Mi volt az a pont, ahol feladtátok a szoptatást?

Nem kell szarul éreznéd magad miatta. Ha mindent megteszel és mégse megy,akkor nem baj ha feladod.

Én 2 évig szoptattam de nagyon nehezen indult nekem is. Egész nap vedeltem a folyadekot,szaporítottam,teáztam,csüngettem rajta a gyereket. Majdnem feladtam de aztán sikerült

Feladtam még a legelején sajnos... nem akart szopizni SEHOGY

Tudom, értem én, hogy kitartónak kell lenni, szoptatni nagyon jót tesz stb.

Igyekeztem, hetekig... aztán 3-4 hét után teljesen elengedtem

Egyszer szopizott csak mellből, másképp csak a cumisüveget szerette

Akárhogy helyeztem mellre, ordítva sírt, nem volt hajlandó szájába venni se

Az üveget bezzeg mindig

Elengedtem. 2 hónapig ettől függetlenül anyatejes volt

Egy másik kérdésnél írtam le, hogy hosszan szoptattam a gyerekeim. De, ha lelkileg megterhelőbb, ezáltal én frusztrált lettem volna, akkor abbahagyom. Pedig kb 20-40 percenként keltek és kérték a cicit éjjel is. De ez nekem nem volt megterhelő. Amikor meg már azzá vált, leválasztottam őket.

Teljesen szoptatáspárti vagyok. De van az az együttérzés, hogy tudom, mindannyian máshogy kezeljük a stresszt, a dolgokat és ha valakinek ez nem jön be és csak stresszel rajta az anya, az többet árt, mint amennyit használ.

Egyik fiam rá se nézett a cicire, elfordította a fejét, ő egy percig nem volt anyatejes, fejni nem tudtam 1 cseppet sem.

Másik fiam felesben volt, aztán mikor éjszaka 40 perc alatt 15 milit szopott, akkor egyre több etetés lett teljesen tápszeres, ez 4 hetes kora előtt volt.

11 hónapig szoptattam. Szépen indult majd 6-8 hetesen vált borzalmassá. Folyton sebes mellbimbó, előre görcsöltem szoptatás előtt, folyt a könnyem is néha. Tejláz, csomó a mellben, sírás. Többször majdnem feladtam, végül túllendültünk rajta.

Tervezzük a tesót, ha nála is hasonló lesz a helyzet, lehet hamarabb feladom, szégyen vagy sem...lelkileg nagyon megviselt ez a fájdalmas időszak, csak ekörül jártak a gondolataim :(

Az én kislányom 4 hónapos koráig szopott, de az idő előrehaladtával egyre inkább elutasította a mellemet. Végül már csak olyan keveset, és kín keservvel szopott, hogy elapadt a tejem. De tovább nem is tudtam volna ráerőltetni, annyira nem akarta már.

Egyébként ugyanabban a helyzetben voltunk, mint ti. A kórházban nagyon lassan és nehezen indult be a tejem, csak a 4-5. napra lett szinte. Addigra viszont ő olyan súlyosan sárga volt, hogy nem tudott szopni. Úgy mentünk haza, hogy otthon már átaludta konkrétan az egész napot és éjjelt is (én keltettem éjjel 3 óránként enni). Nem kelt magától enni, nekem kellett ébresztgetnem. Minden áldott etetés előtt 20 percig ébresztgettem, mire cumisüvegből valahogyan kín keservvel megette a lefejt anyatejet és/vagy tápszert. Ha őt nem etettem volna a kezdetektől cumisüvegből, éhen halt volna. És mivel a kezdetektől alig szopott a sárgasága miatt (ez durván 2 hónap alatt rendeződött), tejem sem volt soha elég, hiába fejtem akármennyit, akárhogyan.

Egy óriási kínlódás, és idegtépő küzdelem volt az egész. Fejni, sterilizálni, elpakolni, babát ébresztgetni, nagy nehezen megitatni, aztán, kb. kezdhettem is újra az egészet.

Ha újra kezdhetném, nem csinálnám ezt, hanem simán szopna, amennyit tud, ha meg nem, akkor kapna tápot. Nem fejegetnék örökké és állandóan, mert csak a végsőkig kimerültünk tőle.

Igen, tápszeren is felnőnek. És az a legfontosabb, hogy nyugodt legyen a baba ÉS az anya is. Ha ehhez tápszer kell, akkor az kell, és ennyi.