Szülés előtt gondoltál úgy a szoptatásra, hogy az egy ciki (a babára és az anyukára tartozó) dolog lesz?

könnyen lehet, hogy megváltozik a véleményed majd, de az is lehet, hogy nem. sokban függ ez attól is, hogy igény szerint szeretnél-e szoptatni, vagy az órát figyelve, szabályosan 3 óránként.

ha szeretsz eljárkálni otthonról a babával, pláne ha igény szerint szoptatsz majd, valószínűsíthető, hogy hamar megbékélsz a nyilvános szoptatás gondolatával, már csak azért is, mert kitanulod, hogyan lehet igazán diszkréten csinálni.

én eleinte szoptatós kendőt használtam, de aztán jött a kánikula, és úgy éreztem, szegény babámnak alig van levegője alatta, úgyhogy kendő nélkül szoptattam, szinte bárhol, de akkorra már megtanultam, hogyan lehet cicimutogatás nélkül etetni.

na meg ha jársz ilyen-olyan kisbabás programokra, mint pl. ringató, ott olyan nők vesznek majd körül, akik szintén a kisbabájukkal érkeztek, és sok mások előtt szoptató anyukával találkozhatsz, így könnyebben oldódnak a gátlások, míg nem egy idő után az ember, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga.

ha óra szerint szoptatsz, akkor nyilván ritkábban kerülsz majd olyan helyzetbe, hogy nyilvánosan meg kellene szoptatni a babádat, és lehet, hogy mindig utálni fogod, ha így alakul valamiért a napod.

sokmindenben megváltozhat a véleménye az embernek szülés előtt és után. emlékszem, terhesen beszélgettem egy ismerősömmel, aki mesélte, hogy két évig szoptatta a fiát. kikerekedett szemekkel néztem rá: "hogy mi??? két évig??? atya úristen, én biztos nem fogok annyi ideig!"

néhány hónappal később már az igény szerinti, akár évekig tartó szoptatás mellett kardoskodtam. most két éves lesz a lányom és imád szopizni.

a kórházban nem volt szobatársam, és emlékszem, akkor láttam életemben először szoptató nőt a közvetlen közelemben, mikor néhány hetes volt a lányom, és egészen zavarba jöttem. akkor én még nagy leplek alatt takargattam az épp szopizó babámat még a szűk család előtt is. fél évvel később már parkban, vonaton, étteremben elfordulva, egyetemen, és plázában is gond nélkül szoptattam (az aréna plázában a baba-mama szoba botrányosan levegőtlen és büdös wc-szagú volt).

szóval igen, gyökeresen megváltozhat az ember hozzáállása bizonyos dolgokhoz, nem csak a szülés előtti és utáni állapotok közt, hanem már javában a babás időszakban is.

Engem szülés előtt az egész szoptatás dolog taszított. Csak a férjemnek mertem bevallani, hogy émelygek a gondolattól, hogy egy baba a szájába vegye a mellem. Aztán megszületett, és azonnal megváltozott a hozzáállásom. Most már a férjem és közelebbi nőismerősök előtt simán szoptatok. Sőt vettem szoptatóskendőt is, nem olcsó, azt hiszem 6000 Ft, de nagyon megérte! Vannak helyek (vonat, bank), ahol azzal sem szívesen etetném a kisfiamat, de pl. parkban, Margitszigeten, egy csendesebb helyre elvonulva simán.

De ahogy látod, ahány ember, annyiféle hozzáállás. Egyik sem rosszabb, mint a másik, Neked kell majd rájönnöd, mi az, ami számodra még belefér.

A másodikat szotatom másfél éve és szoptattam már nem otthon.

Diszkréten, de baroira nem érdekel , hogy mások mit gondolnak, a gyerekem és joga van hozzá.

Pl 7,5 hónapos volt, amikor a Római Szt. péter bazikilka tetjén szotattam meg, elbújva egy sarokba.

Most miért lenne ciki? A kérdés inkább az intimitásában rejlik:) Én is szoptattam már a lányom autóban,korházban(6hetes kontrolon) itthon a főbérlőnk elött(ezer éve ismer,miért lenne gáz),legjobb haverom elött,diszkréten persze,náluk is.Párom anyuja,mamája az elején kiment amikor szoptattam,de megkérdeztem miért mennek ki hisz csak az unoka/dédunoka uzsonnázik. Semmi gáz nem volt vele,azóta ők is ott vannak s nézik hogy milyen szépen eszik:) Jó amikor reggel az első szopi van 7kor amikor egy szál semmiben vagyok s fekszek az ágyban akkor ne zavarjon senki max a párom vagy anyum.

Soha nem voltam szégyenlős tipus..(Mondjuk egyszer a Palán kibukkant a cicim,az viszont ciki volt:Da hullám medencében)Egyébként mindenki felnőtt,mindenki evett,szoptatott,elvileg ez a világ legtermészetesebb dolga /kellene hogy legyen:)) 25/L (ma)