Jelenleg kevert specifikus fejlődési rendellenesség a diagnózisunk. De fennáll az autizmus gyanúja. Hasonló helyzetben másnak mi lett a diagnózis?
Kislányom áprilisban lesz 3 éves. 1 éve járunk gyermekpszichiátriára (eddig 2 alkalom) és novemberben jártunk ped.szakszolgálton. Január óta szenzomotoros tornára járunk.
Nem válogatós, jó az étvágya (kisebb korában keveset és kevés félt evett, plusz anyatejes volt majd 2éves koráig), átalussza az éjszakákat 1,5éves kora óta, szeret rajzolni, gyurmázni, érti a metakommunikációt és használja is, nem ragaszkodik görcsösen dolgokhoz, bár van egy labda amit szeret, de el lehet tőle venni. Bárhova elvihetem, nincs hiszti. Érti a tiltást. Rgaszkodik hozzám, igényli a szeretetet, dicséretet. Nevére reagál, de korábban a bölcsiben nem tette. Szemkontaktust kezdeményez, felveszi.
Ami probléma szerintem, hogy nem beszél. Tud pár szót, de nem használja. Nem mindig figyel rám. Illetve nem hagyhatom ott sírás nélkül a gyógytornásznál. Megcsinálja, de nyűglődik közben. Kevésbé érdeklik a szerepjátékok, de néha sepreget, főzőcskézik. Nem túl barátkozó gyerekekkel.
Ezek ellenére a gyógytornász azt mondta, hogy szerinte biztosan megkapjuk az autizmus diagnózisát.
Hasonló helyzetben másnak mi lett a diagnózis?
válasza:Hát ez alapján amit leirtal nem is értem hogy merült fel az autizmus.
Fiam 3.5 évesen kapta ugyanezt a diagnózist mint ti. F83. Mert nem beszélt és beszedertesevel is gond volt.
Viszont mellé nem evett nem rágott csak fehér és folyékony eteleket evett voltak dührohamai is. Ennek ellenére a többieket szerette az oviban, nem kerülte a szemkontaktust, de tárgyakkal sokszor nem rendeltetésszerűen játszott.
Ezek miatt merült fel nála az autizmus. 4 évesen a vadaskertben ezt egyértelműen kizartak.
Kapta továbbra is a fejlesztést, tsmt hrg, egyéni gyogyped fejlesztés, logopédia, és 7 éves korára amikor iskolába ment (majdnem 8 volt már) csak a figyelmemzavar maradt. Most f90a kódja ami az adhd de ő nem hiperaktív egyáltalán.
Szerintem ilyen kicsi gyereknél mint a tied is, még bármi lehet a kifutasa ennek az f 83 as kodnak.
Sokszor ezt valóban a beszéd problémákra adják, amikor más egyebet nem lehet még vizsgálni vagy nem jön úgy ki mint később
válasza:Pont ilyen diagnózisa volt a lányomnak, csak ő halandzsázott hallgatás helyett.
Mindenki mást mondott, 4 évesen sikerült levetetnem róla a kódot(amit csak azért kapnak, mert ezzel még felveheti a körzeti ovi).
3,5 évesen kezdett beszélni rövid mondatokban, aztán egyből összetett mondatokban is.
Kicsit furcsa a kiejtése és nehezen találja a szavakat, van, hogy nem jól ragoz és sok kifejezést nem igazán ért, kicsit szétszórt, de már nagyon haverkodik mindenkivel, mióta ki tudja fejezni magát és a konfliktust is tudja szavakkal kezelni.
Szerintem csak valamilyen nyelvmegértési nehézsége van a lányomnak, az hozta magával az összes problémát.
Olyanok, hogy az helyett egyet mond, keveri az igekötőket és néhány kifejezésre rá kell kérdeznie, mert nem egyértelmű számára. Ellenben logikai feladatokban nagyon szépen teljesített mindig is, és elképesztően jól rajzol, a memóriája pedig szintén kiemelkedő(már, ha figyel)
Szóval nekünk levették a kevertet, bár egy kicsit pedálozni kellett érte(pervazívot akartak adni), de a pszichiáter is javasolta, hogy bármi is a gond, olyan mértékben eltűnt, hogy simán be tud illeszkedni, a pszichiáterrel meg nem akar vitatkozni a bizottság.
Nem biztos, hogy nálatok is ez lesz, de nálunk ez volt.
Lehet, hogy csak szorong szegény és nem tud/nem akar beszélni, ami hozza a többi problémát is magával.
Ja és az én lányom maradt egy plusz évet bölcsiben, mert azt imádta, 4 évesen lett kiscsoportos.
válasza:Nagyon remélem, hogy rólunk is lekerül egyszer.
