Tápszeres anyukák, tényleg sértő volt, amit mondtam?

Szerintem sértő amit mondtál vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy nagyon meggondolatlan, ráadásul semmilyen valóságalapja nincs.

A tápszeres babák anyukái ki vannak hegyezve az ilyen mondatokra és nem véletlenül, hisz a te, egyébként nem rosszindulatúnak vagy kritikusnak szánt mondatod is azt sugalja, hogy a tápis babák többet betegek (ami nem igaz), márpedig ez attól van, hogy nem szoptatja őket anyukájuk.

Az én babám szopizott, mégsem keveredtem soha ilyen, de még csak ehhez hasonló helyzetbe semelyik tápszert használó anyukával.

Nagyon nagyon nehéz ám feldolgozni a szoptatással kapcsolatos sikertelenséget, aki nem ment át rajta, az nem is értheti milyen ez (én sem). Legyünk kicsit tekintettel egymásra és gondolkozzunk mielőtt beszélünk, ilyen egyszerű.

Szia!

Én nem sokáig tudtam sajnos, mert elég pici volt a fiam, nem szívott elég hatékonyan, a mellszívóval meg nem értem semmit :( Csak annyit, hogy véresre szétszedte folyton a mellem :( Nem is indult be igazán a tejem, a kórházban pár napig vártak, aztán mondták, hogy egy elég kis súlyú babát nem szabad tovább éheztetni, így pótlást kapott. Pedig éhesen hozták ki, de hiába próbálkozott, nem jött semmi :(Nem lehet egy rossz szavam a csecsemősökre se, mindegyikük igyekezett segíteni. Mire kezdett beindulni valamennyire a tejem (ez 20-30 milit jelent), arra rettenetesen bukóssá vált a fiam, a vérrel-verítékkel lefejt tejet 10 perc múlva ki is bukta. Minden etetés után kb. 10x bukott, még órák múlva is. Közben próbálgattuk az összes tápszert, a gyerek sírt, én mást se csináltam, mint próbáltam szoptatni, aztán fejtem, mosogattam a mellszívót, gyűjtöttem a 20 miliket, nekiadtam, kibukta. A mosogatószer és a kézfertőtlenítő közben véresre marta az ekcémára hajlamos bőröm. Aztán feladtam...

Máig rosszul érzem egy kicsit miatta magam :( De nem bírtam már a nem alvást, hogy wc-re se érek rá elmenni. Szülők messze élnek, egyedül voltam a picivel. 6 hetesen már csak tápszert kapott. Kipróbáltam a tejszaporító teákat is, ami a gyomromat kezdte ki.

Hát ennyi. Igen, kudarcként éltem meg. Nem ilyennek képzeltem a dolgot. Tejillatú, boldog babára vágytam, akit szoptatok. Ehelyett egy 10 hónapig rettenetesen bukós, hányásszagú gyerekem volt, minden este hulla fáradtam moshattuk a 10-20 db előkét kézzel, plusz a regiment textilpelust, ruhát géppel. Nem ettem, nem aludtam, és ráadásul egy makacs gyerekem van, aki egyedül ma se játszik el. És még szoptatni se sikerült...

Most 11 hónapos. Igen, tápszeres. Makacs, eleven, csibész. Ha nem tetszik valami, ordít, akár egy óráig! De egészséges. Egyszer volt beteg + néhányszor elkapta az apja által a munkából hazahozott náthát. Láza még sose volt.

És mint utólag megtudtam, anyu se tudott szoptatni engem, nagyanyám se őt. Pedig az 50-es években igencsak szegénységben éltek, megbecsülték volna a legolcsóbb táplálékot! Azért nem mondták el, nehogy ez tudat alatt is befolyásolja a dolgot...

Bocsánat, hogy hosszú lett, de legalább valakinek leírtam. Már nem zavar annyira a dolog, tudom, a következő gyereknél is lehet, hogy ez lesz. Ráadásul a tápszer drága... De a büdös kölyök máig nem hajlandó egyedül inni a cumisüvegből, mert megszokta, hogy én etetem, fotelben, párnával, úgy, mintha szopizna :)

Szia!

