Az óvoda milyen vizsgálatokra/felmérésre kötelezhet?

De mi van a gyerekkel?

Miért kell pedagógiai szakszolgálathoz,pszichológushoz járni???

Valami előzmény biztos van. Akkor miért baj, ha kapsz kódot, vagy diagnózist???

Fiam 5,5 éves, eddig kizárólag logopédiai vizsgálat volt 1 alkalommal, arról papírt kaptam, hoyg minden ok, nem kell menni vele sehova. Most nagycsoportos.

Mi az ami gondot jelent? Egy kód nagy hátrány is lehet, sajnos a családban tapasztaltuk. Sni miatt nem vették fel alapítványi iskolába a keresztfiamat.

Ha tudod hordani logopédushoz, magán úton fejlesztésre akkor hagyd az ovis fejlesztést. 2 logopédusra 50 gyerek jutott volna 3napra amíg az oviban vannak. Gondolhatod mennyit figyeltek egy gyerekre.

Nem igazán értem, hogy mi a gond. Nevtanba jártok, de saját döntésből. Amire az ovi kötelezhet, az az, hogy a nevtanba vidd a gyereket és majd ott szakértő méri fel, vizsgálja, ad szakvéleményt. Ha jól értem, nálatok mindez megvan a szakvélemény kivételével.

Sajnos ha az intézmény küld a szakszolgálathoz, akkor annak szakvélemény, vagyis diagnózis, kód (lehet lepontozni, de címke) lesz a vége. Erre kötelezhetnek, hogy ezt járjátok végig.

Viszont azt is vedd figyelembe, hogy kód nélkül fejlesztést nem tud adni az ovi (később a suli sem), tehát ha szükséges a gyereknek, akkor ez mindenképpen kell.

Nem iskolaerettségi vizsgálat esetlef?

Miért félsz a kódtól? Ha szükséges kapja meg, a tanárnak, pedagógusnak lesz ez jelző értékű, hogy másképp bánjon a gyerekkel pl tovább írhat dolgozatot vagy ilyesmi.

Me ezeket a kódokat felülvizsgálják lehet hogy jövőre a sok fejlesztésnek köszönhetően lekerül róla.

Az én fiam btmn kódot kapott lehet hogy jövőre lekerülhet róla.

Saját tapasztalat alapján van, akinek nem, van, akinek igen.

Nekünk nem volt.

Kapott a gyerek egy bno kódot kevert specre es kemény 2! Óra fejlesztést egy héten(többször elmaradt, vagy mi voltunk beteget, vagy a pedagógus, vagy ő ment továbbképzésre/szabira). Sni statuszt Korlátozott intezmenyvalasztassal, megbélyegzés(emberek első reakciója), egy rakás egyéb helyre küldés(vadaskert, altatasos hallasvizsgalat, pszichologiai segitsegnyujtas) aztán a vége az lett, hogy amit a vadaskertben mondanak azt mondják ők is, mert nincs idejük átfogó vizsgálatra. A gyerek 20 perc alatt kapott egy kódot naluk, amit a legtöbb gyerek kap(ezt a pszichiatrian mondtak), mert ezzel még felveszi a körzeti intézmény, amíg hosszabb vizsgálat alapján ki nem derul a valódi gond.

Ha újra csinálhatnám, teljesen kihagynám a bizottságot, egyből magán úton mennék a vadaskertbe a gyerek 3 éves kora után(korábban semmiképp, mert akkor még nagyon megtévesztő lehet).

Előtte csak úgy alapozó tornára járatnám és rigatóra vinném és babamama klubba, de csak akkor, ha szívesen csinálja a gyerek.

"Kemény" gyógypedagógia fejlesztést(mondókázás, akadálypálya, festés, rajzolás, fogalom alapján válogatás, pontösszekötősdi stb) és logopédiai fejlesztést is kapott(amit amúgy mindenki kap kód nélkül is)..

