Mi ez a "protokoll", hogy szülés után inkább sárguljon be a gyerek ha nincs tej, minthogy pótlást kapjon?

A babám 2. napjától kapott tápszert, amikor már nem bírtam nézni a szenvedését. Mindig szoptattam, rengeteget volt mellen, de nagyon gyorsan türelmetlen lett, így szerintem ha ennél többet erőltetem, már elutasító lett volna és többet ártok a szoptatásnak, mint a tápszerrel. Igenis jól jött a tápszer, pedig én is úgy voltam vele, hogy na azt biztos nem. Szerdán szültem, vasárnap, már itthon lövellt be a tejem úgy, hogy azt éreztem ténylegesen tud szopni a babám, nem csak próbálkozik szegény.

Nálunk aki kért tápszert a kórházban, az kapott. Ami szerintem baj, hogy nem mondják el ezt hogyan alkalmazd szoptatástámogató módon. Egy/több laktációs tanácsadó is vizitelhetne mindennap és nem lennének ilyen problémák. Szerintem nagy igény lenne rá, elképesztő az a kétségbeesett próbálkozás, amit a gyermekágyon anyukáknál látni és nincs segítség. Nyilván az az első, hogy betömi anyuka a száját tápszerrel, cumival, csak ne ordítson szegény baba az éhségtől.

Megjegyzem én adtam neki tápszert és mégis sárga volt majdnem 3 hetes koráig.

3 gyereket szültem, és teljesen megértelek.

A cumizavar, meg hogy nincs összefüggés, élettani, stb.. na ezek, amiket én nem akarok hallani, mert háromszorosan mondom azt, hogy hülyeség.

Első gyerekemnek nem adtak tápszert, hagyták besárgulni.

Ennek ellenére szoptatni egy percig nem tudtam, mert nem akart, nem fogadta el, maradt a tápszer.

Második kapott tápszert bent (dupla adagot, mert az alap kevésnek bizonyult.) Semmi gondunk nem volt a szoptatással, el se akartam hinni, hogy ez ilyen egyszerű, a korábbi rossz tapasztalataim miatt.

Sárgaság abszolút nem volt.

Harmadiknál nem adtak tápszert, csak az utolsó nap, mikor kikönyörögtem, de késő volt. 2 napot tölthettünk otthon, majd irány a kórház, sárgaság, elégtelen táplálékfelvétel miatt (kiszáradás közelében volt, engem meg megevett az ideg.)

16 napos volt, mikor el tudtam kezdeni normálisan szoptatni.

Én többet nem szülök, de ha újra kéne kezdjem, és ezeket szajkózná bárki, hogy cumizavaros lesz, meg kibírja, mire megindul a tej, stb, én biztos felrúgnám.

18 évig az én felelősségem lesz az a gyerek. Miért is nem tudom eldönteni az első 3 napjában is, hogy hogyan akarom táplálni?!

Nekem hálisten második éjjel egy aranyos idősebb csecsemős adott tápszert,. megmondta, hogy őt nem érdekli ez a tápszer-mentes divat, de ő nem hagyja, hogy éhes legyen a gyerek. Hozott tápszert, este 10től reggel 5ig aludtunk...

Én ugyanezt a kérdést tettem fel kérdező.

Első gyereknél meg nem mertem az asztalra verni, a babám persze fogyott, fogyott ... Mégis mindenki az én mellemmel volt elfoglalva és nem vele! Teljesen kikészültem, idegenek fogdoztak a bimbomat, aztán a védőnővel ugyanezek a körök. Sosem lett elég tejem. Egyszerűen nekem nincs elég. 4 hónapos kora után már egyre többször tápszert kapott, és végre vége lett a folyamatos sirsának, mert jóllakott. Pedig ittam a drága szoptatós teát, szaporító fejes, mert persze minden nő tud szoptatni.

Második gyereknel gondoltam már okosabb leszek, ha nem megy, nem fogok ragorcsolni. Érdekelt bárkit is a kórházban, hogy az első gyerekemnel se volt tej? Hát nem... Két nap után a férjem küldött be tápszert. Ja, és nem engedtem hogy a mellemhez érjenek.

De ezek az élmények mindkétszer sokáig hatással voltak az érzelmi eletemre. Hogy megkérdőjeleztek, elvették a kompetenciaerzetem a saját gyerekem jelzeseinek megiteleseben.

Nevetséges hogy úgy kezelnek mint valami kenyszergyogykezelesnel. És hogy tényleg odáig mennek egyes helyeken hogy tovább bent kell maradnia az anyának...