A gondok akkor kezdődtek, amikor bekerült bölcsibe 17 hónaposan. Ekkor még csak 1-2 órát volt, mert mégsem lett munkám. Mondhatni haragudott a bölcsis nénikre.
Rájuk tényleg nem figyelt, nem akart enni, időben aludni.
De amikor egész napos lett, beletörődött. :)
Nem fél a zajoktól, de kisebb korában az unokatestvérei síkítozását nem bírta. Bevallom azt én sem bírtam :D Mi itthon nem ordítozunk, nem vagyunk hozzászokva :)
Vannak visszatérő elemek a gyagyogásában, amiket én értelmes szavaknak észlelek, de lehet csak túl sokat látok bele a dolgokba. Például a "nézdcsak".
Mondja a (kis)cicát, tudja hívni is, többször megfogta már a kezemet és ment az ajtóhoz és mondta, hogy "kiccia" (egyébként általában mindent így mutat meg, hogy megfogja a kezem, odasétálunk és vagy rámutat, vagy emeli a kezét, hogy vegyem fel, hogy elérje), hohohót is mondja, és a fújt a peluscserekor nagyon szépen használja. :)
De ezzel kb ki is merült a dolog.
Nincs nap, hogy nyugodtan legyek emiatt.
Azt érzem még sokkal többet kellene tennem az ügyben, de nem tudom, hogy mit. Igyekszem minden napot tartalmasan eltölteni, de nyilván nem minden nap ugyanolyan. Nekem nem tűnik annyira lemaradottnak, egészen addig, míg meg nem látok egy hasonló korú vagy fiatalabb gyereket, aki már sokkal többet tud.
válasza: válasza:Ha van igénye és bátorsága arra, hogy kifejezze magát, tehát nyomatja a gagyogást, akkor nem szorongás van a háttérben.
Mi két bölcsit próbáltunk, az elsőt utálta, 2 hétig tüntetett(semmire sem reagált, elutasító volt) és sírt felváltva, de az újba az első nap bement sírás nélkül, maradt is órákat, ott nagyon rendesek voltak és foglalkoztak vele normálisan a gondozók. Nem szabad hagyni a sírós beszoktatást, mert ennek nem kell így lennie, csak a pedagógusok képtelenek elfogadni, hogy pályát tévesztettek. Az én lányom boldogan ölelte meg 2 évesen az új bölcsis gondozónénijét első nap végén, a másikat meg kevésbé szerette, 2 év alatt sosem ölelte meg magától, az első ovisat meg kikerülte és bántotta is az első 2 hétben, ők indították az egész procedúrát, pedig addigra már látványosan javult a helyzet, másfélévesen volt a legdurvább.
Nem muszáj neked mindenkire hallgatni, annyi "szakemberrel" találkoztok gondolom, mint mi is, képesek egymásnak teljesen ellentmondó dolgokat mondani, nem szabad hallgatni rájuk és/vagy megtartani őket. Nekem eddig csak a vadaskertes pszichiáterhölgy volt szimpatikus és látta reálisan a gyerekem, és az ő általa ajánlott logopédus és gyógypedagógus, a többiek gőzöm sincs, mit keresnek a pályán, még a gyerekemmel sem tudtak normális viszonyt kialakítani.
(az sincs rendben, ha a gyerek végigüvölti a fejlesztést)
Nyugodtan válogass, nem kötelező egy fejlesztőnél megmaradni, pláne nem kell szentírásnak tekinteni, amit mondanak. Amikor mi autizmusgyanuval kerültünk a bizottsághoz, volt egy pszichiáter, aki közölte velem, hogy a gyerekem viselkedésében ne várjak érdemi javulást és hogy valaha úgy fog viselkedni, mint mások, és leveszik a kódot, mire elkapott a sírás és közölték, hogy menjek pszichológus, mert rám fér..
Egyébként tényleg rám fért(egy normális), de még pszichiáterek közt is van pár pályára nem illő.
Amiket én csinálok azért, hogy a gyerekem fejlődjön:
Hetente többször viszem gyerekek közé órákat úgy, hogy én is ott vagyok, és tanítom neki, milyen helyzetben mit érez a másik, hogyan kell cselekedni, hogy megoldja a helyzetet, aztán ha átbeszéltük, hagyom próbálkozni. Rengeteget kérdezgetem eldöntendő kérdésekkel, kb lenyomok egy egyszemélyes párbeszédet miközben mászkálunk, sétálunk, mindenre mutatok, körbeírom részletesen, minden mozdulatot, annyit dumálok, hogy már nekem kellemetlen. És ezt mindig.
Igyekszem megérteni az érzéseit és megnevezni őket(hisztinél nagyon nehéz), és a helyes módszert megmutatni a megoldáshoz.
