Miért nem tudják az anyák elfogadni ha nincs elég tejük?

Nem tudom, gátvédelemmel szültem de nem volt egy felhőn ülős csodaélmény. Jónak jó persze, pozitív de nem éltem meg katarzisnak és nem is érzem többnek magam tőle. A lányom az első napon végig aludt, neki tök mindegy volt hogy velem van-e vagy nincs mivel a gurulós kocsiban aludt egy napig én meg mellette az ágyamon.

Az aranyóra szuper volt de azért ne legyünk már álszentek, ilyenkor mit csinál az emberek nagyrésze manapság? Ezeknek a variációit: körbefotózza a(z éppen szopni próbáló) babát meg a szülőket aki szalonképes és már megy is körbe a rokonságnak vagy egyenest Facebookra fel miközben akit kell varrnak, takarítanak, anyuka kérdezgeti a férjét, hogy beszart-e, hogy ordított-e mint a sakál stb miközben amúgy hulla az ember a gyerek meg olyan retkes hogy megpuszilni nem volt gyomrom, irtó meghitt... A kötődés nem ezen múlik (meg nem is a szoptatáson).

Amúgy sajnos a császáros babák gyakran nem alusszák végig az első napot, hanem sírnak. A szülésnél a baba is fáradt illetve hormonálisan is felkészült.

Ezt most nem a császár ellen írom, csak az enyém szegény sírt 16 órág utána.

Hajjaj, csodálom, hogy ezt a kérdést fel merted itt tenni, ilyenkor általában jönnek a véranyák, akik szerint szaranya vagy, ha a gyereked nincs a nap 24 órájából minimum 26-ot a melleden, nem alszol vele együtt, nem kötöd magadra, vagy éppen van pofád 2 órára rábízni valaki másra. De pozitív meglepetés, hogy eddig nem ilyenek írtak, hála az égnek.

Én duplán szaranya vagyok ezzel a mércével: mindkét gyermekem császárral született, és mindkettő tápszeres (volt). A fiamnál 0 tejem volt, 3 hétig próbálkoztam mindennel, de hiába. A lányomat 2 hónapos koráig tudtam szoptatni, de már akkor sem volt elég, kellett a pótlás. Most 3 hós, már csak tápszert kap.

A fiamnál megviselt, hogy nem tudok szoptatni, pontosan azért, mert a csapból is az folyik, hogy azt kell. A lányomnál már vállat vontam, és vettem tápszert. Mindketten jól vannak, a fiam 4 éves óvodás, kb. 1 éve még megfázva sem volt. Az anyatej a legjobb táplálék, ez tény. De nem áll meg a világ, és nem kell a kardodba dőlni ha nincs, ez is tény.

"Na ezeket imádom, az anyatejtől erősebb immunrendszerű, kevésbé hízékony, okosabb, szebb, kötődőbb lesz a gyerek. Bullshit."

Ezt nagyon adom amúgy. Sosem értettem, miből gondolják ezt az anyák? Tanulmányokból, cikkekből? Mert én meg kb. 1 perc guglizással keresek olyat, ami cáfolja, ha ez kell. Vagy abból, hogy ők szoptattak, és a gyerek cuki, meg okos, meg kötődik, meg nem beteges? Honnan tudják, hogy tápszeres "múlttal" nem pont ugyanígy lenne? Nem kell messzire menni, férjem tápszeres baba volt, a 6 évvel fiatalabb húga anyatejes. Semmi különbség nincs köztük sem "fejben", sem a szüleikkel való kapcsolatuk minőségében. De írhatnám azt is, hogy a férjem makkegészséges, sógornőm meg többek közt endometriózissal küzd, az egyik petefészkét már ki is vették, több mint egy éve nem jön nekik össze a baba, más nőgyógyászati gondjai is voltak, vannak... Ráadásul 30 évvel ezelőtt kb. kétféle tápszer volt, nem is 50, mint most, külön székrekedésre, bukásra, hasfájásra, hipoallergén, stb.

Magyarország sajnos le van maradva kb. 50 évvel hozzáállásban, meg elfogadásban.