Mi tévö legyek? 12 éves lànyom fiuzik és nem mondja meg öszintén, hanem lebukott.16 éves fiuval talàlkozgat, valamikor ugy tünik hogy a fiu leakarja ràzni a kor különbség miatt, de mégis jàrnak.

amikor én először összejöttem valakivel, úgy gondoltam az a tisztességes, hogy bemutassam apumnak. meg is történt a bemutatás, de apámtól éles elutasítást kaptam. azóta soha egy barátomról, szerelmemről nem számolok be neki, de semmi más egyébről sem, mert nem lehet neki mondani semmit. egyedül anyámnak mondok el mindent, mert vele lehet normálisan beszélni. most 21 éves vagyok, és még mindig így van.

amúgy anyum is mesélte, hogy ő se mondott el soha semmit az anyjának, mert nem lehetett akkor nyugalma...

biztos szülőként én is marhára aggódni fogok a gyermekemért ( és ezt csak akkor tudhatom meg igazán, ha anya leszek), de nem akarok "sárkány" lenni, inkább számoljon be nekem mindenről, és próbálok rendesen beszélni a fejével. de tudom, én is voltam kamasz, a kamaszokkal nagyon nehéz. a tanácsom tehát: légy vele türelmes, hogy merjen megbízni benned. erőszakkal úgysem fog beszámolni semmirpl

Első körben próbálj kedvesen, megértően, barátkozósan hozzáállni a dologhoz. Kérd meg meséljen róla, te is mesélhetsz a saját szerelmeidről, ez általában úgy be szokta indítani a beszélgetést.

Egyébként nem értek egyet azzal, hogy 12 éves lány egyedül egy fiúval találkozgasson, azt se értem önállóan, hogy mehet akárhova is. Én 12 évesen kb kimehettem az udvarra játszani(!), vagy a barátnőmékhez átvittek, vagy ott aludtam, de önálló vagy társas csavargás nem volt. És az a durva, hogy másra nem is vágytam.

Szóval nagyon igyekezz, hogy mindig, minden barátját, lányokat fiúkat ismerd, hozza el őket hozzátok, legyenek nálatok, stb. És persze azt is elmondhatod, hogy mivel te vagy az anyja, ha hazugságon kapod, akkor annak következményei lesznek, és legyen szíves többet ne találkozni ezzel a fiúval.

24/N