Miért nem tudják az anyák elfogadni ha nincs elég tejük?

Nem tudom én sem értem de én teljesen leszartam az összes ilyen habzószájú megmondóanyut és nem csak ebben a témakörben hanem enblock. Nem vagyok kíváncsi semmilyen tanácsra, én sem osztogatom az enyémet senkinek. Mindent úgy csináltam ahogy azt a legjobbnak ítéltem a családom számára és soha nem érdekelt, hogy mik az “elvárások”.

Nyilván most nekem lehet jönni, az okossággal, hogy dehát az anyatej a legjobb, igen valakinek biztosan, de amikor a gyerekem csak 300 ml tej után tudott normálisan aludni akkor rossz érzések nélkül adtam neki tápszert este, utána aludt a család egész éjjel és én ezt jobbnak értékeltem az 50 ml anyatejem utáni egész éjjeles vergődésnél. Én azt vallom, hogy a kiegyensúlyozottság többet ér mint adott esetben az anyatej amit a stresszes, kialvatlan anyjától kap a gyerek és nem, mártírkodni még mindig nem menő az én szememben.

Gátvédelemmel szültem de ha császár lett volna az sem érdekelt volna, a szülés számomra nem rólam szólt hanem a kisbabámról, érte pedig bármit bevállaltam volna.

Kinek mi, le kell szarni másokat és csinálja mindenki úgy ahogy az a legjobb. Nem járunk egymás cipőjében, hogy tudjuk egy adott családnak mi a legoptimálisabb de szokj hozzá, hogy a gyereknevelés egy olyan téma amiben mindenki szakértő és mindenki jobban tudja.

Szánalmas ez a cirkusz. Nekem például nem lövellt be rendesen a tejem.

Eleinte kegyetlenül bántott, nem tudom táplálni a gyerekem, de mostmár nem érdekel.

Náthás sem volt soha a gyerekem, nem hiszek az anyatejben azóta. Ahhoz olyan táplálkozású anya is kell, csakhogy manapság a nők főzni sem tudnak, nemhogy egészségesen enni.

Mert most már mindenféle platformon kapják az információt az anyák és ebből kisebb versengés lett, óriási a megfelelési vágy

Régen volt védőnő, meg család és ennyi. Max ők adták tanácsot, véleményt.

Most meg felmegyek a facebookra és a szemembe világít egy bazi nagy kép, "minden mell képes a szoptatasra" szöveggel.

Ezen teljesen kiakadok én is, pedig szoptattam 11 hónapig és kinlódtam is a dologgal

Nekem nehezen indult be a tej, az első héten kellett pótoljak mellé. Be is gyulladt a mellem.

Szerettem volna szoptatni, meg ez a tápszercsinálós macera idegesítőnek tűnt (bár ha tartosan kellett volna, jobban kialakítom rá az "infrastrukturát"), örültem, hogy sikerült, de azért nem küszködtem volna heteket érte, emiatt nem akartam volna rossz lelkiállapotba kerülni és elszalasztani az első közös időket.

Mert ha akarsz valamit és nem megy, az fáj.

Te nem akartad, persze hogy nem érintett érzékenyen.

De ha megtettél volna mindent és mégse sikerül, azt ne mondd hogy nem bántott volna. És itt ne a szoptatásra gondolj, hanem valamire, ami neked is fontos, nem kell hogy "babás téma" legyen.

Egyszerűen így működünk, nem csak az anyatej/tápszer témával kapcsolatban lehet ráhúzni, hanem az életben mindenre.