Én úgy gondolom az változtatott sokat a gyermekemen, hogy nőtt, és az a rengeteg idő és új élmény, helyzet, magyarázatok, amiket átélt, tanult, mialatt velem volt. És nem heti 2 órában, hanem napi 12ben.

Én úgy érzem a kód inkább fejlődési nyomonkövetés/nyilvántartás/segítség az intézményeknek.

Persze láttam olyat, akinek inkább megváltás volt. Pl a nem beszélő autista kissrác plusz 2 órával is előrébb van, és ígyis úgyis ugyanolyan intézménybe kerülne, mindenkinek gyorsan lejön, hogy mi is a helyzet, na meg legalább tamogatást is kapnak pénz formában.

Vagy az anyukája halála óta elvileg értelmileg visszamaradt kislány, akit a nagymamája nevel, ott töltött 30 perc várakozás alatt vagy 40x szapult nyilvánosan(szóltam érte), szerencsetlen gyermek meg sem mert már mukkani, legalább a fejlesztőpedagógusok és a pszichológusok rendesek lesznek vele abban az egykét órában, hogy a nagymamája ne tegye tönkre teljesen..

Nem tudom, ti hova tartoztok, de ha úgy èrzed a gyermeked határon mozog, csak kicsit le van maradva(légy őszinte magadhoz!), akkor ne menj bele.

Egy rakás határidőt, papírmunkát, korlátozást kapnál a nyakadba, a furcsa tekintetekről nem is beszélve.

Mi úgy mentünk oda utoljára, hogy én meg voltam győződve, hogy hasraesnek, mennyire nincs gondja a gyereknek(beszél folyamatosan végre, barátai vannak, gyönyörüen játszik másokkal, hibátlanul mozog, megszüntek a dúhkitoresek), erre ők úgy készültek, hogy pervazívot akartak adni, mert sokat beszélt azalatt a kemény negyed óra alatt magának játék közben.

Végül levették a kódot, majd ezt megerősítette a vadaskerted pszichiater is, szegény csak azért beszél sokat, mert végre ki tudja fejezni magát.

Azért miután "balhéztam", rendesek lettek, mondták, hogy nekik sem érdekük kódot tartani a gyermeken, ha a határon van az elmaradás és nem feltűnő, jobb, ha nincs rajta. Úgyis visszautalja majd őt az óvoda/iskola, ha gond lesz, aminél majd ők is kellenek.

Velünk ez történt. A gyerekem halál jófej, borzasztóan bánom ezt az egész hercehurcát, mert engem annyira megviselt az egész az elején, hogy nem tudtam teljes értékben vele lenni. Miután kimondták, hogy ez nem lesz jobb, onnantól minden időmet rááldoztam, és jobb lett.

Saját tapasztalat alapján van, akinek nem, van, akinek igen.

Nekünk nem volt.

Kapott a gyerek egy bno kódot kevert specre es kemény 2! Óra fejlesztést egy héten(többször elmaradt, vagy mi voltunk beteget, vagy a pedagógus, vagy ő ment továbbképzésre/szabira). Sni statuszt Korlátozott intezmenyvalasztassal, megbélyegzés(emberek első reakciója), egy rakás egyéb helyre küldés(vadaskert, altatasos hallasvizsgalat, pszichologiai segitsegnyujtas) aztán a vége az lett, hogy amit a vadaskertben mondanak azt mondják ők is, mert nincs idejük átfogó vizsgálatra. A gyerek 20 perc alatt kapott egy kódot naluk, amit a legtöbb gyerek kap(ezt a pszichiatrian mondtak), mert ezzel még felveszi a körzeti intézmény, amíg hosszabb vizsgálat alapján ki nem derul a valódi gond.

Ha újra csinálhatnám, teljesen kihagynám a bizottságot, egyből magán úton mennék a vadaskertbe a gyerek 3 éves kora után(korábban semmiképp, mert akkor még nagyon megtévesztő lehet).

