A ferjem ramerolteti a szoptatast, mit tegyek?

Nem kell persze "beledögleni" a szoptatásba, lehet, sőt kell is pótolni, ne éhezzen a baba. ÉS lehet pótlás mellett tovább szoptatni is akár.

Viszont szoptatási tanácsadónál jártál már? Amit írsz, hogy fáj, az alapján rossz a technikád.

Nekem ez a kép és a leírás sokat segített, hogy megértsem, hogy kell rendesen mellre rakni - és akkor tényleg nem sebesedik ki, bármennyit lóg rajta, mert nem a mellbimbót szorítja össze az ajkával, hanem az valahol szinte a torkában van:

[link]

[link]

Másik lehetőség, mert írod hogy "szenved rajta", ha a baba nyelve van lenőve, vagy túl feszes/hipotón, ezt a gyerekorvos tudná megállapítani, de sokszor nem nézik, ha nem kéred. (Az én egyik gyerekemnek csak 5 évesen derült ki a logopédián.)

Az a helyzet, hogy amiatt nem tudsz szoptatni, mert utálod.

Nem baj, vagyis ez van.

Aki nem akarja annak nem fog menni, hiszen semmi motiváció nincs mögötte.

Nem javítja ha fáj, mindenki hibás

Stb

Nem bántás!!!!!!

Tény.

Nem is kell, ha valaki ennyire utálja az egészet, akkor a tejleadása sem lesz egy idő után jó..

Mentálisan sem neki sem a babának nem tesz jót.

Férjednek meg mondd meg, hogy vannak gyerekek akik 6 hetesen átalusszák az éjjelt, és vannak, akik 6 èvesen sem..

Így hasonlítgasson

Ezen úgy fel tudom húzni magam...

Remélem semmi sértőt nem írtam

Nagyon szomorú, hogy a férjed nem áll melletted egy ilyen dologban. Ugyanígy voltam a szoptatással én is, mintha én írtam volna le. Nekem a párom egyetértett, hogy ez az idegeskedés a szoptatás körül nem állapot és a tápszer se ördögtől való.

Nekem a gyerekorvos szólt be mikor említettem neki, hogy mi a helyzet és azt mondta, hogy a tejért szenvedjek meg. Kössz.

Aztán áttértem a tápszerre, a tejem is hamar elapadt.

Sokkal nyugodtabb lettem énis és a pici is, kis mosolygós 6 hónapos csajszi már.

Jó dolog a szoptatás, de nem kell beledögleni. Szerencsés akinek nincs ezzel gond, azzal sincs baj ha valaki télleg szenved ezzel de akkor is kitart mert nagyon szeretné a dolgot. Mindenki úgy csinálja ahogy akarja vagy ahogy bírja. Ha a párom meg ilyeneket mondana mint neked mondott tuti hogy mondanám neki, hogy oké szülj meg egy gyereket aztán érezd át milyen az amikor fájdalmas a szoptatás, én majd közbe piszkállak, hogy ez meg az bezzeg jobban csinálja, ja és nem veszünk tápszert.

Leírom a tapasztalatomat, hátha hozzásegít a pozitív gondolatokhoz.

11 hetes kisfiú anyukája vagyok. A kórházban nekem is egy rémálom volt. 6-an voltunk egy szobában. Éjjel-nappal üvöltöttek szegény babók az éhségtől na de; nekem konkrétan szülés után az első mell rátételnél lilára szívta a kisfiam. Az sem segített, hogy már az első pillanattól közölték, hogy csak bimbóvédővel fog majd menni. Gondolhatod mit bénáztam. Hulla voltam, mellette a csecsemősök “csesztettek”, hogy mindig mellre kell rakni, de ugyebár fájt tejem meg még semmi nem volt. Várták, hogy mérjük őket és miutàn többedjére nem mutatott semmi plusz grammot a mérleg végképp elment az egésztől a kedvem. Innentől kezdve mindig hazudtam a csecsemősöknek, hogy igen szopizott a baba. ( hozzáteszem igen ráraktam, de max 2-2 percet, mert sírni tudtam volna úgy fájt). Aztán nekiálltam a fejőgépet használni. Szép lassan ettől indult be a tejem. Így kapta itató pohárból plusz hozzátáplálni is kellett, mert nem volt elég. Én ott már elkönyveltem, hogy tuti tápszeres baba lesz. De azt is leszögeztem magamnak a kórházban, hogy ha hazaérek végre a kis családomhoz NYUGALOMBA!! akkor újra nekiállok és megpróbálom a szoptatást. Első 3 napban még pihentettem a bimbóm itthon, de non-stop fejtem elektromos fejőgéppel és cumisüvegből adtam neki, mert a pohárból csak úgy ömlött a szájába és fuldokolt.(Szerencsére nem lett cumizavaros) és megindult a tejem. Itthon első nap már nem kapott tápszert csak tejet. Aztán 3. nap itthon rátettem a cicire. Kín szenvedés volt úgy fájt, de megérte. Kb 6 hétig ordítani tudtam volna a fájdalomtól. Este is melltartó és póló nélkül aludtam, hogy a seb gyógyuljon.

Egy szónak is száz a vége tényleg kell aki támogasson! Anélkül nehezen megy. Ja és még valami, ittam a karamalz maláta italt, mentes sört. Ettem sok levest, főzeléket, tésztát,péksütit.

Kérdező, nem akarlak bántani, de ha a szoptatási tanácsadó bizarr dolog számodra, hogy megfogdos, akkor a szülőszoba ahhoz képest mi? Esetleg védőnői segítség? Én is így jártam a kórházba, szartak az emberre. Stresszeltem is miatta. Itthon már jobb volt a helyzet, belerázódtunk.

Egyébként úgy látom, hogy frusztrál is teged már ez az egész, tehát nem szül jót, nem akarod annyira, vagy nem tartod fontosnak. Az eleje senkinek sem egyszerű. Fáj, nem kellemes, hozzá kell szoknia neked is, babádnak is. Ha Sokat kéri nem baj, sőt, minél többet teszed mellre, annál inkább növeled a tejet is.