Tápszeres anyukák, tényleg sértő volt, amit mondtam?

Szerintem a tápszeresek csak extrém érzékenyek. Biztosan sikertelenségként élik me, hogy incs elegendő tejük, akivel legalábbis beszéltem, az mind így érezte.

Én is azt tapasztalom azonban, amit te, hogy szinte titkolnom kell, hogy anyatejes a babám, ahelyett, hogy büszke lennék rá, mert a tápszeresek megsértődnek. Én nem tehetek arról, hogy nekik nincs (elég) tejük...

Amúgy meg még a védőnő meg a gyógytornász is azt mondta - akik ugye nem egy babát láttak már -, hogy az anyatejes babák egészen különleges védelmet élveznek. Biztosna nem véletlenül igyekeznek az anyatejgyűjtőben, hpgy azt a kevés tejet, amit leadnak nekik, a beteg és koraszülött csecsemők kapják meg.

ez mindig kényes terep. Én általában ugy szoktam válaszolni hogy fogalmam sincs, én se voltam sose beteg, lehet tőlem örökölte. Ezzel elegánsan kikerülsz mindenféle bántottságot.

Örök igazság: sose tudod kivel beszélgetsz:-)) Főleg anyukákkal kismamákkal mindig figyelni kell mert magamról tudom hogy mennyire érzékenyek vagyunk mégha a másik nem is ugy gondolta!!

Én szoptattam, bár csak 3 hónapig volt tejem. Utána tápszert kapott a babám.

Nos, én is meg tudom állni, hogy a 6 hónapig csak anyatejet kapó ismerős kisbabára azt mondjam, hogy biztos azért lufifejű, mert anyatejes. Cserébe elvárható, hogy ne mondják az én kisfiamról, hogy biztos beteges, mert tápszeres.

A válasz írója 85%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 15:03

azzal a modattal hogy titkolni kell mert anyatejes a legnagyobb mértékben nem értek egyet!! Ez nem igy van. Legalábbis én nem tapasztaltam. Azért van két véglet. Ha kérdeznek megmondom hogy szoptatom vagy sem de ha az ember minden mondatába beleteszi hogy anyatejes az bizony elég bosszantó.

Szia!Ne rágd magad ezen:)

Az én fiam 5 hónapos, és 3 hónaposan elválasztotta magát, igaz addig sem csak anyatejet kapott. Így együtt tudok érezni azzal az anyukával. Szerintem nem rád haragudott, hanem tényleg erre az anyatej kultuszra. Én is utálom, hogy mindig, mindenki rákérdez, szopik-e még a baba, és mondom, nem, és úgy érzem, magyarázkodnom kell, miért nem.

Ebben az a fájdalmas, hogy aki úgy érzi, tényleg mindent megtett, és nem sikerült...én állati nagy kudarcként éltem meg.

De tőled aranyos, hogy még ezen töröd a fejed:)