Erőltettem vele a közös játékot és 100x elmondtam a szabályokat(minden játék közös,stb), úgy játszottam vele, mint egy idegen gyerek, nem úgy, mint az anyja, tehát problémákat generáltam, hogy megoldja.
Nagyon sokat olvastam, de a beszédben az áttörést a tv hozta(emiatt már tiltották ki innen a kérdésem), de az én gyerekemnek fontos volt a folyamatos képi inger a beszédhez, és a meséskönyv nem kötötte le elég ideig, ha meg kép sem volt, akkor hiába mondták/mondtuk azt a rengeteg tsmts mondókát, nem tudta visszamondani.
Bezzeg a gyerekmesék dalai, a sorozatok és reklámok fülbemászó dallamai a kedvenc hőseivel nagyon bejött.
Mióta tud beszélni folyamatosan, azóta jobban szereti a könyveket, de szerintem a tv hozta az áttörést(2 éves koráig nem volt tvnk a lakásban, másnál sem látott nagyon).
Halomra veszem a matricás feladatos könyveket, ez 2 éves kora óta nagyon megy neki, sikerélménye van, a kirakót is imádja, a labirintusokért odavan, szerintem szerezz be egyet, hátha bejön.
Rengeteget alkotunk, egy ovit meg lehet tölteni a kreatívkodós dolgokkal, amiket használunk is.
Szerintem az én gyerekemnek egyáltalán nincs ritmusérzéke, se ritmusra tapsolni nem tud, se hintázni, se semmi hasonlót, pedig babakora óta nyomatjuk, a fejlesztéseken meg pláne ez megy, de nem jött a siker..
Szerintem mi mélyebbről indultunk, mint ti(fejet falbaverős kiakadások, semmit sem evett meg, csak tejet és kenyeret, passzívagresszív volt vagy nagyon nyomulós, nem vette észre, ha valaki nem akart vele játszani vagy mérges volt, az én gyerekem továbbra is teliszájjal mosolygott, majd, ha megütötték vagy csúnyát mondtak, iszonyatosan a szívére vette), rosszul aludt, 3,5 évesen lett szobatiszta)... szóval mélyről jövünk, most 4,5 éves, meg sem mondaná senki, hogy ez volt, olyan udvarias és figyelmes, ha látja, hogy valaki nem talál széket, megy és visz neki magától, bátorít másokat, hogy próbálják újra, idegen síró kisbabát magától felvidít.. istenem de imádom a gyerekem:)(és milyen mérges vagyok azokra, akik ezt nem látták meg benne)
Te vagy az anyja, nálad jobban senki sem ismeri, te tudod, hogy mire képes és hogyan tudod motiválni, kihozni belőle azt, ami benne van, és megszerettetni vele azokat, amik a legkevésbé mennek.
Nem tudom, te mennyire látsz bele a fejlesztősdibe(én nem hagytam kettesben senkivel eleinte), de nálunk a gyerekkel festettek, kirakóztak, kártyákat válogattak, akadálypályát mászattak, ugráltak/sétáltak énekekre, grimaszoltak. Ez az a kategória, amire mi is képesek vagyunk és simán be lehet szerezni az akadálypályát a játszóházakban, a többit könyvesboltokban, papír írószerboltban vagy simán része a háztartásnak.
Ne csak a szakemberekre hagyatkozz(aki nem szimpatikus, cseréld le) szerintem.
válasza:Kedves 6-os! :)
Köszönöm a biztató szavakat, és a többieknek is. Kicsit lehet, hogy erre volt szükségem, hogy lássak pozitív példát is.
A bölcsiben sajnos nem tudtam nagyon válogatni, mert egy kis városban lakunk, ez az egy bölcsi van, elvinni meg nem akartam 2 településsel távolabbra, itt legalább láttam az akarást a bölcsis nénikben és a vezetőben is. Én már kivettem volna amikor az elején nem ment, de azt javasolták, hogy inkább ne tegyem, mert minden nap haladnak vele egy kicsit, ne romboljuk ezt le. Bíztam bennük és tényleg szépen megszokta amikor már nem kellett érte mennem korán (10-12-ig járt). Annyira ölelte reggel is a bölcsis nénijét, hogy engem lerendezett még az ajtóban egy szi'- vel. :D Elvétve van reggel egy kis nyöszörgés. :)
Debrecenbe járunk pszichiáterhez, de vele nagyon meg vagyok elégedve. Ő nagyon pozitívan áll a dolgokhoz. Bevallom, ha nem kérdeztem volna rá, hogy szerinte fenn áll-e a gyanú, mert a bölcsiben nagyon ezt nyomták lehet nem is mondja. Ő sokkal reálisabban jellemzést írt, mint a bölcsődei vezető. Talán egy kicsit túlbuzgóak voltak a bölcsődében. A javaslatunkban azért benne van, hogy gyógypedagógiai fejlesztést javasol autizmus specifikus eszközökkel.
