Régen ez máshogy volt? Van jelentősége a kérdésnek?

Régen: a gyerek bevágva a kiságyba, lámpa leolt, ajtó becsuk, majd kisírja magát és elalszik, legalább erősödik a tüdeje és megszokja hogy nem ő az úr, 6-12 hónaposan elapasztani a tejet. Szabályos kötött, szigorú napirend, csak pürés kezdés, ha nem eszik akkor kiéheztetik a következő étkezésre, és ha rossz volt a gyerek el lett fenekelve, néha fakanállal. Nem volt baj hogy nem hasaltatják a babát, vagy ültetik, járatják, nem volt baj ha nem beszél 3 éves korig, kényszerrel bilire szoktatás volt még menő.

Ma: a gyerek folyamatosan pesztrálva, anyukának luxus a zuhany és a wc, ha nem alszotok együtt és szoptatsz 4 éves korig akkor nem vagy jó anya, 30 percenként ébredni és nem panaszkodni normális és "mire számítottál?!", nem szabad nemet mondani, nem szabad, erőltetni bármit, nem szabad a bilivel próbálkozni se, tilos a só, cukor, baj ha nem mond 50 szót 1,5 évesen, mert ugye "2 évesen a minimum elvárt az 50, nem az átlag!".

Órakig lehetne írni, valahol a 2 között van a jó út, kompromisszumosan.

Anyósomtól azt hallgatom állandóan (még meg sem született a babánk), hogy éjszaka elég csak teát adni neki, nem kell szoptatni.

Mi meg majd úgy csináljuk, ahogy nekünk beválik. :)

Anyukám elhívott egy nyugdíjas csecsemősnővért, hogy mondja el nekem, hogy szigorúan 4 óránként etessem a babám 2hetes kora utántól, éjjel meg csak maximum vizet, de azt is ha lehet ne adjak. Bólogattam sűrűn, majd másfél év múlva anyukám elnézést kért S belátta, hogy sokkal tovább szoptathatott volna, ha nem hallgat akkor erre a nénire. 🙂

Igen, alakult a világ. Nem akarnak rosszat ők és sok esetben van nagyon jó tanácsuk, de tudnunk kell kiszűrni, hogy nekünk mi a hasznos 🙂