, de van már tejed? Hát én totál stresszben voltam, hogy nem tudom etetni a gyerekem, kapott egy kis tápszert is. Mielőtt hazaengedtek volt probaszopi és kiderült, hogy bőven van elotej, aztán mire hazaértünk, meg is lett a tejbelovelles.
Aztán ugye fejtuk, kimasziroztuk a csomokat, mikor a kislányom elkapta úgy fájt, hogy csillagokat láttam, pedig nagyon ügyesen szopizott szerencsére ezzel nem volt baj.
A képeken mindig úgy van ábrázolva a szoptatás, hogy anyuka hófehér fogakkal kisimult arccal fogja a kisdedet, aki édesen szopikazik, hát en is majdnem így néztem ki, ja nem....
Úgy éreztem magam, mint egy fejos tehen, amin a mellszívó bőgő hangja sem javított, meg, hogy anyósom is sokszor így hivatkozott rám. Imádtam,hogy taplalom a kislányom, nézni a kis arcát, büszke is voltam, de megszenvedtem sok szempontból, pedig van aki ennél nagyobb problémákba ütközik ilyenkor.
Most 14 hónapos a kislányom , továbbra is mindene a cici, az egy dolog, amikor szépen eszik belőle, de sokszor ahogy ülünk az ágyon, lecsúszik közben, huzogatja, negykezlabra áll, feltolja a popóját stb, hiába rakom vissza, raszólok, elveszem a cicit, jön a hiszti stb. Ráadásul mikor megjön, akkor összevissza tekereg rajta, elengedi, dühöng, aztán racuppan, hát kész kabare.
Éjszaka is persze 4-5x kelunk, rögtön mutogatja mi kell neki.
Abból a szempontból, hogy tényleg csak elő kell kapni nagyon szeretem, de azért lassan már elég nagy nyugnek érzem, és sokszor elgondolkozom rajta, hogy valahogy el kéne apasztani, amitől bűntudatom van. Az lenne a legjobb, ha a kisasszony egyszeruen csak nem kérné, de nagyon nem így fest a helyzet, sőt ...
Nehezebb napokon mondom apukának, hogy a következő tapszeres lesz, engem nem érdekel. Hát azt mondja biztos nem, hát mondom azt majd én eldontom. Sokan úgy várják el minden anyától, hogy szoptasson, mintha foben járó bűn lenne, hogy egy baba tápszert kap. Szerintem egy tök normális dolog és nem értem ezt a megkülönböztetést. Anyósom mikor csak kimondja a tápszer szót úgy mondja, mintha valami undorító drogrol beszélne. Arról nem is beszélve, hogy sok anya pont az ilyenek miatt kudarcként éli meg,hogy nem szoptat és tapszerrel kell etesse a gyereket. Én is ezt éreztem a kórházban az elvarasok miatt, de a 2-nal senki nem fog érdekelni.
Nálunk apuka is könnyen beszél, így ,hogy cicis a kicsi, éjszaka MINDIG én kelek hozzá, csak és kizárólag en tudom elaltatni.
Szóval érdekel ti hogy éltétek meg az első időszakot, aztán később mikor mar nagyobb volt a kicsi, milyen volt a szoptatás? Mennyire volt nyomás rajtatok?
válasza:Én szerettem, viszont én 1 éves korában abbahagytam. Egyébként is addig akartam szoptatni, de amikor elkezdte a fiam is a tornamutatványokat csinálni cicizés közben akkor betelt a pohár. Szerencsére engem támogatott ebben a család, a férjem pl korábban is etette éjszaka ( lefejt tejjel) így be tudott segíteni már akkor is.
A másodiknál is így tervezem majd csinálni.
válasza:
válasza: válasza:Szerencsére nem fejtem,szóval az nem stresszelt.
2 évig szoptattam. Akkor is csak azért hagytam abba,mert 13kg-t fogytam,rosszul néztem ki.
Szerettem szoptatni, gyulladásoktól megmenekültem, viszont rengeteg tejem volt. A felesleg kifolyt mindig,nem gyulladtam,nem sebesedtem,semmi baj nem volt.
válasza:Összességében jól, szerettem szoptatni.
Az elején volt nehéz. Lassan is lövellt be a tejem, kellett hozzá pár nap és idő volt, mire rájöttem ,hogy a gyerekem egy lassú csiga, és el kell engedni azokat a jó tanácsokat, hogy 20 perc után válasszam le és hagyjam 3 órán át sírni. Gond volt a férjem családjával is, mert ők ezt úgy képzelték el, hogy jönnek majd mozizni, amikor éppen megviszket nekik. anyósom csak a szemét forgatta, mikor másodszorra is jól érthetően kitessékeltem a szobából, hogy ezt egyedül szeretném, de férjem nagypapája akkora cirkuszt csinált abból, hogy nem bámulhatja kiguvadt szemekkel a meztelen mellem "vele ilyet még sosem csinált senki!!!!", hogy hónapokig nem is szóltunk egymáshoz. Székely család, itt az a természetes, hogy a férfi elfingja magát, az asszony meg áll vigyázzba és érzi megtiszteltetésnek, mert megszólították. Hát én meg úgy voltam vele, hogy a vén marha örüljön, amiért nem képelem fel.
válasza:Első gyereknél nagyon kevés tejem volt. Bármit csináltam nem volt elég. Egy hónapig kínlódtunk, akkor belefáradtam testileg és lelkileg is. Onnantól kezdve csak tápszert kapott. Én is sokkal kiegyensúlyozottabb és kipihentebb lettem. Cseppet sem érdekelt a sajnálkozás, hogy jajj szegény gyerek mi lesz vele anyatej nélkül.
Már elmúlt 2.5 éves. Gyönyörű, okos, és egyáltalán nem beteges.
Most vagyok 32 hetes terhes a kistesoval. Meg fogom próbálni a szoptatást, már csak azért is mert a kórházban ragaszkodnak hozzá. De nem fogok idegeskedni miatta. Ha tapszeres lesz, akkor az lesz. A majdnem 3 éves tesó mellett úgysem lehet majd egész nap cicin.
válasza: válasza: válasza:Két gyerekkel kétféleképpen.
Első gyerekkel "magazinszerűen" indult minden. Időnként rosszul kapta ugyan be, de többnyire szépen csinálta, nem fájt, nem stresszeltem, élveztem, hogy nyugisan szopizik, gyönyörködtem benne amikor a karomban aludt.. Majd jött a kijózanodás: a gyerek nem gyarapszik hiába jön a tej, élettaninál sárgább, majd elkezdett sugárban hányni is, mindent anyatej borított... Kórház, kivizsgálások.. Nem akarom bő lére ereszteni, a vége tápszer lett, ami egyáltalán nem oldotta meg a gondjainkat, csak az 5, addig szenvedett tovább. Utáltam az egészet. Egyébként a mai napig nincs diagnózisunk, nem allergia volt.
Második gyerekkel rástresszeltem az elején (vajon miért), nagyon nehezen indult be, kellett pótlás, majd minden pozitívan alakult, sikerült elhagyni a kiegészítést, remekül gyarapodott, imádott szopizni, kitartóbb volt mint én. Olyannyira hogy 3,5 évesen szokott le. A kezdeti bénázást leszámítva minden percét szerettem. Nem volt teher. Kb. egy éves korától bár többször kérte, csak minimális szerepe volt a táplálásában, mellette ugyanis remekül evett. Nyílt színen sose hozott zavarba, nem követelte hangosan. Fokozatosan, hiszti nélkül hagyta el.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!