A gyógypedagógus keserített el nagyon 1 hete a kijelentésével, hogy tuti az, bár ő ilyet nem mondhat, de már sok gyereket látott. Bár kicsit próbált tompítani azzal a könnyeim láttán, hogy mentálisan viszont ép szerinte.
Annyira változó, hogy melyik gyermek hol helyezkedik el a skálán, hogy ilyenkor az ember reménykedik a legjobbakban, de én nem tudom kizárni a komolyabb megynyilvánulását sem az állapotnak, mert nincs mihez viszonyítanom.
Jelenleg az előírt heti 2óra fejlesztés, abból áll, hogy 30perc torna, amit változóan visel. Függ attól is, hogy hogy aludt. Aztán lesz majd 30perc játékos fejlesztés. Bár így sem jön össze a 2óra, ezért is gondolom, hogy többet kell tennem, mert ezt keveslem.
Az pluszban nehezíti a helyzetet, hogy a világ végén lakunk. Ide csak 30perc az út kocsival. Szeret autóban ülni, de hosszabb úton elalszik, amikor felébresztem pedig nem feltétlenül lenne kedve idegen emberekkel haverkodni. A következő helyre pedig 1,5óra lenne az út, de szerintem bevállalom ezt is pluszba később, amikor azt látom, hogy nyitottabb kicsit a dolgokra.
Itthon már én is eléggé jól belejöttem ezekbe a fejlesztésekbe. :) Rajzolunk, gyurmázunk, nyomdázunk, pötyizünk (jelenleg a színek egyeztetését tanuljuk), udvaron játszunk és még sorolhatnám. De a kedvencei az ritmusos-mozgásos mondókák. És igen, a tv nálunk is megy, de igyekszem korlátozni, mert elnézné egész nap. De nem egy mozdulatsort onnan tanultunk meg, amit minden nap lenyomunk a tükör előtt :D
Az egyszemélyes párbeszédek nekem is mennek. Már annyira hozzászoktam, hogy vásárlás közben elfelejtem, hogy egyedül vagyok, és akkor is beszélek. Eljutottunk oda, hogy néha igent, vagy nemet int a fejével a kérdésekre.
A közös játékkal nincs baj, mert igényli a társaságot. Sokszor a vendégeket is munkára fogja. A könyvekből nálunk is csak a Bogyó Babóca megy, a többi nem érdekli, de még a képes könyvek sem.
Egy szó, mint száz, arra akartam kilyukadni, hogy a te ötleteid a játékra és foglalkozásra megerősítettek abban, hogy nem csinálom olyan rosszul.
Annak meg pláne örülök, hogy elmeséltétek nekem a ti személyes sikereiteket és újabb kis kapaszkodásra alkalmas fűszálakat nevelhetek általatok.
Kedves 5-ös! Fogok írni, még ha hónapokkal később is, de írok, hogy mi mire jutottunk, nektek is kitartást! :)
válasza: válasza:Off 9-esnek 3-tól: Nálunk ebben is nagyon más volt/van a két gyerekem:
Az egyik csak a játszótéren volt hajlandó mozogni és mindig csak valakivel együtt játszani, bezzeg az utcán csak órákig ölbeeeee hiszti vagy babakocsi sokáig, ja és utálta a félelmetes helyzeteket, mint magas csúszda vagy pörgés, bár bambulva hintázni pont szeretett. Szóval ő, bár kicsit lusta volt, de kifejezetten társaságkedvelő és főnökösködő, így a mozgásra is ilyen helyzetekkel, azaz folyton szórakoztatva, dicsérve lehetett rávenni.
A másik már másfél évesen órákat sétált vagy bogarászott, de a játszótér meg kb. oviig nem érdekelte, inkább bújt, ha gyerek közelített, és bár eléggé szerette az adrenalint :) főleg otthon a bútorokon hozta rám a frászt... a hintában korlátozva érezte magát szerintem, csak rohanni-álldogálni-rohanni "kellett" vele és lehetőleg énekelve kiabált is hozzá. Ő pedig egy felfedező nagy térigénnyel, így nála inkább a parkok és nagy séták, vad motorozás vagy kavicsgyűjtés váltak be.
Úgyhogy szerintem biztos meg lehet találni azt a mozgásformát minden kicsinél, amit szeret. Egyébként a nagy azóta nagyon sportos lett, a kicsi meg lenyugodott és már sok barátja van, tehát ebben is változtak maguktól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!