Előtte csak úgy alapozó tornára járatnám és rigatóra vinném és babamama klubba, de csak akkor, ha szívesen csinálja a gyerek.

"Kemény" gyógypedagógia fejlesztést(mondókázás, akadálypálya, festés, rajzolás, fogalom alapján válogatás, pontösszekötősdi stb) és logopédiai fejlesztést is kapott(amit amúgy mindenki kap kód nélkül is)..

Én úgy gondolom az változtatott sokat a gyermekemen, hogy nőtt, és az a rengeteg idő és új élmény, helyzet, magyarázatok, amiket átélt, tanult, mialatt velem volt. És nem heti 2 órában, hanem napi 12ben.

Én úgy érzem a kód inkább fejlődési nyomonkövetés/nyilvántartás/segítség az intézményeknek.

Persze láttam olyat, akinek inkább megváltás volt. Pl a nem beszélő autista kissrác plusz 2 órával is előrébb van, és ígyis úgyis ugyanolyan intézménybe kerülne, mindenkinek gyorsan lejön, hogy mi is a helyzet, na meg legalább tamogatást is kapnak pénz formában.

Vagy az anyukája halála óta elvileg értelmileg visszamaradt kislány, akit a nagymamája nevel, ott töltött 30 perc várakozás alatt vagy 40x szapult nyilvánosan(szóltam érte), szerencsetlen gyermek meg sem mert már mukkani, legalább a fejlesztőpedagógusok és a pszichológusok rendesek lesznek vele abban az egykét órában, hogy a nagymamája ne tegye tönkre teljesen..

Nem tudom, ti hova tartoztok, de ha úgy èrzed a gyermeked határon mozog, csak kicsit le van maradva(légy őszinte magadhoz!), akkor ne menj bele.

Egy rakás határidőt, papírmunkát, korlátozást kapnál a nyakadba, a furcsa tekintetekről nem is beszélve.

Mi úgy mentünk oda utoljára, hogy én meg voltam győződve, hogy hasraesnek, mennyire nincs gondja a gyereknek(beszél folyamatosan végre, barátai vannak, gyönyörüen játszik másokkal, hibátlanul mozog, megszüntek a dúhkitoresek), erre ők úgy készültek, hogy pervazívot akartak adni, mert sokat beszélt azalatt a kemény negyed óra alatt magának játék közben.

Végül levették a kódot, majd ezt megerősítette a vadaskerted pszichiater is, szegény csak azért beszél sokat, mert végre ki tudja fejezni magát.

Azért miután "balhéztam", rendesek lettek, mondták, hogy nekik sem érdekük kódot tartani a gyermeken, ha a határon van az elmaradás és nem feltűnő, jobb, ha nincs rajta. Úgyis visszautalja majd őt az óvoda/iskola, ha gond lesz, aminél majd ők is kellenek.

Velünk ez történt. A gyerekem halál jófej, borzasztóan bánom ezt az egész hercehurcát, mert engem annyira megviselt az egész az elején, hogy nem tudtam teljes értékben vele lenni. Miután kimondták, hogy ez nem lesz jobb, onnantól minden időmet rááldoztam, és jobb lett.

Ja és a tuttit kihagytam.

Ez az egész több, mint 2 éven át zajlott! Több, mint egy évet vártunk a "vizsgálatra", amiből az a pár perces dolog lett, aztán hónapokba telt a többi dolog is.

És olyan gyorsan fejlődnek a gyerekek, hogy 2 hónapja még egy szava sem volt és lábujjhegyen járt, utána pedig 50 szavas szókincse lett és nem áll lábujjhegyre, és nagykanállal eszik olyanokat, amiket nem.

És az ember mikor látja, hogy, nála problémaként könyvelték el, hogy a kisgyereke nem lendíti a karját előre hátra futás közben, más hasonlókorú meg lépcsőzni sem tud rendesen mégsem szól senki semmit.. áh.