Miért szeretik a "szoptatós" anyukák állandóan cukkolni a "tápszeres" anyukákat? Persze majd mindegyikhez oda van írva, hogy nem provokáció. :/

Szia!

Teljesen egyetértek veled...

Én az első babámnál szó szerint belebetegedtem, hogy nem ment a szoptatás, pedig minden létező módszert, praktikát kipróbáltam.Majdnem 1 éves volt a lányom, mire úgy-ahogy túltettem magam a dolgon.

Mikor a másodikat vártam, reménykedtem, hogy talán most jobban fog menni a szopi, de nem így lett. Szerencsére most már nem veszem annyira a lelkemre. Persze a védőnőt agyon tudtam volna csapni egy péklapáttal, amikor pár nappal a szülés után nagy örömmel mutattam, hogy van pár csepp tejcsim (az elsőnél kb. 1 hét kellett, meg a fejőgép hogy legalább az első csepp tejet elő tudjam csalogatni), erre ő meg közölte, hogy hááát... ez még csak nem is spriccel... Na ja, persze én is hallottam olyan anyukáról, akinek fürdéskor a plafonig spriccelt a teje...

Szóval, mindig azok osztják az észt, akiknek soha semmilyen bajuk nem volt a szoptatással. Mintha csak rajtunk múlna.

Ez kb. olyan, hogy vannak, akik évekig hiába várnak a babára, küzködnek, lombik, stb. Másra meg csak ránéz a férje, és egyből terhes lesz. Intelligens ember ezt nem dörgöli a másik orra alá.

Tök igazad van. Igaz ez nem pont olyan válasz ami a kérdés: Én csak néha adok tápszert pótlásnak, de ha kérdezek erről itt, akkor rögtön jönnek az okoskodások hogy miből gondolom hogy nincs elég tejem? Ne adjak tápszert...stb.

Az első válaszolónak igaza van, ez csak folytatódni fog. Ne foglalkozz vele. Aki nem éli át az nem is tudja elképzelni milyen az amikor nincs tej és kész. Vagy nem megy.

Üdv: 3 hónapos baba anyukája

Én szoptattam 8 hónapig, de sosem szóltam le vagy néztem le olyat akinek nem ment a dolog. Elég rossz anélkül is az illetőnek, hogy más pocskondiázná, kioktatná, leszólná...

8hónap után nekem is elment a tejem és hallgattam pár ismerőst...hát nagyon rossz volt a lelkemnek, pedig én is mindent megtettem hogy legyen tej, de nem maradt, a mensim is közbeszólt,haláleset a családban, és már nem is volt tejem :o(

Ne foglalkozz ezekkel, igazat írtak előttem, lesz ez még kacifántosabb is ahogy nől a baba...

Szerintem manapság kicsit túlzásba van víve ez a szoptatás kultusz. Az összes hülye kismamaújság folyton azt sugallja, hogy a jó anya az ugye csakis szoptat. És persze minden nőben kialakul egyfajta bűntudat, hogy ha nem megy. Azt mindenki örömmel hangoztatja, ha van bőven teje, míg ha bevallja valaki, hogy tápszeres a baba, egyből úgy néznek rá, mint egy ufóra. Sokan ezért inkább elhallgatják, de legalábbis nem szívesen beszélnek róla. És elhiszik, hogy tényleg ők abba az 1 százalékba tartoznak, akik valami miatt defektesek.

De ha végiggondoljuk, mindenkinek van több olyan ismerőse is, ahol gond volt a szoptatással. (Nekem szinte minden barátnőmnél, pedig az ország legkülönbözőbb részein élnek)

No akkor hogy is van ez a statisztika???

Miért nem lehet elfogadni, hogy az anyák 20-30 vagy akár még töb százalékának is van komoly gondja a szoptatásal? (És nem a mellgyulladásra gondolok, meg a pangó tej okozta fájdalomra, meg a belövellésre)

Ez persze csak költői kérdés...