Én tápszeres anyuka vagyok, és bemásolom neked, amit az előbb írtam egy másik kérdésnél (Miért büszkék című):

"Hát, én kénytelen voltam mindkét gyermekemet tápszerrel táplálni,mert nem volt tejem, de én csak bűntudatot, önutálatot éreztem, alapjaiban rengett meg a nőiességemben és az anyai képességeimben vetett hitem. Ezt nem nevezném büszkeségnek. Tudod, ahányszor csak megkérdezték tőlem, hogy szopik még? Mintha tüzes vasat forgattak volna a szívemben. Én szó szerint bele voltam betegedve a kudarcba, pláne, amikor jöttek folyamatosan az okoskodások, hogy "minden nő tud szoptatni, csak akarni kell". Én rengeteg időt (fejtem, csak fejtem a semmit) időt, és pénzt (Megvettem minden bogyót, teát, fejőgépet, Szoptanítot, stb) belefektettem, és mégsem sikerült. És sajnos az a tapasztalatom, hogy pont fordítva, a tápszeresek vannak kicsit lenézve, mert ugye az anyuka csakis önző és lusta lehet, a gyerek meg majd beteges és kövér lesz a tápszertől.

Azért ezt egyáltalán nem olyan könnyű feldolgozni...Főleg, ha az ember már tele van frusztrációval, elkeseredettséggel, dühhel... akkor lehet, hogy néha kedve kerekedik beszólni némelyik "okoskodó" szoptatós anyukának, akinek fogalma sincsen, hogy milyen megküzdeni ezekkel a problémákkal."

És annak, aki kicsit pikírt módon írt a túlérzékenységünkről: igen, ez így van, túlérzékenyek vagyunk, pont azért, mert napjában milliószor dörgölik (akarva-akaratlanul) ezt a hiányosságunkat az orrunk alá. És tényleg az árad mindenhonnan, hogy CSAKIS úgy lehet jó anya valaki, CSAKIS úgy lehet egészséges gyereke valakinek, ha anyatejjel táplálja. (Elég csak beleolvasni egy Kismama magazinba...) És az a baj, hogy a szoptatós társadalom egyáltalán nem képes elfogadni azt, hogy valakinek minden igyekezete ellenére SEM megy a szoptatás. Mert ilyenkor ahelyett, hogy vigasztalnák, próbálnák oldani a lekiismerefurdalást, stb, mindig az a szabvány válasz, hogy keressen egy szoptatási tanácsadót, hívja a LLL-t, majd ők segítenek. (Mellesleg nekem ők sem tudtak segíteni)

Kedves Tápszeres Anyuka!

Én az előtted író tápszeres anyuka vagyok. Teljesen egyetértek Veled. Én is kaptam már lesajnáló pillantásokat... De igazából már nem érdekel. Én is beszólhatnék azoknak, akik 2-3 éves gyereket szoptatnak (ami szerintem marhaság...), mégse teszem. Inkább nem is szoktam megkérdeni senkitől, hogy tápis vagy nem, max azt, eszik-e már főzeléket, stb. Amiben (talán) nincs sértő :)

Akinek olyan egyszerűen ment a dolog, hogy szült, beindult a tej és szoptatott, az sose fogja megérteni azt, aki nem így volt vele :( És örüljön neki! Nekem még előtejem se volt egy csepp se a terhesség alatt. A melltartóbetétet is feleslegesen vettem, sose volt rá szükségem...

A 3. válaszoló vagyok. Sajnos a babámnak nem sikerült megtanulnia szopni, fejem neki fél éve, így anyatejes.

15:06-nak: egy-egy GYK válaszomhoz oda szoktam írni, hogy anyatejes a baba. Nem egyszer volt már, hogy ezért nekem estek csapatostul a tápszeresek, és ez nagyon rosszul tud esni. Egyszerűen érthetetlen.