Mit tegyek, ha szoptatok, de jól akarok kinézni és jól akarom magam érezni?

Miért kéne akár egyetlen perccel is tovább várjon és közben szenvedjen és depressziós legyen, amiért rosszul érzi magát a bőrében és utálja az egészet?? Mintha az a plusz 3 hónap szoptatás valami földöntúli csodát tenne a gyerekkel. Tápszerrel is tökéletesen felnő és semmiben nem fog hiányt szenvedni, ellenben ha az anyja még hónapokig szenved és emészti magát, biztos nagyon jó egy boldogtalan anyával. Hátha a 3. hónap végére sikerül olyan depresszióba süllyednie, aminek következtében a gyerekére fogja visszavezetni mindennek az okát és őt fogja hibáztatni. Az majd sokkal jobb lesz.

Szerintem ez a 3 hónap szoptatás is szép teljesítmény, valaki ennyi ideig sem tud. Az anyaság egyáltalán nem azt jelenti hogy innentől én mint önálló, vágyakkal rendelkező ember lemondok mindenről és alárendelem magam az anyaság szent oltárának. Meg kell találni az egészséges egyensúlyt. Ha ehhez a szoptatás befejezése szükséges akkor azt. Az ilyen szoptatás náci anyukák akkor is azt szajkóznák hogy szoptass csak tovább ha azt írná a kérdező hogy szenvedés neki, fájdalmas és minden szoptatás előtt remeg az idegtől. Tök mindegy milyen problémával hozakodnál fel. Valóban jó a szoptatás DE nem minden áron. Szerencsére ma már van másik alternatíva.

Nem akkor nem ezt írnám. De nem fáj neki.

Totálisan mindegy és lényegtelen, hogy mi az oka, a lényeg hogy a kérdező így nem érzi jól magát a bőrében és a változtatáshoz valószínűleg társulni fog a tejelapadás. Nincs ezzel semmi gond, ha nekik így megfelel, akkor itt a történet vége.