Ilyenkor mégis mi a különbség?

Tegyük fel, hogy van egy anyuka, aki szoptatja a babáját, de időközben elapad a teje. Értelemszerűen ugye átállnak a tápozásra és a baba is átáll, merthogy ugye nincs más választása.

Viszont gyakran olvasom, hogy a leszoktatás (a szoptatásról) nem igazán megy egyes anyukáknak, ugyanis a gyerek nem akarja elfogadni a cumit. És ugye marad ilyenkor a szopi. De miért? Ha a fenti esetben sikerül, itt miért nem? A két dolog lényegében véve ugyanaz, hiszen a cumizásra való átállás a cél. Mégis azon a babáknál, akiknél nem elapadás miatt van a váltás, sokkal hosszabb időbe telik az átállás, vagy akár sikertelen is. Vagy én tudom rosszul? Mert olvastam olyanokat, hogy hát sírt, nem kellett neki a cumi, és így maradt a szoptatás, mert anyuka megsajnálta. Azon anyukák babája sosem sírt, sosem tagadta meg a cumit, akiknél elapadt? Ott nem volt opció a megsajnálom a picit dolog. Szívesen olvasnék tapasztalatokat e téren.